Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-64

Az országgyűlés felsőházának 64* ülése a hadbavonultaknak és azok hozzátartozóinak érdekeit mindenkor hangosain ég bátran képviseltük és hangoztattuk, de sajnos, a legtöbbször csak egy-egy rendelet kiadását verekedtük ki. Márpedig, hogy egy rendelet egymagában mit jelent, »azt az igen t. miniszterelnök úr mása is jól tudhatja: hiába akartak a világháború idején a központban minden jót, a jóakarat nagyon sok esetben megbukott vagy elkésett kint a perifériákon. Az agyonhajszolt, agyondolgoztatott, a sok hivatali felsőbbséget kiszolgálni köteles községi jegyző, akiről a miniszterelnök úr ma délelőtt a képviselőházban is oly gyönyörű szavakban emlékezett meg és aki hivatalának fontosságát, mindannyian tudjuk és ereszük, a világháború alatt a háborús munkahalmaznak a hadbavonult katonák hozzátartozóira vonatkozó részét már vagy nem bírta idegekkel és idővel, vagy elnagyolta. Micsoda égbekiáltó igazságtalanság a jegyző idegroncsoló munkáj el 6S cl frontkaionák érdekében kifejtett fáradozásai után, hogy az 1918-as szennyes forradalomnak első céltáblája maga a községi jegyző volt. (Ügy van! Ügy van!) Az 1914/18-as panaszoknak, mélyen t. Felsőház, nem szabad most megismétlődniök. Nem szabad megismétlődniök, mert most már tapasztalataink vámnak, nem szabad megismétlődniök, mert a mostani háború nem váratlanul szakadt ránk és nem egy általános mozgósítás képében jelentkezett. De azt hiszem, helyes úton járok, ha azt mondom, elkerülhetjük az 1914—18-as bajt akkor is, ha a honvédségi törvény idevonatkozó szabályait pontosan betartjuk és betartatjuk. Az új honvédségi törvény megszavazása a nemzeti áldozatkészség példátkan bizonyítéka volt. (Ügy van! Úgy van!) Alkotmányos országban még soha sehol ekkora hatalmat, beavatkozási jogot, igénybevételi lehetőséget nem szavaztak meg a legfelsőbb hadvezetőségnek és a kivételes hatalmat igénybevevő kormánynak. Nem sajnáltuk akkor, amikor megszavaztuk, nem sajnáljuk ma sem. Szívesen adtuk, de abban a tudatban adtuk, hogy ami papírformát kapott abban a törvényben, cLZ cl kritikus időkben, tehát most a háborúban a harcos katona és a békés polgár javát cgy; aránt szolgáló élő valóság lesz. Az új honvédelmi törvény kihirdetése óta immár a jogok és kötelességek tekintetében nincs kétely sehol sem, csak becsületesen legyen végrehajtva ez a honvédségi törvény és — amit nem lehet eléggé hangoztatni — itt se legyen egyéni akció. (Ügy van! Ügy van! a jobbközépen.) Ezt jogosan megkövetelhetjük. (Ügy van! jobb felől.) A honvédségi törvényt megszerkesztő kormány gondos figyelme annakidején minden eshetőségre kiterjedt. A hadkötelezettségüket teljesítők érdekében tilalmazva lett a polgári foglalkozásból való elbocsátás, a polgári foglalkozából eredő járandóságok jogtalan megcsonkítása vagy, beszüntetése. Be lett tiltva az, hogy valaki valakit bevonulása miatt hátrányokkal merészeljen sújtani és a különféle alkalmazásoknál, kinevezéseknél, kijelöléseknél és megválasztásoknál törvényileg biztosítottuk a hadbavonult katona elsőbbségét. A rangsorolás, a szolgálatig idő beszámítása, az illetménymegállapítás kérdésében a hadbavonultnak hátrányt okozni e szerint a törvény szerint büntetendő cselekmény, a családi segély megállapítása vagy folyósítása, vagy beszüntetése kérdésében tévedni ennek a törvénynek kihirdetése után most már a jövőben 1942. évi március hó 19-én, csütörtökön. 13 nem szabad. A honvédelmi szolgáltatásokért járó térítés odaítélésénél és kifizetésénél világos és félre nem érthető szabályok vannak. A honvédelmi munkakötelezettség igénybevételénél a munkáért fizetendő térítés, valamint a munkateljesítéshez szükséges eszközök, szerszámok elhasználásáért, megrongálásáért járó térítés, nemkülönben a munkára kötelezettek, gyámolításra szorulók családtagjainak segélyezése paragrafusok egész sora által van védve. A dologi honvédelmi szolgáltatások és gazdasági korlátozások ellenértékének megállapításánál most már minden panaszt meg lehet előzni, ha a katonai beszállásolásnak, a fogató s járművek, személyek, teherhordó állatok, gépjárművek, kerékpárok, vizijárművek, légijárművek igénybevételére, az ingatlanok, az üzemek, az ipartelepek és egyéb vállalatok igénybevételére, nemkülönben a termelés, a forgalom, a munkaviszony szabályozására megállapított rendelkezések pontosan betartatnak. A törvényhozás tehát, mint olyan, megtette a magáét a hadbavonult katona és a visszamaradt polgár érdekében egyaránt. Most a végrehajtóhatalmon, a kormányon és vele együtt a polgári társadalmon van a sor és én e tekintetben semmi új hivatalra nem gondolok. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy sikerrel végrehajthatja mindezt kellő megszervezés mellett a honvédelmi minisztérium polgári része mint országos központ az állami, törvényhatósági és községi közigazgatás és a munkába bevont polgári társadalmi szervek segítségével. Igen t. Felsőház! Felszólalásomnak — mint méltóztatnak látni — tulajdonképpen csupán egy témája volt. Ügy vélem, hogy most, amikor a miniszterelnök úr bejelentése szerint megindultak a csapataink, hasznos és szükséges volt az elmondottakat a Felsőház padsoraiból hangsúlyozni. Beszédemet tehát, mert feladatomat elvégeztem, befejezem. Befejezésül még annyit mondanék, hogy nem kerülte el a figyelmünket a miniszterelnök úrnak az a kijelentése, hogy igazságosságra törekszik. Ez a szó, hogy »igazságosság«, már maga egyik orvosszere lesz azoknak a bajoknak, amelyek megelőzését kívánjuk és követeljük a kormánytól. Az igazságosság éltet, éltet és erősít mindenkit, polgárt és katonát egyaránt. Viszont ha az igazságtalanság felüti a fejét, az ront, bont, forradalmosít, tehát végzetesen káros mindenkire. Szent a meggyőződésem, hogyha a miniszterelnök úr a maga gazdag tapasztalataira alapítja ténykedéseit, célkitűzéseit és eszközeinek megváloigatását, de azonfelül a nép jólismert lelkivilágát tartja a szeme előtt és gondol a, főispáni, államtitkári és miniszteri működése sikeres útjaira és módjaira, akkor mindezekben a nehéz lkérdésekben is meg fogja találni a megoldás útját. Ezért országszerte nagy várakozással tekintünk a miniszterelnök úr működése elé ezekben a, (vonatkozásokban is. (Elénk éljenzés és lavs.) Elnök: Szólásra következik gróf Bánffy Miklós őnagyméltósága. Gr. Bánffy Miklós: Nagyméltóságú Elnök Űr! Méltóságos Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak néhány szóval akaróik hozzászólni a most itt elhangzott kormánypragrammhoz és annak is csak néhány mozzanatához. Mielőtt belekezdenék, azt hiszem, nem csak ennek a Háznak, de az egész magyar közvéleménynek gondolkozását fejezem ki akkor, ami-