Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

202 Az országgyűlés felsőházának 74. ülése kinevezés és áthelyezés a jegyzői kar előlépési viszonyai és anyagi helyzete tekintetében előnyös változást jelent, mert lehetővé válik, hogy olyasvalaki, aki kisebb helyen jól bevált, nagyobb és megfelelőbb helyre, esetleg központibb fekvésű kézségbe juthasson, ahol például gyermekei iskoláztatása tekintetében előnyösebh helyzetben van. Feltétlenül szükséges azonban, hogy ettől függetlenül is gyökeres segítség történjék a községi jegyzők jelenlegi sorsán. Nincs olyan hivatal, melynek olyan sokirányú, egymástól merőben különböző természetű elfoglaltsága lenne, mint a jegyzői hivatalnak. A jegyzőnek ki kell ismernie magát az ügyek rengeteg ágazatában és meg kell birkóznia azok határtalan tömkelegével. A teendők, melyek rájuk hárulnak, az ismereteknek oly sokoldalúságát kívánják meg, melynek elérése úgyszólván lehetetlen. Viszont a sokféle hatóság, melyek mind felettesei a jegyzőnek, valamennyien rendelkeznek vele és mind a saját rendeleteiket, utasításaikat tartják a legfontosabbnak és legsürgősebbnek és ezek elintézését sürgetik a jegyzőknél, akik nagyon sokszor igazán nem tudhatják, melyiket helyezzék a másik elé. A pénzügyi haitióságok gyakran még anyagi hátrányokkal is sújtják a jegyzőket a bírságolásokkal, holott legtöbb esetben a beállott késedelemért vagy mulasztásért egyáltalában nem a jegyzőt terheli a felelősség. Szükséges volna tehát, ha a jelenlegi teendőknek legalább egy részét levennék a jegyzők vállairól. Ezért őszinte örömmel üdvözölnénk a belügyminiszter úrnak azt a törekvését, amellyel az adóügyek egyrészét a jegyzők vállairól valami módon levenni óhajtja. Emellett

4 azonban feltétlenül szükséges 'az is, hogy a jegyzők és az egyéb községi tisztviselők anyagi helyzetének és előléptetési viszonyainaik a mainál kedvezőbb biztosításaira mielőbb intézkedés történjék. Szükséges ez nemcsak a jegyzői kar jelenleg megfeszített munkát végző érdemes tagjainak jogos éndekében, hanem azért is» mert ha a mostani helyzet megmarad, félő, hogy a jegyzői pályára is nagyon gyér számban fog jelentkezni az ifjúság és egyáltalában nem lesz utánpótlás. Hangsúlyoznom kell itt azt is, amire már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalomával is rámutattam, hogy a jegyzők legnagyobb részben állami feladatot teljesítenek; ezért a mai helyzet, amidőn a jegyzői fizetés a községeket térbeli, nem igazságos, mert a községek teherbíróképessége nagyon különböző lévén, ez egyenlőtlen megterhelést jelent a községekre nézve. Helyes lenne tehát, ha a jegyzői fizetéseket központilag egységesen rendezve, az állalmi vállalná magára, természetesen a községek arányos hozzájárulása mellett. Miután a törvényjavaslat rendelkezéseit a magasabb közigazgatási és az általános nemzeti érdekek szempontjából, nemkülönben a tisztviselők érdekében is helyeseknek tartom, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Rázgha Károly ő méltósága. Rázgha Károly: Nagyméltóságú Elnök Ürl Méltóságos Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásában a belügyminiszter úr őnagyméltósága meggyőzően kívánta bizonyítani, hogy különösen a visszacsatolt országrészeken mily nagy szükség van a jelenlegi állapot megszüntetésére. Amidőn teljesen egyetértek a miniszter úr őnagyméltósáÏ94Ù. évi november hô lÙ-ên, csütörtökön. gával abban, hogy a jelen helyzetben más megoldás nincsen, mint a kinevezés rendszere, abbeli nézetemnek adok kifejezést, hogy normális, békebeli időkben is sokkal célszerűbb lesz áttérni a kinevezésekre. Ennek a nézetemnek indokolásával nem kívánom a t. Felsőház türelmét igénybevenni,, hiszen ez nem időszerű. Kötelességemnek tartóim a t. felsőház figyelmét felhívni a felvidéki egyes közhivatalnokok sérelmes helyzetére, melybe az ideiglenes kinevezéseknél az akkor alkotott jogszabályok folytán kerültek. Nézetem szerint ezek a jogszabályok akkor túlzottan szűkmarkúak voltak. A következőkben ismertetem röviden ezeket a jogszabályokat. Ha nem leszek eléggé szabatos, szolgáljon mentségemre, hogy nem vagyok jogász. A visszacsatolt Felvidéken a közszolgálati állások szervezése tárgyában a 2300/1939. M. E. számú rendelet intézkedik. Ennek a rendeletnek 14. §-a akként intézkedik, hogy meg kell állapítani azt az átlagos időt, mely alatt az egyes szakmákban a magyar közszolgálatban állók elérték az egyes fizetési osztályokban az egyes fizetési fokozatokat. Az ezekbe való besorolás a következő kategóriák szerinti történik: a) 1921 július 26-án — a trianoni béke becikkelyezésének napján — magyar közszolgálatban álltak a visszacsatolt felvidéki területekeu; de a csehek magyarságuk miatt elbocsá tották és azóta visszacsatolt területen laktak, b) mint fent, de a trianoni Magyarországba költöztek és itt nem nyertek sem közszolgálati elhelyezést, sem ellátást; c) 1938 november 2-án — a bécsi döntés napján — a visszacsatolt felvidéki területen csehszlovák közszolgálatban állottak. Ezeknél a fizetési osztályba való besorolásnál figyelembe kellett venni azt az időt, amelyet 1921 július 26-ig kinevezett vagy megválasztott minőségben mint magyar közszolga lati tisztviselők vagy tényleges közszolgálat ban, vagy ilyen állásból magyarságuk miatt elmozdítva, ellátás nélkül eltöltöttek, vagy pedig csehszlovák közszolgálatban 1938 november 2-áig tényleges szolgálatban, majd ezt követően a visszacsatolt felvidéki területen töltöttek. Az első két esetben, az a) és b) esetben a2 1921 július 26-a és az újból való alkalmaztatá suk közt eltelt időt a pénzügyminiszter véleménye és a minisztertanács hozzájárulása mellett figyelembe lehetett venni. d) A negyedik kategória: mindazok a visz szacsatolt felvidéki területen alkalmazást nyertek, akik az első három kategóriába nem sorolhatók. Ezekre nézve az az általános jogszabály nyer alkalmazást, hogy a szolgálati idő megállapításánál csak a megszakításnélküli szolgálati idő veendő figyelembe, mely a hatályos jogszabályok szerint a fokozatos előléptetés szempontjából figyelembe vehető. Errenézve a 2300/1939. M. EL sz. rendelet 14. Hnak (5) bekezdése intézkedik. Az előadottakból látható, hogy nem részesülhetnek kedvező szolgálati időbeszámításban azok, akiknek nem kedvezett a szerencse, hogy 1921 július 26-án nem visszacsatolt területen volt az állomáshelyük. így azok is, hátrányos helyzetbe kerültek, akiket a cseh impérium szolgálatukban esetleg meghagyott, de izolálni