Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés felsőházának 74. ülése 1 viselőkre vonatkozólag az a bíróságok mintájára lenne megoldva. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a közigazgatási tisztviselői kinevezések behozatalát rövidesen kövesse a státus-rendezés. Szükséges ez mind a vármegyei, mind a városi és községi tisztviselőknél egyaránt. A tisztviselői iar előlépés© szempontjából kétségtelenül előnyt jelent ugyan a kinevezési rendszer, azonban ez még távolról sem jelenti a közigazgatási tisztviselői kar anyagi helyzetének általános javulását, főleg nem biztosítja azt, hogy a pályaválasztás előtt^ álló ifjúság megfelelő számban és kedvvel lépjen a közigazgatás szolgálatába. Jól tudjuk, hogy sem az állam, sem az önkormányzati testületek a tisztviselői fizetések tekintetében nem tudaiak versenyezni — főleg a mai viszonyok között — a magángazdasággal- Arra azonban feltétlenül szükség van, hogy a közigazgatási tisztviselők, főieg a vármegyei és községi tisztviselők fizetése arányba legyen hozva az állami tisztviselők különböző csoportjainak javadalmazásával. Ma ugyanis a vármegyei tisztviselők fizetés dolgában jóval hátrányosabb (helyzetben vannak az állami tisztviselőknek majdnem minden hasonló képesítésű csoportjánál. Ugyanígy áll a helyzet a községi tisztviselőknél is. Egészen tarthatatlan helyzet, (hogy a vármegyei tisztviselők legtekintélyesebb százalékát alkotó szolgabírák es vármegyei aljegyzők a IX. fizetési osztályban kezdik szolgálatukat és a VIII. fizetési osztályban végzik;. A hasonló képzettségű állami tisztviselők a VII. fizetési osztályba feltétlenül mind bejutnak, sőt legnagyobb részük a VI. fizetési osztályt is biztosan eléri, a miniszteriális tisztviselők pedig csak a legrosszabb esetben végzik a VIfizetési osztálynál. Sőt a tanítók is bejutnak a VII. fizetési osztályba. A számvevőségi tisztviselők, akiknek képzettsége feltétlenül kisebb, szintén jóval magasabbra juthatnak. A királyi bíróságnál a kezdő bírói fizetés is magasabb, mint ahova a szolgabíró vagy vármegyei aljegyző még a személyi pótlékkal együtt is eljuthat. Lehetetlenül mostoha elbánás tehát az, amidőn a szolgabírák és vármegyei aljegyzők mem juthatnak előbbre a VIII. fizetési osztálynál. Némi reparációt jelent ugyan a vármegyei tisztviselőiknél az 1929 :XXX. te. által létesített személyi pótlék, ennek megadását azonban nem kötelezőleg rendeli a. törvény, hanem csak azt mondja ki, hogy a vármegye költségvetése terhére a törvényben előírt feltételek fennforgása esetén részesítheti abban a tisztviselőt. Emellett a személyi pótlék a lakbérre nincs kihatással, mert ezt csak a tényleges fizetési osztálya szerint kapja a vármegyei tisztviselő. Helyesnek tartanám, ha ,a vármegyei tisztviselők státusrendezésénél a bírósági rendszer vétetnék alapul olyanformán, hogy ugyanazon állásban és helyen való meghagyás mellett is előléphessen a tisztviselő fizetési osztály tekintetében. Ainint a járásbíróságnál is le lehlet érni magasabb fizetési fokozatokat, éppúgy lehetővé kellene tenni ezt a vármegyei tisztviselők részére is. Lehetséges, hogy valaki vezető pozícióra nem alkalmas, de azért igeii kitűnő munkaerő lehet. így. tehát nem méltányos, hogy fizetés dolgában beosztása miatt háttérbe legyen szorítva. Az 1929 :XXX. te. tárgyalása alkalmával is felmerült ez a gondolat, azonban akkor nem mehetett teljesedésbe azzal a megokolássaL" hogy a tekintély yóvására lenne, ha a rangban hátrább lévő '. évi november hô lÈ-én, csütörtökön. 201 beosztott tisztviselő, magasabb fizetési osztálvban lenne, mint a hivatalvezető, így a szolga bíró fizetési osztály tekintetében előbbre lenne, mint a főszolgabíró. Ügy hiszem, hogy ez most már régen meghaladott álláspont, hiszen a különböző állami hivataloknál, pénzügyigazga; tóságnál, gazdasági felügyelőségnél, műszaki hivataloknál egyaránt nagyon gyakori, hogy hivatalfőnöknek olyat neveznek ki, aki fizetési osztály tekintetében hátrább van, mint valamelyik beosztott tisztviselő. Volt már rá ! eset, hogy a pénzügyigazgató még csak a VI. fizetési osztályban volt, db ugyanakkor a mellette működő pénzügy igazgatóihelyet tes már méltóságos címmel az V. fizetési osztályban volt. Egyébként pedig azért sem mehet ez É

a tekintély rovására, mert hiszen a közönség egyáltalán nem tudhaija, hogy kinek mi a fizetése, azt azonban mindenki jól tudja, hogy a főszolgabíró felette áll a szolgabírónak. A státusrendezés során helyesnek tartaj nám, hogy a szolgabírák és vármegyei aljegyzők legalábbis a VII. fizetési osztályba bejut ihassanak, sőt bizonyos szolgálati idő. után a VI. fizetési osztályt is elérhessék. Épp úgy helyes lenne, ha az árvaszéki ülnökök a VI. fizetési osztályba bejuthatnának. A vármegyei főjegyző, a fősaolgabírák, árvaszéki elnök és tisztifőügyész részére feltétlenül meg kellene nyitni az V. fizetési osztályt, amelyet a velük egyenlő beosztású állami tisztviselők nemcsak a minisztériumban, de vidéken is szintén elérhetnek. A közigazgatási gyakornokok helyzetén feltétlenül gyökeresen kell segíteni, mert hiszen a mai helyzet igazán nem csábíthatja a közigazgatási pályára a diplomás ifjúságot. Szükséges az is, hogy a gyakornoki állásban eltöltött idő minél rövidebbre (redukáltassák és a fiatal kezdő tisztviselő mielőbb véglegfw állásba juthasson. Teljességgel lehetetlen állapot, hogy egyes vármegyékben 23 fogalmazó karbeli tisztviselővel szemben 14 legyen a gyakornokok száma, ami azt jelenti, hogy;— ha csak valami rendkívüli körülmény nem jön közibe —- a gyakornokok egy részének- végleges állásba jutása úgyszólván lehetetlen. A közigazgatási tisztviselők státusrendezését egyáltalán nem tjaxtio-m hosszú időre elodázhatónak. Nem osztom azt a felfogást, hogy ez a kérdés most nem időszerű és hogy ezzel, nyugodtabb időket kellene megvárnunk. Ez egy olyan fontos kérdés, amelynek megoldá sával már úgyis nagyon elkéstünk, tehát a legsürgősebb megoldás is teljesen indokolt. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) A törvényjavaslat a jegyzői és egyéb községi tisztviselői állásókra is kimondja a kinevezés bevezetését. Itt még fokozottabb mértékben áll az, hogy a képviselőtestület által történő választás nem éppen tökéletes megoldás, és még a főszolgabíró jelölési joga sem biztosíthatja, hogy feltétlenül a legérdemesebb és helyi szempontból is legalkalmasabb jelölt nyerjen^ megválasztást. A képviselőtestület által történő választásnál, még sokkal inkább érvényesülhetnek különféle meilékszempontok, mint a törvényhatósági bizottságnál. A megválasztott jegyzőre vagy más községi tisztviselőre sem éppen előnyös, hogy azoktól nyerje megbizatását, akik között a jövőben állandóan működnie kell és akikkel nap-nap mellett közvetlenül érintkezik. A jegyzői állás tekintélye feltétlenül megerősödik a kinevezés által. A