Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés felsőházának 74. ülésé ê kívánván őket, iszlovákoklakta területre helyezett át és így állomáshelyük nem volt a visszacsatolt felvidéki területen. A 2300/1939. M. E. sz. rendelet 15. §-a akként intézkedik, hogy akit köszolgálatban elsőízben vezető állásba neveznek ki, azt a 14§-ban meghatározott rendelkezésektől eltérően, más fizetési osztályba is ki lehetett nevezni, de ez esetben a kinevezés az illető fizetési osztálynak csak a legalacsonyabb fizetési fokozatára szólhatott. Ez a rendelkezés sem megnyugtató, mert nincs vele biztosítva az 1921 július 26ra és 1938 november 2-a között eltelt idő beszámítása. Talán ezen kívánt segíteni a 9910/1939. M. E^sz. rendelet, de ez csak az évek nyugdíjba való beszámítását teszi lehetővé, pedig nagy különbség, hogy valaki milyen fizetési osztályból megy nyugdíjba. Az elmondottakban levezettem a száraz tényállást. E szerint a fenti rendelkezések különösen azokat sújtották, akik: 1. 1921 július 26-án nem a visszacsatolt területen voltak szolgálatban és a csehek által elbocsáttattak minden ellátás nélkül; 2. a csehek által szolgálatban meghagyattak, de állomáshelyük 1938 november 2-án nem a visszacsatolt területen volt. Ezeknek szolga lati éveiből az 1921 július 26-tól 1938 november 2-ig eltelt idő, vagyis 18 év nem számíttatott be^ Van eset ezeken kívül például arra m, hogy a régi magyar impériumot nem szolgált egyének magasabb fizetési osztályban vannak, mint olyanok, akik a csehek alatt nemzeti érzületből nem voltak hajlandók szolgálni és nem voltaik hajlandók eslküt tenni és a visszacsatoláskor szolgálatra jelentkeztek, beosztattak egy kezdő fizetési osztályba. Elképzelhető ezeknek lelkiállapota. T. Felsőház! Ezek a tisztviselők — azt hiszemi. teljes joggal T- helyzetükbe belenyugodni nem tudnak, minden lelhető intervenciót igénybevesznek, többé-kevésbbé eredmény nélkül. Ügy érzem, ezen az állapoton segíteni kötelességünk. Egyforma jó munkát csak egyformán elbírált tisztviselőiktől lehet kívánni. Akik az igazoltatás során igazoltattak, bíráltassanak el egyformán, soroztassanak abba a fizetési osztályba, amely őket megilletné, ha a sors sújtó keze nem tette volna őket hosszú évekre tétlenné a (közigazgatás és ezáltal a. haza szolgálatában. T. Felsőház! Azt hiszem, sikerült a t. Felisőház és a m. kir. kormány figyelmét erre a jogosan sérelmezett helyzetre felhívni és rámutatni arra is, hogy tudomásom szerint az erdélyi szervezésnél már ezeknek a jogszabályoknak alapján nevezték ki ideiglenesen a tisztviselőket. Felszólalásomnak célja csak az volt, hogy arra kérjem a kormányt, hogy a jelen törvényjavaslat alapján történő véglege sítésnél ezt a sérelmes helyzetet szüntess« meg, illetve ezeket a sérelmeket helyesbítse. Meg vagyok győződve, hogy ez az intézkedés a közigazgatás jóságát és ezáltal a nemzet érdé keit fogja elősegíteni. A törvényjavaslatot általánosságban el fogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik vitéz Meskó Zoltán ő méltósága. vitéz Meskó Zoltán; Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőházi Az előttünk fekvő tör vényjavaslat, amely a vármegyei, városi és községi tisztviselők alkalmazásáról szól, tula.V 2. évi november hó 12-én, csütörtökön. 203 donképpen, hogy úgy mondjam, reformja a közigazgatásnak több tekintetben. A képviselőház ezt a törvényjavaslatot már magáévá tette, a felsőház bizottsági tárgyalása során és a mai felsőházi tárgyalás során is igen értékes szakemberek felszólalásai hangzottak el. Én a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadom és ha ezzel kapcsolatosan mégis felszólalok, erre az adta meg nekem az impulzust, hogy a törvényhatóságok ügyészeinek függetlenségét féltem. Bár a törvényjavaslatban foglalt intézkedés átmeineti az államosítást illetőleg, mert hiszen tulajdonképpen államosításról van szó, a kinevezési rendszert nem tartom helytelennek. A kinevezési rendszer semmiesetre sem jelenti azt, hogy a törvényhatóság autonómiája megszűnik, mert hiszen a szóbanforgó tisztviselők egy kis hányadát teszik ki a törvényhatóság tisztviselőinek és a mindenkori törvényhatóságok vannak^ hivatva arra, hogy az ország sorsát figyeljék és a szükséghez képest szavukat is hallassák a kinevezett tisztviselőktől függetlenül. A vármegye és a törvényhatóság autonómiája nemcsak a múltban, hanem a jelenben is és az elkövetkezendő időben iß végtelenül nagy fontos« ágú és nagy nemzeti értéket képvisel és képviselt különösen a múltban, amikor a nemzetnek ismételten ellenállást kellett kifejtenie az elnyomó hatalmakkal szemben. Ez az eset hála Istennek, ma már nem forog fenni, és a kinevezett tisztviselők olyanok lesznek, mint amilyenek reméljük, hogy lesznek, és el is várjuk, hogy olyanok legyenek, hogy tudniillik minden tekintetben mindig éppen úgy megállják a helyüket, mint a választott tisztviselők. A törvényjavaslatot fontosnak és szükségesnek tartom és elfogadom, azonban úgy érzem, nemcsak én vagyok azon a véleményen, hanem sokan mások is, még olyanok is, akik főleg jobban ismerik a közigazgatást, mint én, azt gondolják, hogy az ügyészi függetlenség kérdésében valamit tenni kell. Erre vonatkozó aggályaimat juttatom itt kifejezésre. Bátor vagyok ezek alátámasztására az 1886 : XXL te. 70. §-ából néhány pontot idézni az ügyészi hatáskört illetőleg. (Olvassa): »A tiszti fő- (illetőleg al- vagy árvaszéki) ügyész a törvényhatóság jogtanácsosa. Véleménye olyan ülgybien, melynél a jogi szempont a döntő, határozathozatal előtt mindig meghallgatandó, öre a törvénynek, a törvény erejével híró szokásnak, a. töírviány hatóság szabályrendeleteinek az önkormányzatban és a közgyűléseken, mely tisztében a törvényhatóság bármely határozata ellen az illető miniszterhez a főispán, útján fellebbezéssel élhet. Képviseli a törvényhatóságot magánügyeiben. Megindítja a széksértési kereseteket s indítványozza a kiszabandó bírság mennyiségét. Eljár a megyei tisztviselők, segéd- és kezelő személyzet... elleni fegyelmi ügyekben.« Hivatásával összeütközésben álló magánügyködést nem fejthet ki. Az 1920 : XXXVI. te. 49. §-a pedig földhirtokpolitikai ügyekben nemcsak jogává, hanem kötelességévé is teszi a fellebbezést, ha arra okot lát fennforogni. A közigazgatási bizottság gazdasági bizottságának határozatai ellen is fellebbezéssel^ élhet, de a földmívelésügyi ' miniszter utasítására és a községi elöljáróság felkérésére is köteles fellebbezéssel élni. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. te. 86. §-a értelmében a .tisztviselők fegyelmi ügyeiben mint közvádló jár el, a gyám-