Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés felsőházának 74. ülése így értettem, — hogy csak kormánypárti tisztviselők vagy nem tudom kik fognak előrejutni. Nagyon szomorú lenne, ha egy kinevezési jogot gyakorló miniszter a tisztviselőknél azoknak pártállását venné figyelembe és azt keresné, hogy az illető jó kormánypárti-e vagy nam. Az ilyen minisztert politikai felelőssége állapján egyszerűen ki kell emelni székéből. Ez ellen más véjdíekezés nincs. A felsőiházi tag úr szükségesnek tartja, hogy az állások csak országos pályázat útján töltessenek be. A javaslat főiszabályként igenis azt állítja fel, hogy országos - pályázat hirdetendő az állások betöltésénél. Méltóztassanak azonban nekem megengedni, hogy hangsúlyozzam, igenis vannak esetek, amikor az országos pályázat kiírása nemcsak felesleges, hanem egyenesen káros is. Éppen a közigazgatásiban vannak olyan esetek, amikor vezetőállásra speciálisain egy ember mutatkozik alikalmasniak. Akkor tehát, ha ez nyilvánvaló és a közérdek azt kívánja, hogy ez az ember (kerüljön oda, igazán nines értelme, sőt káros is ország gos pályázatot hirdetni és ezzel felbolygatni az egész tisztviselői kart, mert ez csak a tisztviselői kar nyugalmát zavarja. Ilyen esetekben akarom magamnak azt a jogot biztosi hámi, hogy az országos pályázat hirdetését mellőzhessem. Több felsőházi tag úr szóvátlettle a közigazgatási tisztviselők statusát és fizetését. Én maigam nagyon sokszor hangsúlyoztam, hogy a tisztviselőknek, nemcsak a közigazgatási, hanem általában a köztisztviselőknek mai helyzete nem rózsás és ma bizony nagyon súlyos anyagi viszonyok között kell nehéz feladataikat teljesíteniük. Sokszor elmondottam azt is, hogy bármennyire is megerőltetné magát az álltam» sohasem lenne képes arra, hogy a mai helyzetben olyan fizetést adjon a tisztviselőknek, hogy ez ai fizetés koinkurráljon a magángazdaságban biztosítható fizetésekkel. A magam részéről természetesen mindent megteszek a közigazgatási tisztviselőik helyzetének javításia érdekében, be kell azonban látlni, hogy ennek megvannak az anyagi határai és bizonyos anyagi határokon túlmenni nem lehet. Ami a státuskérdlést illeti, azt hiszem, hoigy a közigazgatási önkormányzati tisztviselők státusa, előlépési lehetőségei ezzel a javaslattal lényegesen javulni fognak, mert eddig/ zárt «tátus volt minden megye, minden város és minden község és csak annak a státusnak keretén beiül lehetett szó előlépésről. Most egy státusba kerülnek, egy státusba fognak tartozni) az egész ország össze» közigazgatási tisztviselői, természetes tehát, hogy az előlépési lehetőségeik sokkal jobbak lesznek. Itt rá kell mutatnom r Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag úrnak egy tévedésére. Ö éppen a státusrendezés ér'dekében szólva, összehasonlításokat tett a közigazgatási tisztviselők és a többi állami tisztviselő helyzete között, mondván, hogy a közigazgatási tisztviselők helyzete sok. kai rosszabb. Ez nem áll. Fizetés szempontjából a köziigazgatási tisztviselők éppen olyan

v helyzetben vannak, mint az állami tisztviselők. Bizonyos előnyük van abban, hogy az 1929. évi XXX. te. a közigazgatási •' tisztviselők részére bizonyos automatilkus előlépést biztosított a fizetés tekintetében, amennyiben a személyi pótlékokat rendszeresítette s a tisztviselők bizonyos szolgálati idő után automatic© ezek élvezetébe jutottak. Nagy tévedés azt mondani, hogy a közigazgatási tisztviselők helyzete azért xoszFELSŐHAZI NAPLÓ III. )42. évi november hó 1%-en, csütörtökön. 2Ó5 szabb, mint az állami tisztviselőké, mert az aljegyzők és szolgabírók csak a 9. és 8. fizetési osztályban vannak. Ez épp így van az államnál is. Természetesen, ha valaki megreked az államnál mint miniszteri! titkár, akkor az a miniszteri titkár a megfelelő fizetési osztálynál sohase juthat előbbre, ha pedig valaki megreked, mint aljegyző, vagy szolgabíró, akkor a szolgabírókra megállapított fizetési! osztálynál sohasem juthat előbbre. Előnye azonban az állami tisztviselővel szemben az, hogy ő megkapja a személyi pótlékot, míg az állami tisztviselő sohase kap személyi pótlékot és ha miniszteri) titkár marad — tegyük fel — valaki, akkor örökké csak azt a miniszteri titkári fizetést fogja élvezni. Nem mondom, hogy ez a megoldás tökéletes. Nem tudom, hogy nem lehetne-e és nem kellene-e rajta javítanil. Talán erre is rá fog kerülni a sor. De ne helyezkedjünk arra az álláspontra, amire egyszer már 1918-ban a forradalom helyezkedett. Mert igenis, ha mi az államigazgatásban javulást akarunk biztosítani, akkor nekünk arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy előre csak az a tisztviselő mehet, aki minden tekintetben megfelel, tehát hogy ha azt az úgynevezett szamárlétrát az egész vonalon végig érvényesítenők és érvényesítenénk egy automatikus előléptetést egészen a végtelenségig, ahogyan azt az 1918-as forradalom megkísérelte, akkor tönkretesszük tisztyiselőkarunkat és tönkretesszük a magyar államigazgatást is. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! Ezek azok a határok, ameddig egy észszerű státusrendezésnél el lehet menni. Most még csak röviden Eázgha felsőházi tag úr felszólalására szabad legyen válaszolnom. Ö olyan matérilát érintett, amely nem tartozik en. nek a törvényjavaslatnak a keretébe és itt nem is reparálható. Nagyon kérem Őt, mert az a téma tényleg érdekes és elismerem, tényleg bizonyos méltánytalanság van a megoldásban, hogy méltóztassék ezt talán majd a költségvetés tárgyalásánál éspedig a pénzügyi tárcával kapcsolatban felhozni. Annak az intézkedésnek, amit ő sérelmezett, megvan a logikai oka éspedig az az ok, hogy akkor el kellett kerülni azt, hogy az összes volt magyar tisztviselők a még elszakítva élő területekről az országba beözönöl jenek és itt fizetést és állást kérjenek. Ez a magyar^ ságnak az érdeke volt, azért hoztuk akkor ezt a rendelkezést. Lehet, hogy egyszer majd ezen a rendelkezésen változtatni Lehet, mert ez az aggály és ez az ok megszűnik. Meskó felsőházi tag úr kritikát gyakorolt a javaslattal szemben, mondván, hogy a tiszti ügyész függetlenségét a kinevezési rendszer veszélyezteti, ennélfogva ő módosító javaslatot fog beterjeszteni, aminek a lényege az, hogy a tiszti ügyész csak saját kérelmére legyen áthelyezhető. Ö felolvasta a tiszti ügyésznek törvényszerű hatáskörére vonatkozó^ rendelkezéseket. A tiszti ügyész a maga törvényes hatáskörét nyugodtan gyakorolhatja a kinevezési rendszer mellett is. Függetlensége . nem lesz sem kisebb, sem nagyobb, mint a válasz tási rendszer mellett, én tehát ilyen módosítást nem tartok indokoltnak. Az, amit én a bizottságban mondottam, egészen más. Én a bizottságban azt mondottam, beszélvén a reform javaslatomról, ami pillanatnyilag nem aktuális, hogy én úgy képzelem el, hogy ha egyszer kinevezési rendszer lenne az egész vonalon végig és az egész rendszer megváltoznék, akkor a tiszti főügyész legyen az a szerv, aki hivatott őre, törvényszerű őre és védelmezője az 35