Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-76
220 Az országgyűlés felsőházának 76. ülés-. sen ajánlom. Ezen, azt hiszem, senki sonn fogja azt érteni, hogy Tihanyból kitegyék, az ojtani birtokosokat és ott valami nasry park létesüljön. Nem. Én csak a természeti kincsek megőrzését értem ez alatt, ami mellett az idegenforgalom bizonyosan fejlődni fog és ez szintén jövedelmi forrása jLasz az országnak. Magam is a legmelegebben ajánlom ennek a tervnek megvalósítását. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak figyelmébe és jóakaratiáiba ajánlom a tihanyi biológiai imtézetet, mert az tudomiáinyos céljain kívüli igen erős propaganda eszköz volt a háború kezdetéig. Á háború előtt sok idegen tudós jött oda, tanulmányokat folytatott és mikor 1 egy bizonyos idő múlva onnan távozott, jóbarátként ment el Magyarországból; elvitte lelkében a magya,r tenger minden szépségét. Hogy ez emit jelent, azt nem kell magyaráznom. Biztosra veszem azt is, hogy a háború után az intézet, ha mai szintjén fenntartjuk, ezt a hivatását még fokozottabban fogja kifejteni. Melegen ajánlom ezt a miniszter úr szíves jóindulatába. Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak a kegyúri terheket is. A mind] kisebbedő nagybirtokok belátható időn belül odajuthatnak, hogy nem bírják majd él ezt a tetemes tlerhet. A kérdés megoldásának szükségessége mindjobban előtérbe lép. Szerintem három megoldás lenne lehetséges. Talán van ezeknél jobb is, de az az érzésem, hogy ezt így meg lehetne csinálni. Az első megoldás az volna, ha a kegyúri nagybirtokokból, illetőleg a kegyuraságot biró nagybirtokokból kihasított és más kézbe jutó birtokrészeket területük nagysága szerint köteleznék a kegyúri terhek _ arányos viselésére. Ez visszatetszést fog szülni, ha bekövetkezik, bár szerintem igazságos lenne. A második megoldás szerintem az, hogy a nagybirtokokból! megfelelő részt kell kihasítani és ennek, jövedelmét kellene a kegyúri terhek viselésére felhasználni. Ez esetleg végleges megoldás lehetne. A harmadik megoldás: a vallásalap venné át az erre a célra kihasított birtokrészeklet, a kegyúri jogokkal és terhekkel együtt. Belátom, érzem, hogy ez eleinte bizonyos bonyodalmakkal és nehézségekkel járna* míg az átvétel megtörténik és a különböző részek összekapcsolódnak. Ügy érzem azonban, hogy három megoldásom közül talán ez a legmegfelelőbb. Az erdőbirtokokról egyáltalán nincs szó, ott maradhat minden a régiben. Azt hiszem, jó lenne ezt a kérdést tanulmányozni s megoldást előkészíteni. . Végül még egy szót a demagógiáról és a cenzúráról. (Halljuk! Halljuk!) A demagógia, sajnos, régi rákfenénk, bár úgy látom, mintha pillanatnyilag alábbhagyott volna. Ezt végre ki kell küszöbölni, mert nem egyeztethető össze a magyar hazafisággal. (Felkiáltások: Igaz! Úgy van!) Szerintem 'becstelenség egyéni érdekekből derék népünket mindenfélével hitegetni, amiről az illető érzi és talán tudlja is, hogy- nem, valósítható meg, vagy talián csak tetszetősen hangzik, de az ország és a nemzet ezer baja között csak pártokraszakadást eredményezhet és így megint csak az országnak okoz kárt. megbontva az oly elengedhetetlenül és elkerülhetetlenül szükséges magyar egyse- ! get. Lássa be végre mindenki, hogy e szörnyű \ világpusztulásból csak akkor kerülhetünk ki j életképesen és erőben, ha — még; ha fáj is, még ! ha nehezünkre esik is — mindien egyéni érdé- i ket félredobva egész énünket egy emberként állítjuk a magyar eszme és egyséig szolgála- ' 3 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. tába minden hátsó gondolat nélkül. (Helyeslés és taps.) A cenzúra háborús időkben, sajnos; feltétlenül és nagyon szüksége^ de még akikor sem volna szabad odáig meanie, hogy egyet-mást valótlansággá, illetőleg értelemnélkülivé változtat át azáltal hogy törléseit anélkül hajtja végre, hogy az értelemre ügyelne. Tessék a nem kívánatosat, illetőleg aggodalmasat egyszerűen törölni — ez szükséges, ezt minden|kinek be kell látnia, — de nem más értelművé változtatni aszerint, ahogy a cenzorok jobbnak vélik (Ügy van! Ügy van!), ami az utóbbi években, sajnos, elég gyakran előfordult és ami a szerzőt vagy a szónokot a tényeknek meg nem felelő világításba helyezi, mert akkor kár volt írnia vagy kár volt beszélnie. (Taps.) Maradjunk mindig az igaz szó egyenes, szent útján, mely csak a v'alót követeli. HJa ez nem előnyös, vagy úgylátszik, nem kívánatos, akkor a hallgatás az egyetlen út, de más utat — legalább én — nem ismerek. (Helyeslés.) T. Felsőházi A legnyíltabb an elmondottam mindazt, ami szívemen, lelkemen fekszik s amivel, úgy sejtem, édes hazámnak valami szolgálatot tehetek. Látva, hogy a költségvetés nagy haladást jelent, bármilyen terhet ró ránk, örömmel és szívesen elfogadom. (Élénk Helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Örífy Imre őméltósága. Őrffy Imre: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Mielőtt igénytelen beszédemet elmondanám, engedtessék meg nekem^ hogy innen, a padsorból meleg szeretettel üdvözöljem az elnök úr őnagyméltóságát. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.), aki betegségéből felépült, kérve az Úristentől, hogy ebben a magas tisztségben még nagyon sokáig vezessen bennünket. Mélyen t. Felsőház! Lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk valóban mindnyájunknak, mielőtt a> nagy nyilvánosság igénybevétele mellett elmondjuk mindazt, amit a költségvetési és az appropriációs vitában közéleti férfiaknak normális viszonyok mellett elmondani kötelességük. Valahogyan fel kell vetünk azt a kérdést, hogy vájjon a mai rendkívüli viszonyok mellett nem volna-e jobb hallgatnunk és fel ktll vetnünk azt a kérdést is*, hogy ha bátorságot veszünk is magunknak a felszólajásra^ az milyen keretek között mozoghat. Mélyen t. Felsőház! Ennek a Háznak, a Felsőháznak nagyszerű iskolája van ebben a tekintetben. Mi, akik nem új politikusként jöttünk be ide, bevalljuk és nem szegy éljük, hogy sokat tanultunk itt a vita emelkedett szelleme és az Önmérséklet tekintetében. De tanultunk mást is, t. Felsőház. Tanultunk bizonyos bátorságot is, hogy elmondjuk minden gáncsoskodó szándék nélkül a kritikánkat, azokat a megállapításainkat, amelyeket az állami ügyvitelről jónak látunk elmondani.^ Ismétlem, nem 'akadékoskodó, hanem építő szándékikal, mert hiszen az a meggyőződésem, hogy ha a komoly építőmester jószándékú figyelmeztetést kap az épület egyik-másik szerkezeti i hibáját illetően, ha észrevételt kap egyik-másik tégla helyreigazítása tekintetében, azt csak köszönettel veszi éis én meig vagyok róla győződve, hogy így fogja fel ezt a jelenlegi koirmány is. (Ügy van! Úgy Pan!) De az őszinte hangra valahogyan felbátorítanak bennünket a miniszterelnök úr parlamenti felszólalásai is, mert ő valóban bátran
