Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

Az országgyűlés felsőházának 76. ülése ségvetésben a megnagyobodott ország megnagyobbodott sziüíkségleteiről találunk gon- < doskodást, meg kell állapítanom: mindenre kiterjedő és kielégítő gondoskodást. Annál is, inkább hiamtgsúlyozandónak tartom ezt, mert a háborúk érzékenyen szokták ériinteni úgy ,az egyének, mint a közületek háztartását és a háztartások egyensúlyának meg tartása sokszor emberfeletti erőt kíván a felelős vezetőktől. Felelőségérzet és hivatástudat teszi képessé az embert, az emberfeletti erőfeszítésekre. Ennek a két tényezőnek megnyilvánulását látom én az 1943-as költségvetésben. Ez a két tényező, a felelőségérzet és hivatástudat sokszor csodákat képes művelni a közületek működésében. Csak egy ember kell akiben lobogjon a lángjuk és ez a tűz fölkelti a kötelességiteljesítésén túl az áldozatkészség nemes erényeit, és csodálatos eredményeket szül. Büszkén emlékezem meg vármegyém, Borsod vármegye teljesítményeiről, mely vármegye lelkes és nemzetét ágasán szerető főispánja, vitéz Borbély Maezky Emil tevékenysége folytán a köteles adókon túl több mint félmillió pengő adományt nyújtott sízeretetadományként ebben a nehéz esztendőben is vitéz honvédségünk támogatására. Ezt a szellem at, ezt a hivastástudatot, ezt a ^ felelősségérzetet látom én a költségvetés tételeiben is. Illesse- éreltitük köszönet és elismerés a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát, akii az elhívottak biztonságával és felelősségével készítette el a költségvetést ebben a nehéz időben a, megnagyobbodott ország számára. Ezetk előrebocsátása után méltóztassék megengedni nekem, hogy a kultusztárca költségvetéséhez fűzzek néhány szót és hozzak előtérbe néhány szempontot. A kultusztárca, tisztelt Felsőház, a második honvédelmi tárca. Amíg^ a honvédelmi tárca a technikai felkészülés kii fogás talán voltát van hivatva szolgálni, addig a kultusztárcának a lelki fegyverzet megadása a feliadata. Ez, a szel

: lemi és lelki egység, amellyel nemzetünk a jelen háború megpróbáltatásait állja, bizonysága annak, hogy a kultusztárca ezt a hivatását kifogástalanul teljesítheti. Szervei, intézményei, katonái ott küzdenek a belső arcvonal minden helyén és erősítik a lelkeket, acélozzák a h?ircban álló szellemi erőket. Különös elismeréssel kell gzólanunk az oktató rendről, amelynek tagjai az egyetemi katedrától az elemi iskolai tanító asztaláig, mindenütt fegyelmezetten, Isten és haza iránti kipróbált hűséggel végzik kötelességüket és a. keresztény felekezetek lelkészeiről, akik ebben a kötelességteljesítésében szintén jó példával járnak elől. Meg kell azonban említenem, t. Felsőház, hogy ezeknek a foglalkozási ágaknak a javadalmazása megítélésem szerint. különösén az alsóbb fizetési osztályokban, nem áll arányban az általuk végzett felelősségteljes munka fontosságával. Lelkészeink békebeli korpótlékaiknak a költségvetési előirányzat szerint még mindig csak 75%-át kapják. Méltányos volna, ha a felfokozott munka végzéséért legalább békebeli korpótlékaikat teljes mértékben megkapnák. A tanári és tanítói kezdő fizetés elenyészően csekély. A kezdő tanító havi fizetése 135 pengő, kevesebb, mint egy szakmunkás átlagos havi jövedelme. Ez, t. Felsőház, károsan befolyásolja nemcsak az e pályák iránt való érdeklődést, hanem már a pályán elhelyezkedettek kiegyensúlyozottságát, munkakészségét és a családalapítás lehetőségeit is. A felekezetű tanítók egyrészének sérelme volt a kántori 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. 231 javadalmaknak,a tanítói fizetéssel való ösiszevonása. Ez ajpt jelentette, hogy a, kántorkodó tanítóságtól elvették a kántori külön munkáért élvezett különfizetést és ők pontosan annyi fizetést kaphattak csak, mint kántori munkát nem végző kartársaik. Emiatt a kántori állások elvesztették vonzóerejüket és egyházainkat az a veszély, fenyegette, hogy a munfoaj elvégzésére' nem kapnak embert. Méltányosi vplt^ tisztelt Felsőház, hogy a kántori javadalmakat újras elkülönítették a tanítói fizetésektől s a kántortanító/ki a külön munkáért, a külön fizetésit most már megkapták. Ugyanígy méltányosnak tartom a lelkészségnek kedvezményes vasúti jegy; iránt megnyilvánuló kívánságait is, annál is inkább, mert erre vonatkozóiéig egyes, a hazánkhoz visszatért területeken lakó lelkészségeknek! szerzett jogai is vannak. Ezek elmondása után úgy a kultusz-, mint a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága, felé elismerésemet nyilvánítva, köszönöm a nagyméltóságú Elnök úr és a. t. Felsőház, türelmét s zárom szavaimat annak kijelentésével, hogy a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps") Elnök: Szólásra következik vitéz Somogyi Béla ő méltósága. vitéz Somogyi Béla: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Midőn a költségvetési vita során bátor vagyok az általános politikai helyzetről szerény véleményemnek kifejezést arlni, első gondolatom messze keletre száll, ahol sokezer magyar honvéd teljesíti legszebb kötelességét a hazával szemben. (Éljenzés)._• A modern háború minden borzalma, aiz állatias ellenség minden kegyetlenkedése ellenére, mint ezer éven át annyiszor, úgy most is keményen és becsülettel áll őrt a magyar. Mélyen t. Felsőház! Ismét létünkért küzdünk, ismét háborúban vagyunk, azért ennek a költsgvetésnek csak egyetlen egy kérdése lehet éspedig a honvédelem. Ebből a pontból kell néznünk mindent, minden másnak el kell törpülnie emellett. Kizárólag csak a; honvédelem, Fiinak két alkotórésze, a külső és a, belső front szempontjából szabad nézni az eseményeket, mert a nemzet ezzel áll vagy bukik. Mi sem természetesebb tehát, minthogy elsősorban is minden erőnkkel tegyük meg minden kötelességünket a frontkatonákkal szemben. Igye-' kezzünk hálás szeretetünk és elismerésünk csekély jeleképpen mindent megadni nekik, ami emberileg szükséges. Ezért a honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban az összegszerűség szempontjából kifogásolom, hogy az kevés, de hiszen minden kevés, amit mi adhatunk. Áldozatukat anyagban kifejezni nem lehet, életüket, egészségüket pénzzel megváltani nem leihet. Mégils le kell rónunk irántuk való kötelességünket, el kell őket látnunk mindennel, ami a modern háború szempontjából feltétlenül szükséges. Óvjuk őket, vértezzük őket fel, hogy minél kevesebb drága magyar vér folyjon el ebben a rettenetes küzdelemben. A honvédelmi tárca kapcsán a hadrakelt sereg szempontjából más megjegyzésem nincs, de nem is lehet, annál is inkább, mert nagy örömmel és megnyugvással hallgattam a honvédelmi miniszter űr becsületes szavait, aki bejelentette, hogy csapataink most már a legkorszerűbb felszereléssel, kellő mennyiségű téli ruhával rendelkeznek és hogy a sebesültszállítás és ápolás terén is megnyugtató újítások történtek. Tudom, mert érzem^ szavaiból, hogy mindent megtesz, amit lehet és nem fog egy csepp vér sem feleslegesen elfolyni, nem 40*