Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

216 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1942. évi december hó 14-en, hétfőn. zásoknál azonban a munkassereig: kellő ide­odiairányítására is mindig tekintettel kell len­nünk. Örvendetesen allakul ki előttünk az ipar­fejlesztés képe a költségvetés alapján. Míg azelőtt* még 1938-han iá, a nemzeti jövedelem­nek, amely akkoriban 4 milliárd volt, 1700 mil­lió pengője esett egyenkint az iparra és a me­zőigazdaságra — az iparnál, különösen a gyár­iparra, amely 77%-a az ipacrnak — azóta ez az arányszám jelentékeny en emelkedett. Ma már egymillió embernél több él Magyarország te­rületén az iparból. A munkaközvetítés, az ener­giagaz diálkodás megszervezései, különösen a bá­nyászait, a bauxittermelés fejlesztése; stb., ós a háziipar is, amelyre az iparügyi miniszter úr különös gondot visel, az iparoktatással, a ki­sérlietüggyel és bányakutatással mind belefér a 73 milliós költséigvetésbe. Erről a kérdésről egyébként más vonatkozásban még bővebben szólok. Fontos a mezőgazdaság és az ipar termelé­sének egyensiílybahoSiatajla., mert hai akárme­lyiknek termelése ,azi arányosságot elveszíti, ez alátámasztása lesz a fekete piacnak. Ä kommün alatt láttuk, hogy pénzért semmit sem, ruha­neműért, — cipőért mindent lehetett kapni. Hu az ipari produkció nem követi a mezőgazda­sági termelést, előbb-utóbb hasztalan lesz min­den drákói intézkedés: a fekete piac ezen a vonalon fog érvényesülni. Vannak tárcák, amelyeknek költségvetése csak közvetve kapcsolódik a gazdasági életbe. Ilyen a belügyi és a kultusztárca. A belügy­minisztérium egyik fontos feladatáról, a rend­fenntartásról már szóltam. Meg »kelll itt említenem a közegészségügyi és a családvédelmi kérdéseket. Mind a közegész­ségügy, mind a családvédelem terén tett és teendő intézkedéseket ahból a szempontból ítél­jük meg, hogy a falusi és városi lakosság kö­zött mutatkozó szociális aránytalanság ki­egyensúlyozását célozzák. Évtizedekre menő kutatások bizonyítják, hogy a falu hátrányo­sabb helyzete a városokkal szemben -*- különö­sem a betegsegélyezésnél és a szociális gondos­kodásnál — a faluról való elvándorlás egyik fontos tényezője, tehát megint más oldalról a munkáshiánynak, a falu elnéptelenedésének kútforrása. A kultusztárca költségvetése szintén tartal­maz a f,alu szempontjából fontos elemeket. Saj­nálom, hogy a kultuszminiszter úr nincs itt, (Egy hang a középen: Itt van!) mert amit neki el akartam mondani, már az elődjének figyel­mébe .ajánlottam volt (Felkiáltások a középen; Itt van!) — pardon — ugyanerről a helyről. Nagyon örülök különben, hogy a miniszter úr gyors intézkedésével lehetővé tette a falu két súlyos kérdésének megoldását, a kántortanítók és v a segédlelkészek illetményeinek rendezését. (Ügy van! Úgy van! — Tans.) Ennek a szociális béke, a falu vezetése szempontjából van nagy jelentősége. De amit elődjének figyelmébe ajánlottam és vagyok bátor ő nagyméltóságá­nak is figyelmébe ajánlani, az gazdasági vo­natkozású: a műegyetem felszerelésének, épüle" teinek pótlása. Nem tudunk nagyarányú iparfejlesztést bányászatot és más hasonlókat keresztülvinni, ha_ nincs megfelelően képzett fiatalságunk, akik ezt a munkát vezessék. Megint figyel­mébe ajánlom a miniszter úrnak a tanszéki segédszemélyzet ügyét, — tudniillik erről szól­tam már az ő hivatali elődjének is — felhíván nagybecsű figyelmét arra, hogy enélkül hama­rosan csődbe fog kerülni az egész kísérletügy, a gépészet, bányaikutatás, minden más, mert hiszen a fejlődéssel nem tudunk lépést tar­tani. Harmad- és negyedéves hallgatókkal nem lehet kiképeztetni elsőrendű ' mérnököket, bá­nyászokat — kohászokat, de orvosokat sem. Az ilyen kérdések megoldásával Németország­ban nagyon komolyan foglalkoztak ás a föld­mívclésügyi miniszter úr is abban a keretben, amelyet a mezőgazdajságfejlesztési törvény adót neki, komolyan programmba vette a tan­széki utánpótlás 'kérdésének megoldását. Na­gyon kérem a miniszter urat, hogy ugyanazzal az energiával és ugyanazzal a gyorsasággal, ahogyan ,a kántorkérdést és ai segédlelkészek ügyét megoldotta, méltóztassék ebben a gazda­sági szempontból fontos kérdésben is intéz­kedni. T. Felsőház! Áttérve most mái a költségve­tés fedezeti oldalára, konstatálhatjuk, hogy az állam jövedelmei jelentékenyen meggyarapod­tak. Az adók kimunkálása, újabb adók beveze­tése igazán eredményeket hozott a pénzügymi­niszter úrnak és az állami üzemek is — első­sorban a posta» de az erdőgazdaság, a mező­gazdasági birtokok, a kőszénhányászat is — mind jövedeleanmel zárultak, bár elismerhet­jük, hogy az állami üzemeknél nem a jövedel­mezőség az első szempont, hanem sóikkal in­kább az, hogy a közérdeket szolgálják. Az üzemek mérlege mégis kedvezőbb lenne, ha nem volna az államvasutaknak mai már, saj­nos, krónikus deficitje. így az üzemek mérlege 49 millió pengő hiánnyal zárul, ezzel azonban szemben áll 220 millió befektetés, amelynek túl­nyomó része szintén az államvasutaké. Az államháztartás vitelének a közigazga­tási és az üzemi bevételeken kívül egy másik vonala az állami hitel, A pénzügyi bizottság részletesen kimutatja jelentésében, hogy a 4868 millió pengő állami adósság hogyan osz­lik meg hosszúlejáratú és rövidlejáratú köl­csöntípusok között, mennyit tesz ki ebből a tőke- és a kamatszolgáltatás. Kétségtelen, hogy az első pillanatban meg­döbbenti az embert az állam tartozásainak ilyen nagyarányú emelkedése. Igaz, a minisz­ter úr a képviselőházban kifejtette, hogy a nemzeti jövedelemnek mindössze 40 százalékát teszi ki az állam tartozása és utalt arra, hogy más államokban sokkal magasabb az állami tartozás, emellett azonban fel kell még hoz­nunk a háborús helyzetet, az állandó beruházá­sokat, hiányok pótlását és a miniszter úrnak azt az elgondolását, hogy a font- és dollárköl­csönöket is pengőre váltsa át. Ezenkívül 100 millió pengő kölcsöntörlesztés is bentfoglalta­tik az 1943-as költségvetésben. Mindennél fontosabb azonban, hogy a mi­niszter úr az infláció elkerülése céljából mindent megtesz. Kitűzött programmja, hogy a hadviselés költségeit felerészben adóból, fele­részben kölcsönökből kívánja fedezni. Az anyaggal és pénzzel való takarékoskodást maga is és a közönség is kell, hogy szem előtt tartsa és megvalósítsa. Dacára tehát a költség­vetés rapid emelkedésének, az állami hitelek megnövekedésének, ezt az intenciót, továbbá a költségvetés összeállításánál mutatkozó gon­dosságot, takarékosságot figyelve, mar ez ala­pon is ajánlhatnám az igen t. Felsőháznak a költségvetési javaslat elfogadását. Engedtessék meg, hogy a költségvetésnek ezenfelül legnagyobb értékére pár szóval utal-

Next

/
Thumbnails
Contents