Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-73

184 Az országgyűlés felsőházának 73. üli számú, továbbá a 8830/1941. M. E. számú rende­letekről szóló pénzügyminiszteri jelentések, továbbá a magyar államnak az 1939—1940. szám­adási időszakra szóló zárszámadása, a Legfőbb Állami Számvevőszék errevonatkozó jelentése és a Legfőbb Állami Számvevőszéknek a tör­vényhozás által az 1939—1940. számadási idő­szakra engedélyezett hitelekkel szemben az 1939/1940. I., II. és III. félév végén mutatkozó eltérésekről szóló jelentései, végül a vármegyei, városi és községi tisztviselők alkalmazásának, valamint egyes szolgálati vi­szonyainak átmeneti szabályozásáról és^ Szombathely és Kaposvár megyei városok­nak törvényhatósági jogra városokká alakítá­sáról szóló törvényjavaslatok. A pénzügyminiszter jelentései, az állami zárszámadás mellékleteivel és a törvényjavas­latok — előzetes tárgyalás és jelentéstétel vé­gett — kiadattak az illetékes bizottságiknak. Jelentem, hogy benyújtotta jelentését a mentelmi bizottság Borhy György felsőházi tag mentelmi ügyében. A mentelmi bizottság jelentése kinyoma­tott, szétosztatott s a házszabályok" szerinti 3 nap közbevetésével a mai ülés napirendiéire tárgyalásra kitűzetett. Jelentem tovább, hogy 'benyújtotta jelen­tését a közjogi bizottság is »az országgyűlés felsőházáról szóló 1926 : XXII. törvénycikk mó­dosításáról és kiegészítéséről, valamint " a yisz­szacsatolt területekkel kapcsolatban a felsőház szervezetére vonatkozóan szükségűs átmeneti rendelkezésekről« szóló törvényjavaslat tár­gyában. A közjogi bizottság jelentése kinyomatott és szétosztatott Ennek a jelentésnek szétosztása óta azon­ban a házszabályokban előírt háromnapi köz­beeső idő még nem telt el, ezért a törvényja­vaslat csak a sürgősség kimondása esetén lesz a mai ülésen tárgyalható. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat tárgyalására nézve a bizottság a sürgősség ki­mondását kéri és annak mielőbb törvényerőre való emelkedése az év végén esedékes felső­házi választásokkal kapcsolatban szükségessé váló intézkedések idejében való megtétele ér­dekében felette kívánatos, a sürgősségi javas­latot szavazás alá fogom bocsátani, megje­gyezvén, hogy annak elfogadásához a jelen­levő felsőházi tagok kétharmadrészének hozzá­járulása szükséges. ' Kérdem tehát, méltóztatnak-e hozzájá­rulni ahhoz, hogy a törvényjavaslat a sürgős­ség kimondása mellett mai ülésünk keretében tárgyaltassék, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, a kétharmad többséget is megál­lapítva kimondom, hogy a felsőház a sürgős­ségi javaslatot a házszabályok 1 rendelkezései­nek megfelelően elfogadta. Napirend szerint következik először a men­telmi bizottság jelentésének tárgyalása Borhy György felsőházi tag mentelmi ügyében. Kérean a jegyző urat, hogy a bizottsági je­lentést felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Kíván valaki hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a men­telmi bizottság javaslatát, amely ez esetben a e 1942. évi október hó 27-én, kedden. mentelmi jog felfüggesztésének mellőzéséről szól, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház Borhy György felsőházi tag mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag nem függesztette fel, amiről a budapesti kir. főügyészség érte­síttetni fog. Az ülés elején hozott határozat értelmében napirend szerint következik a közjogi bizott­ság jelentése alapján »az országgyűlés felső­házáról póló 1926 : XXII. törvénycikk módosí­tásáról és kiegészítéséről, valamint a vissza­csatolt területekkel kapcsolatban a felsőház szervezetére vonatkozóan szükséges átmeneti rendelkezésekről« szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Ezzel kapcsolatban bejelentem, hogy a köz­jogi bizottság a törvényjavaslatnak a felső­házban való előadásával báró Kaas Albert felsőházi tagot bízta meg. Báró Kaas Albert ő méltóságát illeti a szó. K Báró Kaas Albert: Nagyméltóságú Elnök) Ur! Melyen t. Felsőház! Amidőn az ország köz­állapotának összeomlása, a Károlyi forrada­lom, a proletárdiktatúra, az ellenséges meg­szállás után 1920-ban . az első nemzetgyűlés összeült, a viharos légkörben, a bizonytalan­ság kínzó kétségei között egy-egy pillanatra úgy látszott, hogy a lelki egyensúlyát elvesz­tett nemzet félreteszi ősi alkotmányát és új életformát klezd. Voltak, akik ilyenről képze­lőditek, de hála a nemzet józanságának, nem lépett rá erre az útra. A nemzetgyűlés rögtön az első pillanatban az első alkotásával elhárí­totta magától annak a gondolatát is, hogy va­lamelyes constituante-féle szerepet játsszék. Az első törvényben kijelölte az egyedül helyes utat, azzal, hogy mivel az állami főhatalom gyakorlása akkor az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált, feladatának az alkot­mány helyreállítását tekinti s az alkotmány helyreállítását célzó intézkedések sorozatát in­dította meg. A két nemzetgyűlés hű maradt ehhez az alapelvhez és visszaállította, életre hívta az alkíotmányos, régi, bevált történelmi szerveket, helyreállította a kétkamarás rend­szert, megalkotta a választói jogot és megal­kotta a főrendiház helyébe lépő felsőházról szóló törvényt. Azt hiszem, ehelyütt nem kell indokíolnom, csak rámutathatok arra, amit minden komoly magyar ember elismer, hogy a felsőház hiva­tásának megfelelt. De ez a felsőház, amelyik­ben a foglalkozások, az országos különböző érdekek, a hivatások, a szakértelem legkülön­bözőbb kategóriái vannak Összegyűjtve, termé­szetesen lépést kell, hogy tartson az élettel, hogy mindazok az értékek, amelyeknek érde­mük szerint helyet kell foglaljanak a felső­házban, valóban képviselethez jussanak. Ezért — mint tegnap is kifejeztem a bizottságban — a felsőház összealkotása mintegy függvénye az ország társadalmi tagozódásának. Ez az oka annak, hogy a felsőház összealkotásan ríiáris több novelláris törvény változtatott. A ma előttünk fekvő törvényjavaslat azonban mindezeknéí sokkal nagyobb horderejű, mert nem részlet-módosítást, hanem az egész kon­strukció kiegészítését jelenti. A törvényjavaslatot két körülmény tette szükségessé. Az egyik az ország területének megnagyobbodása. A visszacsatolt területek intézményes felsőházi képviseletéről gondos­kodni keílett addig is, amíg ezek a területek a maguk autonóm életét a törvényhatóságokban újra csorbítatlanul fel nem vehetik és a válasz-

Next

/
Thumbnails
Contents