Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-64

12 Az országgyűlés felsőházának 64> ülése 19U2. évi március hó 19-én, csütörtökön. Én nagy nehézségeket és kieséseket látok ezen a téren s úgy látom, hogy a jövő évre is mindenképpen, nem mint egy könnyű, hanem mint egy nehéz évre kell felkészülünk. Ne mél­tóztassanak elfelejteni, hogy ebben az ország­ban megszaporodtunk. A hála Istennek vissza­tért Felvidékkel, Kárpátaljával és Erdéllyel 14%-kal szaporodott lakosságunk arányszáma a megművelhető területhez képest. Ez már 14%­kal több igénybevételt jelent az eddigi termő területeknél. Ha most ehhez hozzáadjuk a rossz terméseket, a rossz éveket, a vizeket, a háborús állapotokat» akkor ne keressünk más hibákat. Igen! Fordulhattak elő a kezelésben, az elosz­tásban, a termelés vezetésében hibák, de ezek elenyésznek ezek mellett az adottságok mellett, amelyeken segíteni rajtunk kívül álló okokból nem lehetett. Meg vagyok győződve arról, hogy a jövő évi termelés helyes megszervezésével az erős háborús évben is meg fogjuk állni he­lyünket. T. Felsőház! Átmentem a magyar gazda­sági élet néhány kérdésén. Foglalkoztam kül­politikával, háborúval, kisebbségi kérdéseink­kel, szándékosan nem foglalkoztam és nem is fogok foglalkozni belpolitikai részletkérdések­kel. Azt hiszem, ennek a Háznak összetétele, lelkisége és szellemisége nem is kívánja tőlem azt, hogy ezekben a nehéz időkben figyelmét részletkérdésekkel vegyem igénybe. (Helyeslés és taps.) Ennek a Háznak összetétele az egész ország tükrét adja. Itt — azt mondják —; a nagybirtok, a vármegye, a főpapság, a hiva­talnoki kar elitje találkozik. Nem. Ebben a Házban minden társadalmi réteg elitje talál­kozik, a földmívelő-, kézműves- és iparostársa­dalomé éppen úgy, mint más társadalmi rétegé. (Ügy van! jobbfelól.) És hogy mégis egységes a felsőháznak a felfogása, azt annak tulajdonítom, hogy a magyar elit mindig az egység felé tört, minden törekvése az volt, hogy nehéz időkben, nehéz pillanatokban saját osztá­lyának érdekeit és szempontjait félretéve, nemzeti egységben fogjon össze. És mivel meg­győződésem, hogy ezekben a nehéz i'dőkben, a bolsevizmus elleni háború napjaiban a Ház teljesen egységes, nyugodtan bocsátom elmon­dott beköszöntőmet és programomat nagybecsű bírálata alá. (Általános, hosszantartó, élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra jelentkezett Szilágyi Lajos őméltósága. Szilágyi Lajos: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk! jobb­felól.) Azt hiszem, helyesen ítélem meg a most elhangzott miniszterelnöki bemutatkozó beszéd hatását, ha azt mondom, hogy a mélyen t, Felsőház nagy többsége a miniszterelnök urat a miniszterelnöki székben örömmel, szívesen (Úgy van! Ügy van!), megnyugvással és biza­lommal eltelten fogadja. (Ügy van! Ügy van!) És azt hiszem, azt is helyesen ítélem meg, ha azt mondom, hogy a miniszterelnök úrnak úgy a "Házban, mint azon kívüli eddig elhangzott nyilatkozatai közül a felsőház tagjainak érdek­lődését elsősorban kétségtelenül az a rész ragadta meg, ahol a miniszterelnök úr a maga kormányát egyszerűen és röviden, lakonikus rövidséggel »háborús kabinetnek« nevezte. Ezt a két szót, hogy . »háborús kabinet«, magát is kész programúinak, a feszült várako- / zásra és jogos érdeklődésre a'dott félre nem érthető határozott válasznak veszem, de figyel­meztetésnek és intésnek is veszem, kifelé és befelé egyaránt, a magam számára is, a tör­vényhozók számára is, hogy a kormánnyal szemben felállított követelményeknél elsősor­ban és főképpen a háborút tartsuk mi is a szemünk előtt s a háborúra gondolva kérjünk, követeljünk, ezt szem előtt tartva tanácskoz­zunk és határozzunk. Elmondand óimban a most felemlített, köz­kötelességek közül kiragadom azt a ránik nehe­zedő súlyos iháborús feladatot, amelynek meg­oldása érdekében a kormánynak, az ország­gyűlésnek, a társadalomnak egymással össze­fogva és karöltve kell ezekben a nehéz idők­ben mindent elkövetnünk arra, hogy a hadba­vonult katonáink lelki nyugalmáért, harci kedvének fokozásáért itthon az országban a mi részünkről minden megtörténjék. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Azzal a szóval, hogy »minden«, már azt is kifejeztem, hogy több történjék, mint ameny­nyi az 1914—18-as háborúban történt volt. Meg­nyugvást kell merítenem abból, hogy erről a feladatról a miniszterelnök úr már megemlé­kezett. Biztatásnak is veszem a,zt a jövőre, mégis mivel innen, ezekről a padokról, a tár­»ajdlalom felé is kell elhangzaniok szavaknak, úgy érzem, szükséges a felsőház padsoraiból is rámutatnom arra, hogy a hadbaviomultak érdekeinek megóvása, a hadbavonultak hozzá­tartozóinak támogatása, a hadirokkantak tá­mogatása, a hadiözvegyek, a hadiárvák és a tátmasz nélkül maradt öreg szülők támogatása, a hadifogságba kerülő katonák hozzátartozói­nak támogatása, mind olyan elsőrangú fon­tosságú háborús feladat, amelynek esetleges hiéuyos megoldása vagy esetleges teljes elmu­lasztása a fromitkatona lelki nyugalmára, harci lelkesedésére, harcos értékére, közvetve tehát az egész magyar haderő értékére, ütőképessé­gére káros kihatással lehet. A (hadbavonult katonák- mint 'távollevők a maguk exponált helyzetében joggal elvárhat­ják tőlünk, akik itthon vagyunk, hogy hazul­ról őket ne nyugtalanítsák, hazulról őket ne izgassák, az ott'honmaradottak róluk és nélkü­lük ne határozzanak, ivagy csak javukra hatá­rozzanak, földet a távollétükben a falvaikban ne osszanak, földjüket, házukat, házuk népét, állataikat, vagyonukat ne bántsák, vagy a le­hetőség szerint kíméljék azokat. A hadbavn­nult katona tehát az otthonmaradottaktól tá­mogatást vár. Támogatás alatt e percben nem is amnyira pengőben kifejezett összegek jutta­tásait értem, mint értem inkább az érdekeltek ügyes-bajos dolgainak:, az ő életsorsuknak jó­indulatú felkarolását, a hozzátartozóikkal való előzékeny, tapintatos, szeretetteljes bánásmó­dot, végig az egész vonialon. Hozzátartozik ehhez a bánásmódéhoz az is,, hogy a familia addig, amíg a családfő otthon nincs, ne sodor­tassék olyan helyzetbe, hogy nélkülözzön vagy éppen éhezzen. Keserűséggel gondolok vissza, t. Felsőház, a világháború tapasztalataira. Bár a jóakarat az illetékes tényezőknél akkor is megvolt, meg­volt különösen Tisza Istvánban, aki a fegy­verbe szólított nép apró-cseprő, ügyes-bajos dolgai iránt bámulatos szociális érzékkel visel­tetett (Ügy van! jobbfelól) és a frontkatonák iránti kötelezettségnek is kellő tudatában volt, az 1914—18-as világháború nyomán, mégis sok helyen zúgolódás volt. sok helyen elkeseredés keletkezett, ami megkönnyítette az 1918-as ese­mények kirobbanását. Ezt másra, mint a meg­szervezés fogyatékosságaira visszavezetni nem tudom. A világháborús parlament etekintetben is megtette a magáét. Igen sokan voltunk, akik

Next

/
Thumbnails
Contents