Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-76
Âz országgyűlés felsőházának 76. ülést leszitő törvény szintén miagaután vonja a íkisérletiügyi, oktatásügyi és egyéb személyzet szaporítását. Az illetmények és nyugdíjak emelkedésénél pedig a szociális szempontokra legyünk tekintettel. Ha mi a középosztálynak ezeket az égető kérdéseit nem orvosoljuk, elmondhatjuk-e magunkról, hogy szociális állam vagyunk, hiszen ma, ha mérjük -a dolgokat és a munkabéreket, igen sok munkás jobb helyzetben vari, mint az a kistisztviselő. (Igaz! Ugy van!) Ezek számára ott van az Oncsa. és mas eféle szociális intézmények, csak éppen atz az osztály, amelyet mindig a nemzet gerincének emlegetünk,, nélkülözze a magyar állam támogatását, gondoskodását? De vannak itt más szempontok is, amelyek a belügyi tárcánál ; kidlomborodtak: a csendőrség, a rendőrség létszámának szaporítása e» illetményeinek rendezése egyenesen a belső béke biztosítéka. Egyébként talán a kép is de rúsebb lesz, ha megállapítjuk azt, hogy az állami költségvetésnek a személy 1 ! kiadások mindössze 30%-át te-ßzik ki, szemben a diollogi kiadások 40%-os arányával és amíg a személyi kiadások állandóan csökkenő tendenciát ínu* tatnak, százalékos összehasonlításnál a díologi kiadások emelkednek. A beruházásokban, a dologi kiadásokban a különböző tárcáik évtizedes mulasztások pótlásait! igyekeznek elérni, (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el. H- Éljenzés.) Ha alz állam anélkül, hogy tervgazdaságot hirdet, a békebeli gazdasági rendnek táimogató és segélyező módszere .szerint igyekezik a termelést fokozni, mindig figyelemmel viam arra, hogy a támogatott gazdaságok nemcsak á mai kötöttebb, de a szabadabb gazdasági rendben is a maguk lábán meg tudjanak állni. Magyarországon a magántőke képződése nem olyan, hogy ez a gazdasági termelés feítfokozását a kívánatos mértékben leher tővé tenlnié. Éppen azért kénytelen az állam a kényszertakarékosságnak az adóztatás útján való megvalósítását keresztülhajtani és ilymódon rendelkezésre bocsátani az egyes, miniszterieknek a gazdaság fejlesztéséhe'z szükséges, de magánúton be nem szerezhető tőkéket. Ügy a pénzügyminiszter, miint a töbtoi gazdasági miniszterek utaltak a költségvetés és lal gazdasági élet szoros kapcsolatára. Ha nem fiejlődik a gazdasági ellet, nem képes az állam bevételeit sem olyan mértékben fokozni, illetőleg a lerovásokat beszedni, ahogy ez az előirányziaitíban szerepel. A kettő közt a legszorosalbib összefüggés van. Kétségtelein, hogy az összes problémák között, amelyekkel a költségvetési vita során foglalkoztak, a 'legaktuálisabb, a legsürgő* sehb a közélelmezés kérdése. A magyar fogy asztóközöniség valahogy hazafias lélekkel, á szükségletek visszaszorításával viseli^ ezeket a nehéz időket; teljes dicséret és elismerés illeti. Fontos azonban, hogy ezek a f korlátozások szegényt és gazdagot egyarálnt érintsenek (Úgy van! Ügy van!), fontos ezenkívül, hogy a túlságos centralizáció és bürokrácjia ne nehezítse a miniszter munkásságát, fontos, hogy a rendszabályok, korlátozások időben tétessenek közzé, nehogy elkövetkezzék a termelést ''bénító az a szükségesség, amelyet ma sajnálatosan észlelünk a gazdasági cselédek illeítményiedmek deszál'KtásánáiV (FarkasfaKvi 'Far1942. évi december hó 14-én, hétfőn. 215 kas Géza: Lehetetlenné válik a gazdálkodás!) Teljesen igaza van a képviselő úrnak, a felsőházi, tag úrnak — bocsánat a régi reminiszcenciáért — de ha én nem tudom a gazdasági munkásokat ruhával, lábbelivel ellátni. — iái szét osztásnál erre is kell ügyeilíni, t— akkor meg 1 fog állni a gazdasági munka é,s nem tudjuk a gazdasági munkások fegyelmét helyreállítani. (Farkasfalvi Farkas Géza: Már ma felmondanak a gazdasági cselédek!) Az anyag\ hiány, az árúhiány orvoslása mellett természetesen az árpolitika is igen fontos a közélelmezésnél. Igazodnia kell a közönség vásárló erejéhez, de ügyelnie keli arra is, hogy a termelésnek legerősebb motorát, a méltányos árat és a tiszta jövedelmet az ármegállapítás tönkre ne tegye, mert abban az esetben a gaizdasági élet másik oldala szenved csorbát es hiányt. A pénzügyminiszter úr kijelentése szerint a mezőgazdaság a- legnagyobb hadiüzem. Ennek honorálásara az 1948. évü költségvetésbe 265 milliót állított be* és a mezőgazüaságíej• lesztő törvény beruházásainak első részletét, 100 millió pengőt is felvett. A gabonatermesztásnek növény nem esi tő telepekkel 1 , nemesített vetőmaggal) való alátámasztása, az állattenyésztés fejlesztése és — amire különös figyelmet kell fordítani — a közlegelőknek nemcsak - megszerzése, hanem karbantartása, mert az állattenyésztés hanyatlásának ez az egyik legfőbb okai, azután talajművelő-gépek beszerzése, házhelyakció, sőt telepítési akció is mind elfér ebben a keretben, ha megfelelő lesz az irányítás, amire elég garancia; a miniszter úr személye és az a közigazgatás, amely rendelkezésre áll. így is lesznek akadályok. Itt van elsős or* ban az árkéirdés. Nagy baj, hogy a fÖ'lídmívelésüigyi miniszter kezéből ez más miniszter kezébe ment át: az a 25 millió, amit az értékesítésre; a miniszter úr előirányzott, csak részben pótolja ezt a hiányt. Itt van a munkáskérdés, amelyre máa '.vonatkozásban az imént már utaltunk*, de még egy szempontot kell kellőképpen hangsúlyoznom: a közmunkákat. Mjeirt hiába próbálják a közigazgatás belátólbib emberei a mezőgazdasági munkafegyeilimet helyreállítani akkor, amikor az állami munkák a legnagyobb konkurrensei a mezőgialzdasági üzemeknek,^ s amikor ezek kétszer-háromszorannyi órabéréirt visznek el munkásokat és amikor a mezőgazdasági üzemek éppen a beruházásoknak egyébként helyes intézményei és létesítményei folytán munkáshiányban szenvedőnek. (Ügy van! ügy van!). Valahogyan meg kell szerveznünk a munkapiacot, úgy, mint a németek tették. A beruházások terén is kell bizonyos tervgazdálkodást csináilnii. Ami aaonnal ' elvégzendői, azt el kell végeznünk, Nem lehet: kifogásolni, hogy a fötdmívelésügyi miniszter úr gyorsan létesített 80 kilométer erdei utat és 50 kilométer erdei vasútat, merthiszen ez a tüzelőellátás előfeltétele. Az ellen sem lehet t ki; fogást emelnünk, hogy a szeretfalva—dédai vasút építésére műnk áshadser eget állítottak be, hiszen a Székelyföldnek a magyar gazda^ sági életbe való bekapcsolása ennek a vasútvonalnak mielőbbi elkészítésétől függött. Az ellen sem tehet senki sem kifogást, hogy a hídr építéseknél, különösen a délvidéki felrobbantott hidak helyreállításánál, azután a megrongált vasútiak, utak hely realitásánál, az árvíz elleni védekezésnél szintén ilyen sürgős közmunkákat végeztek. Hosszabb távlatú baruhá-