Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-69
Az országgyűlés felsőházának 69. ülése ség szempontjából sem közömbös az, hogy a föld tulajdonosa mikiint sáfárkodik az ország- egy-egy darabkájával. Megengedhetetlen, hogy a helytelenül végzett talajműveléssel bárki is csökkentse a magyar föld termőerejét, vagy a növény tökéletlen ápolásával kétségessé tegye annak jövedelmet biztosító termését. Amíg a jóminőségű termőföldeken tavaszi szántást látunk, vagy ugyanezeken a kapásnövények térdig érő gazban állanak- addig semmi értelme sem lenne annak, hogy például a silány minőségű szikesek megjavítása érdekében t komolyabb áldozatokat hozzon a földmívelésügyi kormány. Ez a kérdés egyelőre maradjon csak a kísérleti intézmények búvárkodásának tárgya, a termelést irányító figyelem pedig forduljon a különben jóminőségű, de elhanyagolt termőterületek felé. Meg kell szűnnie annak a bűnnel határos rossz szokásnak, hogy a legtöbb gazda például a kukoricáját csak kétszer kapálja meg és így az ősszel rendszerint térdigérő gazban áll. Az ilyen földnek azután nemcsak azért alacsony a termése, mert a sok gyom elszívja a kultúrnövény elől a táperő't, hanem azért is, mert a beárnyékolt föld nem tud kellőképpen felmelegedni, minek folytán a kukorica érése sokszor hetekkel kitolódik, vagy kedvezőtlen időjárás esetében egyáltalában be sem következik, A korszerű állattenyésztés és növénytermelés megszervezése — sok esetben megtanítása — és szigorú következetességgel való keresztülvitele lesz tehát az a feladat, amelyet a törvényben adott felhatalmazás alapján meg kell oldani és amely méreteiben annyira nagy, hogy azt a földmívelésügyi kormány a jelenlegi apparátusával megoldani képtelen lesz. m A javaslat a törvény végrehajtásánál — mmt # látjuk — újabb és újabb terheket kíván rakni a gazdasági felügyelőségek vállára, akkor, amikor azok már az eddigi feladatok súlya alatt is roskadoznak. (Gróf Hoyos Miksa: Ügy van! Igaz!) Márpedig, mélyen t. Felsőház, hiába hozzuk meg a legideálisabb törvényt is ha annak a végrehajtása tökéletlen lesz. Véleményem szerint a mezőgazdaság fejlesztését célzó munkába okvetlenül be kell kapcsolni a mezőgazdaság érdekképviseleti szerveit, a mezőgazdasági kamarákat is. (S. Bálint György: Ügy van!) A megoldás keresztülvitelére az éppen előkészítés alatt álló kamarai reformtörvényben kell a szükséges alapokat lerakni. Utoljára hagytam az egész kérdés legfontosabb pontját: az árkérdést. -Minthogy azonban Somssich ő excelleenciája tegnapi felszólalásában tömören és olyan szabatosan körvonalazta a gazdaálláspOintot, hogy ahhoz igazán senkinek semmi hozzátennivaló ja már nem lehet, én a jelen alkalommal egészen röviden arra kívánok rámutatni, hogy a mezőgazdaság fejlesztése nem pusztán termeléstechnikai, hanem elsősorban árpolitikai kérdés. (Ügy van! Ügy van!) Hiába szervezzük meg még olyan ideálisan is akár az állattenyésztést, akár a növénytermesztést, ha ,*iz nem biztosít a gazda részére kellő jövedelmtt, a mezőgazdaság fejlődése csak nem fog előremenni. A biztos fejlődés érdekében a földmívelésügyi miniszter legfontosabb feladata tehát mindenkor az volt és a jövőben is az marad, 1942. évi július hó 29-én, szerdán. 113 hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségéről gondoskodjék. Mélyen t. Felsőház! Abban a reményben, hogy a kormány érzi azt a roppant nagy felelősséget, amely az ország mezőgazdaságának jövőbeni gyors fejlődéséért őt terheli és hogy a földmívelésügyi miniszter úr tisztán látja a cél érdekében legeredményesebben felhasználható utakat és módokat, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik báró Fiáth Tibor Őméltósága. Br. Fiáth Tibor: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. ^ Felsőház ! Nagyon sajnálatos az a körülmény, hogy a felsőház ezt az igen komoly törvényjavaslatot, amely vérébe és húsába vág a magyar mezőgazdáknak, éppen akkor tárgyalja, amikor kint a vidéken a legszorgosabb munka folyik és amikor mindenki azon törekszik, hogy arasson, csépeljen és hogy ezt a munkát minél előbb elvégezze. Hiszen koztyiido 1 " mású, hogy itt a felsőházban igen sokan vannak, akik gazdálkodással is foglalkoznak és tagadhatatlan, hogy a magyar gazdaszív a kaszák pengésére és a cséplőgép bugására hazavágyódik. Ezért itt a felsőháziban is bizonyos izgalom észlelhető. De a kormány is sürgeti ennek a javaslatnak a letárgyalását, a képviselőházat is összehívták és így a képviselők is kénytelenek az alig megkezdett nyári szünetet megszakítani, hogy a tőlünk esetleg módosítva átvett törvényjavaslatot tárgyalják. Mindezek a körülmények nem alkalmasak arra, hogy ilyen fontos törvényjavaslatot kellő nyugalommal kellő megfontoltsággal és igazán kellő szorgalommal tárgyalhassunk. Ez azután az oka annak, hogy ilyen gyorsan és talán _ nem elég megfontoltan fogjuk ezt a törvényjavaslatot megtárgyalni. Ez nem akar szemrehányás lenni senkivel szemben sem, hanem igen szerény intés a jövőre nézve., T. Felsőház! Nagyon jól tudom, hogy micsoda nehézségeket kell leküzdeni és nagy aggodalommal tekintek ennek a törvényjavaslatnak az útja felé. Igen jól tudom azt is, hogy nagyon súlyos és erős következményekkel jár a mezőgazdaságra nézve és mégis nem, tudnék megalkudni saját lelkiismeretemmel és nein tudnék az én magyar szívemnek eleget tenni, ha ezt a törvényjavaslatot, amelynek címe: törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről, nem fogadnám el. Ezért előrebocsátom, hogy ezt a törvényjavaslatot abban a reményben, hogy az együttes bizottság jelentésé-ben lefektetett módosításokat a felsőház elfogadja, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. T. Felsőház! Nem tartozom t azok közé, akik azt állítják, hogy ez a javaslat nem időszerű, mert minden olyan törvényjavaslat, amely a gazdaság fejlődését, - több és jobb termelését akarja biztosítani, bármikor igenis aktuális. Ha azonban aktuális az ilyen törvényjavaslat, akkor mindenesetre arra kell törekednünk, hogy elsősorban biztosítsuk a termelést, a termelés minőségét és azon legyünk, hogy ne csak tö'bbei és ne csak jobhat termeljünk, hanem olyan terményeket termeljünk ennek az országnak, amelyek a háborús viszonyok között szükségesek. A mezőgazdasági termelés legnagyobb ellensége nem az, aki nem fogadja el ezt a Javaslatot, hanem az az időjárás, amely olyan
