Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-69

110 Az országgyűlés felsőházának 69. ülése déseivel azt kívánja elérni, hogy amikor majd Európában elül a harcizaj és újból megindul a békés * termelő munka, akkor a megerősödött magyar mezőgazdaság a kialakuló világver­senyben ingadozás nélkül tudj a megállni a helyét. Az imént utaltam arra, hogy a magyar­országi átlagtermések az utóbbi évtizedekben úgyszólván semmit sem fejlődtek. Ez a meg­állapítás természetesen csakis az országos át­lagokra vonatkozik, amivel viszont szemben áll az a tény, hogy az egyes birtokok termés­átlagai sokszor százszázalékos, sőt még ennél magasabb emelkedést is mutatnak, és sok olyan, elsősorban nagy- és középbirtok van Magyarországon, amelynek terméseredményei világviszonylatban is kiállják a versenyt. Ez a körülmény mindenesetre megnyugvásul szolgálhat abban a vonatkozásban, hogy a ma­gyar mezőgazdaság fejlesztésére adva van a lehetőség és ha ez a törvény jól lesz megszer­kesztve s^ —• ami mindennél fontqsabb — ha ügyiesen és okosan fogják végrehajtani, akkor üdvös eredményei nem is fognak elmaradni. Azt mondtam, hogy sok olyan, főként nagy- és középbirtok van Magyarországon, amelynek terméseredményei az utóbbi évtize­dekben megkétszereződtek. Ezek az eredmé­nyek minden esetben a legszorosabb összefüg­gésben vainnak a föld kezelésére fordított szellemi, illetőleg a földbe fektetett anyagi tő­kével. És mert az utóbbi évtizedekben a ,föld­birtokeldarabolások folytán igen jelentékeny területek olyan birtokosok tulajdonába kerül;­tek, akiknek min'd a szellemi, mind az anyagi tőke csak igen szűkösen áll rendelkezésükre intenzív mezőgazdasági kultúra keresztülvite­lére, ezért van az, hogy jóllehet egyes nagyobb birtoktestek terméseredményei javultak, az or­szágos átlagok mégsem emelkedtek. Ez a kö­rülmény érthető is, mert annak a birtokososz­tálynak a szakképzésével, amelynek jelenleg a magyar szántóterületnek már több mint há­romnegyedrésze van a kezében, csak a leg­utóbbi években kezdtünk komolyabban foglal­kozni. Ez a körülmény kellett, hogy irányt szab­jon a mezőgazdaságfejlesztő törvény tervező­jének is és az előttünk fekvő javaslatból öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a termelés fej­lesztésének legfőbb eszköze gyanánt a földmű­velésügyi miniszter úr a szaktudás általánosí­tását kívánja alka 1 mázni. Azt hiszem, min­denki a legnagyobb megnyugvással vette tu­domásul a javaslat bizottsági tárgyalása al­kalmával a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája ajkáról elhangzott ama kijelen­tést, hogy ő e törvény gerincének éppen a szaktudás általánosítását tartja. Éppen ezért a javaslatnak az alsófokú szakoktatásra vo­natkozó intézkedései nagyon helyesek, mert hiszen a komoly fejlődés egyedül megbízható alapja csakis a tudás lehet. Ugyanezen oknál fogva helyesnek és okosnak tartom a törvény­javaslatnak , a felsőfokú mezőgazdasági szak­oktatásra vonatkozó azon tervét is, mellyel a gazdasági akadémiákat, valamint a kertészeti akadémiát is négyévfolyamú gazdasági főis­kolákká kívánja fejleszteni. Ezzel a témával a tegnapi ülés folyamán Groffits felsőházi tag­társam igen behatóan és részletesen foglalko­zott. Nehogy az ismétlés hibájába essem, min­denben csatlakozom az ő általa ebben a vonat­kozásban kifejtett állásponthoz. 1942. évi július hó 29-én, szerÚán. A javaslatnak a szakoktatásra vonatkozó intézkedéseiből azt látjuk, hogy a többterme­léshez feltétlenül szükséges szellemi tőke elő­állításáról, hogy ne mondjam» kitermeléséről a javaslat igazán nagyvonalúan és alaposan kíván gondoskodni. A mezőgazdaság fejlődé­sét biztosító többtermelés másik, az előbbivel teljesen egyenlő értékű faktora az anyagi tőke. Lássuk most már, hogyan is állunk ezzel az anyagi tőkével. A törvényjavaslat tíz év alatt összesen egy­milliárd pengőt kíván a földmívelésügyi mi­niszter úrnak, mint a törvény végrehajtójának a mezőgazdaság fejlesztése céljából rendelke­zésre bocsátani. Ez az összeg tagadhatatlanul nagy. Ha azonban az ország egész mezőgazda­sági területét vesszük figyelembe, évi száz­millió pengő, amelynek jelentékeny részét a szellemi tőke kitermelése már különben is le­köti, egészen jelentéktelennek fog bizonyulni atekintetben, — hangsúlyozni kívánom, hogy csak atekintetben — hogy mint anyagi tőke az ország egész mezőgazdasági termelésére termé­kenyítő befolyást gyakoroljon. Ez a körül­mény kell, hogy igen nagy óvatosságra intése a törvény végrehajtóját a rendelkezésére bo­csátandó összeg felhasználása tekintetében. Véleményem szerint végzetes hiba lenne a szakoktatás és a kísérletügy fejlesztésén felül fennmaradó összeget úgy felhasználni, hogy az az egyes, hogy úgy mondjam, kedvezménye­zett gazdák termelésének támogatására akár műtrágya, akár gép, akár haszonállat alakjá­ban osztassék szét. Ennek az osztogatásnak szerintem »mintagazdaság« címe alatt sem szabad megtörténnie, mert az ilyen tevékeny­ség a mellett, hogy a protekcionizmusra bősé­ges alkalmat ad, az általános többtermelésra komoly befolyást egyáltalán nem gyakorolhat. Hiába ugyanis valamely például műtrágyá­zott terület jobb' terméseredménye, ka szomszédos kisgazdák a jobb termést biztosító műtrágyát nem kapják meg, illetve azt nem birják hasonlókép megszerezni. A mintagaz­daságokat tehát tisztán mint oktatási eszközö­ket kizárólag a gazdasági iskolák és egyéb szakintézmények keretében tartom helyénvaló­nak- A magángazdaság forgótőkeszükséglete egyrészről az olcsó mezőgazdasági hitel intéz­ményes rendezése, másrészről pedig az egyes gazdaságok belső tőkeképződésének bölcsen át­gondolt tervszerű elősegítése útján biztosí­tandó. Véleményem szerint a magyar mező­gazdaság fejlesztéséről szóló törvény végre­hajtójának azt az összeget, amely a szakokta­tás és a kísérletügy korszerű fejlesztésén felül rendelkezésére fog állni, elsősorban ennek a belső tőkeképződésnek kell szolgálatába .állí­tania, mert az összesség, a köz szempontjából csakis így végezhet eredményes munkát. T. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a tételt gyakorlati példával egy kissé közelebbről is megvilágíthassam. Bárki legyen is az, aki a magyar mezőgazdaság termelő­erejét fokozni akarja, annak az első lépést fel­tétlenül az állattenyésztés növelése érdekében kell megtennie. Ennél a fontos lépésnél az irányítónak nem csupán az a feladata, hogy a magyar állattenyésztésnek az utóbbi év­tizedben világviszonylatban is híressé vált minőségét átmentse a háború utáni időre, ha­nem elsősorban az, hogy az ország állatállo­mányát mennyiségileg is erősen fokozza. Az ország állatállományának mennyiségi fokozá-

Next

/
Thumbnails
Contents