Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-64

12 Az országgyűlés felsőházának 64> ülése 19U2. évi március hó 19-én, csütörtökön. Én nagy nehézségeket és kieséseket látok ezen a téren s úgy látom, hogy a jövő évre is mindenképpen, nem mint egy könnyű, hanem mint egy nehéz évre kell felkészülünk. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ebben az országban megszaporodtunk. A hála Istennek visszatért Felvidékkel, Kárpátaljával és Erdéllyel 14%-kal szaporodott lakosságunk arányszáma a megművelhető területhez képest. Ez már 14%kal több igénybevételt jelent az eddigi termő területeknél. Ha most ehhez hozzáadjuk a rossz terméseket, a rossz éveket, a vizeket, a háborús állapotokat» akkor ne keressünk más hibákat. Igen! Fordulhattak elő a kezelésben, az elosztásban, a termelés vezetésében hibák, de ezek elenyésznek ezek mellett az adottságok mellett, amelyeken segíteni rajtunk kívül álló okokból nem lehetett. Meg vagyok győződve arról, hogy a jövő évi termelés helyes megszervezésével az erős háborús évben is meg fogjuk állni helyünket. T. Felsőház! Átmentem a magyar gazdasági élet néhány kérdésén. Foglalkoztam külpolitikával, háborúval, kisebbségi kérdéseinkkel, szándékosan nem foglalkoztam és nem is fogok foglalkozni belpolitikai részletkérdésekkel. Azt hiszem, ennek a Háznak összetétele, lelkisége és szellemisége nem is kívánja tőlem azt, hogy ezekben a nehéz időkben figyelmét részletkérdésekkel vegyem igénybe. (Helyeslés és taps.) Ennek a Háznak összetétele az egész ország tükrét adja. Itt — azt mondják —; a nagybirtok, a vármegye, a főpapság, a hivatalnoki kar elitje találkozik. Nem. Ebben a Házban minden társadalmi réteg elitje találkozik, a földmívelő-, kézműves- és iparostársadalomé éppen úgy, mint más társadalmi rétegé. (Ügy van! jobbfelól.) És hogy mégis egységes a felsőháznak a felfogása, azt annak tulajdonítom, hogy a magyar elit mindig az egység felé tört, minden törekvése az volt, hogy nehéz időkben, nehéz pillanatokban saját osztályának érdekeit és szempontjait félretéve, nemzeti egységben fogjon össze. És mivel meggyőződésem, hogy ezekben a nehéz i'dőkben, a bolsevizmus elleni háború napjaiban a Ház teljesen egységes, nyugodtan bocsátom elmondott beköszöntőmet és programomat nagybecsű bírálata alá. (Általános, hosszantartó, élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra jelentkezett Szilágyi Lajos őméltósága. Szilágyi Lajos: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) Azt hiszem, helyesen ítélem meg a most elhangzott miniszterelnöki bemutatkozó beszéd hatását, ha azt mondom, hogy a mélyen t, Felsőház nagy többsége a miniszterelnök urat a miniszterelnöki székben örömmel, szívesen (Úgy van! Ügy van!), megnyugvással és bizalommal eltelten fogadja. (Ügy van! Ügy van!) És azt hiszem, azt is helyesen ítélem meg, ha azt mondom, hogy a miniszterelnök úrnak úgy a "Házban, mint azon kívüli eddig elhangzott nyilatkozatai közül a felsőház tagjainak érdeklődését elsősorban kétségtelenül az a rész ragadta meg, ahol a miniszterelnök úr a maga kormányát egyszerűen és röviden, lakonikus rövidséggel »háborús kabinetnek« nevezte. Ezt a két szót, hogy . »háborús kabinet«, magát is kész programúinak, a feszült várako- / zásra és jogos érdeklődésre a'dott félre nem érthető határozott válasznak veszem, de figyelmeztetésnek és intésnek is veszem, kifelé és befelé egyaránt, a magam számára is, a törvényhozók számára is, hogy a kormánnyal szemben felállított követelményeknél elsősorban és főképpen a háborút tartsuk mi is a szemünk előtt s a háborúra gondolva kérjünk, követeljünk, ezt szem előtt tartva tanácskozzunk és határozzunk. Elmondand óimban a most felemlített, közkötelességek közül kiragadom azt a ránik nehezedő súlyos iháborús feladatot, amelynek megoldása érdekében a kormánynak, az országgyűlésnek, a társadalomnak egymással összefogva és karöltve kell ezekben a nehéz időkben mindent elkövetnünk arra, hogy a hadbavonult katonáink lelki nyugalmáért, harci kedvének fokozásáért itthon az országban a mi részünkről minden megtörténjék. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Azzal a szóval, hogy »minden«, már azt is kifejeztem, hogy több történjék, mint amenynyi az 1914—18-as háborúban történt volt. Megnyugvást kell merítenem abból, hogy erről a feladatról a miniszterelnök úr már megemlékezett. Biztatásnak is veszem a,zt a jövőre, mégis mivel innen, ezekről a padokról, a tár»ajdlalom felé is kell elhangzaniok szavaknak, úgy érzem, szükséges a felsőház padsoraiból is rámutatnom arra, hogy a hadbaviomultak érdekeinek megóvása, a hadbavonultak hozzátartozóinak támogatása, a hadirokkantak támogatása, a hadiözvegyek, a hadiárvák és a tátmasz nélkül maradt öreg szülők támogatása, a hadifogságba kerülő katonák hozzátartozóinak támogatása, mind olyan elsőrangú fontosságú háborús feladat, amelynek esetleges hiéuyos megoldása vagy esetleges teljes elmulasztása a fromitkatona lelki nyugalmára, harci lelkesedésére, harcos értékére, közvetve tehát az egész magyar haderő értékére, ütőképességére káros kihatással lehet. A (hadbavonult katonák- mint 'távollevők a maguk exponált helyzetében joggal elvárhatják tőlünk, akik itthon vagyunk, hogy hazulról őket ne nyugtalanítsák, hazulról őket ne izgassák, az ott'honmaradottak róluk és nélkülük ne határozzanak, ivagy csak javukra határozzanak, földet a távollétükben a falvaikban ne osszanak, földjüket, házukat, házuk népét, állataikat, vagyonukat ne bántsák, vagy a lehetőség szerint kíméljék azokat. A hadbavnnult katona tehát az otthonmaradottaktól támogatást vár. Támogatás alatt e percben nem is amnyira pengőben kifejezett összegek juttatásait értem, mint értem inkább az érdekeltek ügyes-bajos dolgainak:, az ő életsorsuknak jóindulatú felkarolását, a hozzátartozóikkal való előzékeny, tapintatos, szeretetteljes bánásmódot, végig az egész vonialon. Hozzátartozik ehhez a bánásmódéhoz az is,, hogy a familia addig, amíg a családfő otthon nincs, ne sodortassék olyan helyzetbe, hogy nélkülözzön vagy éppen éhezzen. Keserűséggel gondolok vissza, t. Felsőház, a világháború tapasztalataira. Bár a jóakarat az illetékes tényezőknél akkor is megvolt, megvolt különösen Tisza Istvánban, aki a fegyverbe szólított nép apró-cseprő, ügyes-bajos dolgai iránt bámulatos szociális érzékkel viseltetett (Ügy van! jobbfelól) és a frontkatonák iránti kötelezettségnek is kellő tudatában volt, az 1914—18-as világháború nyomán, mégis sok helyen zúgolódás volt. sok helyen elkeseredés keletkezett, ami megkönnyítette az 1918-as események kirobbanását. Ezt másra, mint a megszervezés fogyatékosságaira visszavezetni nem tudom. A világháborús parlament etekintetben is megtette a magáét. Igen sokan voltunk, akik