Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-69

Az országgyűlés felsőházának 69. ülése dorn: a tejszövetkezeti hálózatot meg kell védeni és ha panaszaik vannak, ha bajaik vannak, azokat orvosolni kell. A tejszövetkezeti mozgalom szépen fejlődött. 1922 óta 1200 tej szövetkezetet szerveztünk. Ennek a titka az volt, hogy egy szövetkezeti központot is létesítettünk, amely gondoskodott a tejszövetkezetek szervezéséről. Szándékosan hangsúlyozom ezt, mert a tejszövetkezeti központ ma válságban van. Válságban van pedig azért, mert a kormányzat meg akarja fosztani a központot szövetkezeti központ jiellegétől és át akarja alakítani üzleti vállalattá olyképpen, hogy a tejszövetkezeteknek legyen egy másik egyesületi érdekképviseletük. Már a büdzsévitában kértem a miniszter urat, ne menjen erre az útra és most talán utoljára kérhetem, mielőtt intézkedés történik, hogy ne méltóztassék ezt az utat választani, mert amikor a tejszövetkezeteknek nem lesz olyan központjuk, amely hatásosan tud gondoskodni a tejtermékek értékesítéséről, a tejszövetkezetek szervezéséről, irányításáról és ellenőrzéséről, amikor a tejszövetkezetek nem fognak abban a központban többé olyan intézményt látni, amely az övék és amely őértük van, abban a pillanatban — lehet az az üzleti vállalkozás szövetkezeti vagy részvénytársasági forma, az egészen mellékes —r a tejszövetkezetek szembenállanak ezzel az üzleti vállalattal és sokszor talán lehetetlen követelésekkel állnak majd elő vele szemben, úgyhogy a tejszövétkezetek is rosszul járnak, meg maga a volt szövetkezeti központ is rosszul jár. (Gróf Hoyos Miksa: Az áron múlott!) t A tejszövetkezetek pedig úgy fognak járni, mint a világháború alatt, úgyhogy a háború után megint újra kell kezdeni a tej szövetkezetek szervezését. Amikor az állattenyésztésre akarja bazírozni az ország gazdasági jövőjét, akkor rendkívül nagy hiba lenne pont a megszervezett tej szövetkezeti mozgalmat felborítani. (Gróf Hoyos Miksa: Tessék jobb árat fizetni!) T. Felsőház! A termeléssel kapcsolatban lehetetlen szóvá nem tennem azt, hogy bár a birtokpolitikát a törvényjavaslat nem érinti, csupán a kényszerintézkedések során, mégis a termelés lehetősége szoros kapcsolatban van magával a birtokpolitikával is. A háború alatt, amikor a legfontosabb a termelés és a termelés fenntartása, sőt lehetőleg fokozása, nem szabad az üzemeket felbontani. (Ügy van! Ügy van!) Az üzemek felbontásával, ha komoly szükség van rá, várni kell a háborúutáni időre. Én most nem taglalom, hogy van-e szükség birtokreformra, vagy nincs, — birtokpolitikára mindenesetre szükség van — de tagadom, hogy az ország minden egyes lakóiának joga lenne a földhöz. (Ügy van! Ügy vem!) Ezt egyszer erkölcsi bátorsággal ki kell mondani: tévedés volna azt hinni, hogy valakinek azért, mert magyar állampolgár, már joga lenne a földhöz. (Úgy van! Úgy van!) A földhöz nincs született joga mindenkinek, mert nincs annyi föld, hogy mindenkinek adhassunk annyit, hogy az ország ne lássa kárát. (Ügy van! Ügy van!) Hivatkozom magára Rubinek Gyulára és Nagyatádi Szabó Istvánra, akik az első föddreformjavaslatot benyújtották. Nagyatádi Szabó István maga hangsúlyozta, hogy mindenki igényjiogosultságát nem ismeri el és maga a törvény is így indult. A földosztás a 1942. évi július hó 29-én, szerdán. 119 háború alatt nemcsak katonai veszedelmet jelent, hanem a termelésben is veszedelmet jelent. (Ügy van! Ügy van!) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy 1917-ben az orosz front felbomlása avval kezdődött, hogy megindították Oroszországban a földosztást (Ügy van! Úgy van!) és a katonák közt hírül vitték, hogy osztják odahaza a földet, ti meg itt vagytok a fronton. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! Én nem akarok ezzel letárgyalt törvényjavaslatokat érinteni. A tulajdonjogban történhetik változás, kell is történnie^ a birtokok kezelését azonban úgy kell tovább folytatni, hogy az üzemek lehetőleg fennmaradjanak és ahol szükség van a feloszlásra, ott akkor történjék ez, amikor már azok, akik vérüket ontják a hazáért, akik a fronton harcolnak a magyar földért, itthon lesznek és ne nyugtalanítsuk a kinn a fronton lévő katonákaíl azzal, hogy idehaza osztják a földet, ti meg harcoltok. (Élénk helyeslés.) T. Felsőház! Az üzemekkel kapcsolatban én mind a három típusról, a nagyüzemről, a középbirtokról és a kisgazdaságról akarok beszélni. Nemcsak a nagybirtokok felosztása lehet végzetes, amelyeknek megvan a hivatásuk a ítiermelés, a kísérletügy terén és egyéb tereken, hanem különösen végzetes a középbirtokok felbontása.'(Úgy van! Ügy van!) Minden alkalommal szót emeltem ez ellen itt a felsőházban is, képviselő koromban is, pártértekezleteken is és most sem mulasztom el hangsúlyozni, hogy egy ország középosztály nélkül nem állhat fenn. (Ügy van! Ügy van!) A középosztály gerincét pedig a középbirtokostársadálom alkotja és ha a középbirtokos-társadalom eltűnik, akkor a társadalmi kapillaritásbau nagy baj következik be. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! A középbiríiokosréteg az a kapocs, amely összeköti a nagybirtokot a kisbirtokkal s amely a régi időkben is nagy történelmi szerepet játszott. Ezért a földmivelésügyi miniszter urat arra kérem, hogy méltóztassék a középbirtokot érintetlenül hagyni még a háború után is, a kisbérleti törvény végrehajtásában is és ha mód nyílik rá, (à nagybirtokok szétdarabolásakor is minél több középbirtokot létesítsen, de ne olyanok kezébe adja, akik mezőgazdasággal sohasem foglalkoztak (Élénk helyeslés.), hanem kizárólag a hozzáértők kezébe pl. gazdatisztek és olyanok kezébe, akik a földet szeretik és érlienek is hozzá. (Ügy van! Ügy van!) Hangsúlyoztuk már Károlyi Sándor és Darányi Ignác idejében, hogy a föld nem lehet spekuláció tárgya, de nem lehet egyúttal vagyonszerzés eszköze sem. Kapjanak érdemes emberek birtokot, de nem szabad bekövetkezni annak az esetnek, hogy a másik pillanatban már keresik hozzá a bérlőt, akinek lesz hozzá tőkéje s aki aztán gazdálkodik. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon sok esetet láttam, hogy szerencsétlemip tettük azt a földhözju'iottat, akit így akartunk kielégíteni, aki kapott egy kis középbirtokot és aztán az tette tönkre. T, Felsőház! Most a legaktuálisabb veszedelemről, a kisbirtok veszedelméről akarok szólni. A telekkönyvi statisztika az átírások adatai révén már évek óta azt állapítja meg, hogy az országban a kisbirtok egyre jobban porlad. Egyik oldalon feldaraboljuk a nagybirtokot, a középbirtokot, hogy több kisbirtok legyen, a másik oldalon pedig nem vigyázunk 20*