Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

204 Az országgyűlés felsőházának 74. ülét ságról és gondnokságról szóló 1877 :XX. te. értelmében pedig a tisztifőügyész állal az árvaszék mindem határozata megfellebbezhető. íme, csak egynéhány adat abból a hatal­mas és nagyfontosságú hatáskörből, amelyet az ügyész képvisel: mindegyik teljes fugged lenséget kíván. Az ügyész csak abban az eset­ben képes ezeknek eleget tenni, ha független­sége minden vonatkozásban teljesen biztosítva van. A belügyminiszter úr a bizottsági tár­gyalás során már megemlékezett az ügyészi hatáskörről, mondván, hogy a végleges ren­dezés során célja és terve az, hogy az ügyé­szeknek megfelelői komoly, nagy hatáskört biz­tosít. A közigazgatási bizottság: ülésén felszó­lalt bizottsági tag urak legtöbbje megnyugvás­sal vette tudomásul a belügymiiniszter úr vá­laszát, hangoztatván, hogy a belügyminiszter úr személye garancia arra, hogy a törvényes rendelkezésekkel szemben nem történhetnek visszaélések. A legmélyebb tisztelettel vagyok a belügy­miniszter úr nagyrabeesült személye iránt, azonban megítélésem szerint törvényeket nem lehet személyek által nyújtandó esetleges ga­ranciához! kötni. A személyek ilyen esetekben megítélésem szerint kikaposolandólk. Az ügyész csak akkor tud nyíltan és őszintén minden be­folyásolástól mentesen síkraszállni bármilyen érdekkel szemben, ha teljes függetlensége, egyéni és anyagi károsodása nélkül felettesei esetleges megtorlásától is mentesítve, bizto­sítva van. Ezeknek előrebocsátása után. miután a tör­vényjavaslatot általánosságban elfogadom, bá­tor leszek a részletes tárgyalás során módosító indítványt tenni az ügyész személyét illetőleg. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk}) Köszönettel konstatálom!, hogy a vita során felszólalt felső­házi tag urak valamennyien elfogadták a tör­vényjavaslatot. Ez felment engem az alól, hogy itt hosszadalmasan, és részletesen indokoljam ennek a törvényjavaslatnak célját, egyes ren­delkezéseit. Legyen szabad tehát csak egészen röviden kitérnem — nem akarom r hosszan igényibevenni a mélyen t. Ház türelmét (Hall­juk! Halljuk!) — néhány észrevételre), amely a felszólaló felsőházi tag urak részéről elhangzott. Elsősorban Szilágyi Lajos felsőházi tag úrnak egynémely megállapítására kell reflek­tálnom, amelyeket részben nem értek, részben pedig nem tludoik velük egyetérteni. A felső­házi tag úr azt a kijelentést tette, hogy ő job­ban szerette volna, ha a kinevezés vagy; a vá­lasztás rendszerének kérdésében most végleges döntés történik, tehát nem helyesli azt, hogy most egy ötéves ideiglenes, periódusra vezette­tik be a kinevezési rendszer. T. Felsőház! Én az országgyűlés másik Há­zában is, de a felsőház bizottságában is részié^ teseini indokoltam, hogy miért jöttem ezzel ta javaslattal és miért jöttem ideiglenes javas lattal. Nem akarok ma döntést provokálni ab­ban a kérdésben, hogy melyik a helyes, a kine vezés-e, avagy a választás, mert nem tudom, hogy mit hoz a jövő s nem tudom, hogy az or­szág helyzete akkor, amikor kikerültünk ebből a kataklizmából, amelyben vagyunk, mit tesz indokolttá, a fkineveizési rendszer hie vezetését e 1942. évi november hó 12-én, csütörtökön. vagy a választási rendszer fenntartását-e 1 ! Részletesebben nem indokolom ezt az állás­pontomat, azt hiszem, mindenki megértette eb­ből, hogy milyen eshetőségekre és lehetőségek­re gondolok. (Ügy van!) Ez tehát az oka annak, hogy ideiglenes javaslatot teszek. Hogy miért a kinevezési rendszer mellett foglaltam ideiglenesen állást, azt Szintén megindokolja maga a javaslat, an< nak indokolása, de bőven megindokoltam már a bizottságban magam is. Nem tudom megérteni Szilágyi felsőházi tag úr logikáját, aki azt mondja, hogy én főleg a jelenlegi bizonytalanság megszüntetése vé­gett tartottam szükségesnek ezt a törvényho­zási rendelkezést. Véleménye szerint ez az Öt­évi ideiglenes rendezés nem oldd a és nem szün­teti meg a bizonytalanságot. Ezt nem értem. A tisztviselőket most élethossziglan kinevezik és a javaslat értelmében ugyanolyan helyzetbe kerülnek, mintha megválasztották volna őket, tehát az a bizonytalanság, amely a tisztviselők jelenlegi helyzetében ideiglenes kinevezettsé­gük folytán fennáll, feltétlenül megszűnik, öt esztendő múlva pedig, ha — tegyük fel — visz­szaáll a választás rendszere, az lesz a helyzet, hogy minden megyében, minden törvényható­ságban és minden önikormányzati testületben lesznek véglegesen kinevezett tisztviselők, akiknek jövő sorsa tekintetében már választá­sok fognak dönteni. Ebbeni a helyzetben tehát én semmiféle bizonytalanságot n^m tudok konstatálni. A felsőházi tag úr, bár ő maga is elfogadja a kinevezés rendszerét, felsorolt sok minden­féle olyan aggályt, ami a kinevezés rendszere ellen felhozható. Teljesen tisztában vagyok az­zal, hagy a kinevezés rendszere sem tökéletes, mint ahogyan semmi sem tökéletes a világon, hogy a kinevezési rendszer mellett éppúgy történhetnek és történnek hibák, történhetnek és történnek visszásságok, mint a választási rendszeír mellett. Ebben a tekintetben a két rendszer között igazán nincs semmi különbség. Természetes dolog, hogy a kinevezési rend­szer gyakorlása annak felelősségére történik, aki azt gyokorolja. Ha tehát valaki nem gya­korolja helyesen a kinevezést, azt felelősségre kell vonni és annak konzekvenciáit le kell vonni. Éppen az az előnye bizonyos mértékig a kinevezési rendszernek, hogy helytelen ki­nevezés, vagy a kinevezési jog helytelen gya­korlása esetén van kit felelősségre vonnunk, a^ választási rendszer esetében ezzel szemben nincs kit felelősségre vonnunk azokért a hi­bákért, amelyek nyilván és mindig előíf or dúl­nak. Ezzel nem akarom eldönteni a két rend­r.zer között az egyiknek vagy a másiknak ja­vára a dolgot, csak kiemelem, hogy ez a kö­rülmény bizonyos mértékig a kinevezési rend­szer előnyére szolgál. Teljesen tisztában vagyok azoknak az ag­gályoknak bizonyos mértékű jogosságával is, amelyeket a felsőházi tag úr felhozott. A ma­gam személyét illetően csak annyit mondha­tok, hogy a kin evezést legfőbb országos köz­érdek szerint kell gyakorolni. Semmiféle mel­lékszempontnak itt érvényesülnie nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ebben a tekintetben legyen szabad megint rátérnem a felsőházi tag úrnak egy észrevéte­lére, amelyet szintén nem értek. Ő tudniillik hosszasan plaidirózott amellett, hogy a kor­mányhoz nem lehet hozzáférni, a kormányhoz csak a kormánypárt tud hozzáférni, ennél­fogva az a veszély forog fenn — legaMJbbis

Next

/
Thumbnails
Contents