Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-69

118 Az országgyűlés felsőházának 69. üléi alapon mi majd el tudjuk a terményeinket helyezni. Mégis elsősorban minden országot a saját gazdasági érdeke vezet. Ezért hangsúlyozom annyira, hogy a búzánál a legjobb kvalitású búzát iparkodnunk, éspedig országrészenként külön-külön kitermelni. Most áttérve a törvényjavaslat megállapítására, rendkívül helyeslem, szerencsésen találta el a törvényjavaslat azt, hogy az állattenyésztésünket kell fölszerelni minél erőseb; ben. Ha abban az elkövetkezendő háborúutáni mezőgazdasági versenyben a mezőgazdaságot s vele az országot gazdaságilag valami meg tudja menteni, ez csak az állattenyésztés lehet, (Ügy van! Ügy van!) az állattenyésztés, amely a világháború alatt, a forradalmak alatt és a megszállás alatt különösen teljesen lezüllött. Jól emékszem azokra az, esztendőkre, hiszen feladatunk volt a földmívelési kormányban annakidején, hogy a.teljesen lezüllött és elveszett állattenyésztést újra fölemeljük. Az első volt az, hogy tenyészállatokról gondoskodjunk; a svájci tenyészállatimport nagyon jól be is vált. A svájci siementhali vált be legjobban az országban. A tenyésztésben ezt az utat kell folytatni. A tenyészállatok minőségére kell gondot fordítani. A földmívelésügyi kormány ebben a törvényjavaslatban is nagyon helyesen azon az úton jár, hogy a törzskönyvezést es az állattenyésztés különböző formáit iparkodik kedvezményezni. Vidékenként, különösen a felszabadult területeken nagy hiányt látok az állattenyésztés felemelése tekintetében. Kárpátalja havasi legelőivel valóságos adott vidék arra, hogy ott, ha nem is a siementhali, hanem a montafoni vagy más fajta tehenészet kifejlődjék és azután a ruszinok eddig is megszokott teheneivel ellássuk ott az állatállományt éspedig olyformán, hogy a most ott található zug-apaállatok helyett minél előbb megfelelő apaállatokat állítsunk a tenyésztés szolgálatába. Külön is felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy százával hiányzanak az apaállatok a Kárpátalján, márpedig rendkívül fontos, hogy ez az országrész gazdaságilag felépüljön, hogy az a hiányzó 4—500 apaállat, vagy talán még több is

f minél előbb rendelkezésre bocsáttassék. A tenyészállatok mellett a mennyiségre is súlyt kell helyezni. Nemcsak a Kárpátalján, hanem az egész országban hiányoznak az apaallatok. A községekben, a közbirtokosságoknál bizonyos ellenállást lehet tapasztalni: nem akarnak megfelelő apaállatokat beszerezni, mert azok tartása drága. A megyei állattenyésztési alapokról szóló törvény ebben a tekintetben már bizonyos segítséget nyújtott, az állattenyésztés dolgában azonban a mennyiség megtartása, helyesebben az állattenyésztés mai színvonalának megtartása lehet törekvés a háború alatt, de már most kell gondoskodni arról, hogy. a háború után ez a színvonal fejlődjék is. A harmadik tényező, amelyet én már évek ota hangsúlyozok és amely tekintetben pénzt sem^ kell befektetnie a kormánynak, a következő. Legelőink, főleg a községi és közbirtokossági legelők teljesen elhanyagolt állapotban vannak. Sokat beszélünk arról, hogy juttassunk földet a falusi gazdatársadalomnak, a falu népének és ugyanakkor ami föld van közlegelők formájában, az nincsen kellőképpen rendelkezésükre bocsátva. Száz- és százezer katasztrális hold legelőterület hasznavehetetlen, tehát én a földmívelésügyi miniszter úr1942. évi július hó 29-én', szerdán. nak felajánlok száz- és százezer katasztrális holdat, amelyet a népnek juttathat anélkül, hogy bárkinek is kárt okozna. Ezek a legelőterületek tele vannak vakondtúrással, tüskével, abszolút ki vannak égetve, nincsenek művelve. Valaki azt mondhatná, hogy hiszen van állattenyésztési törvényünk, van mezőrendőri törvényünk. Igaz, de a törvények nincsenek végrehajtva. (Úgy van! Ügy van! j°bbfelől.) Ha a földmívelésügyi miniszter úr ezeket a törvényeket végrehajtja, ha kellő szigorral lép fel és megfelelő energiával kényszerrendszabályokat alkalmaz, akkor hálára kötelezi nemcsak a falusi népet, hanem az egész országot is. Rá kell mutatnom arra, hogy ha ezek a közlegelők prímák lesznek, megjavulnak, a legkisebb emberekkel tesszük a legnagyobb jót, mert nagyon sok, olyan család van a falvakban, amelynek van egy-két kis állatja, földje nincs, az állatját a közlegelőre hajtja ki. Ezek az emberek mindenesetre sokat nyernek vele, ha közlegelőink megfelelő állapotban lesznek. (Ügy van! Úgy van!) Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ezt a pár százezer holdat tegye termővé a földmívelésügyi miniszter úr! Itt felvetek egy gondolatot. A leventenevelés most már más kezekbe ment át. Nagyon helyesen elismerte a kormány is, hogy nem csupán a katonai nevelés a főcél, hanem egyébként is nevelni kell a leventéket. A leventegyakorlatok folyamán meg lehetne például csinálni azt is, hogy a közlegelők javításában a leventék vegyenek részt. Ne méltóztassék ezt apró gondolatnak venni, én tapasztalatból beszélek, A Bakonyban egy sváb származású faluban sehogyan sem akarták megkedvelni a levente-intézményt. Amikor először jelentem meg ott, mint képviselőjelölt, azzal jöttek hozzám a vezetők: hogyha az úr megígéri hogy a leventeintézményt eltörli, akkor mind raszavazunk. (Derültség.) Nem ígértem meg, hogy a leventeintézményt eltörlöm, s nem is kaptam meg a szavazatok többségét a faluban, ellenben volt egy nagyon ügyes kertészeti sza.Kember a járási központban, az elment a faluba, a leventéket elvitte egy gyümölcsöskertbe es ott megtanította őket arra, hogyan lehet a gyümölcsfákat tavasszal megtisztítani. Amikor ezt a gazdák hallották, megkérték, jöjjön el megint, menjen végig az összes kerteken es tisztítsák meg a fákat. A leventék az egész falu összes kertjeit megtisztították és az eredmény az lett, hogy a gazdák a leventeintézmény mellé álltak. Méltóztassék elhinni, hogyha a legelőj a vitásban is résztvennének a leventék ezrei, ez nagyon hasznos lenne mindkét irányban: a leventeintézmény

r megkedvelése irányában is és az állattenyésztésnek, is szolgálatot tennénk. Amikor az 1920-as évek eleján foglakoztunk azzal, hogyan kell az állatállományt talpraátlítani, akkor én megállapítottam azt is, hogy a tejtermelés rentabilitásának biztosítása nélKül állattenyésztést nem lehet fenntartani. A háború alatt a tejszövetkezetek végig összeomlottak. Azt mondottam a miniszternek: a tejszövetkezeteket újjá kell szervezni, hogy elő ne forduljon az, ami a világháború előtt Zalában és más vidékeken előfordult, hogy ki kellett önteni a tejet, mert senkinek sem kellett. Ne méltóztassék a mostani időket venni figyelembe, hiszen nem lesz mindig háború és a tejértékesítésben megint más körülmények lépnek majd előtérbe. A tejszövetkezeteket újjá kell szervezni, mondottuk akkor és ma azt mon-