Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés felsőházának 68. ülése nie. Nem szabad még olyat sem hirdetni, ami a kereskedelmi reklámban megengedhető, megállja a helyét, mert más a propaganda és más a reklám. A propagandának kitartónak kell lennie, mert amikor a tanult ember már nagyon unja, a kisebb intelligenciájú akkor kezd ráeszmélni, hogy ez milyen fontos. A propaganda eszköze az élő szó, a kép, a plakát, a sajtó, a rádió stb. Nálunk ezen a térem eléggé ferde elképzelések, vannak. A propagandát szegy élik csinálni, ezt valami alsóbbrendű dolognak tartják. Egyébként igen kiváló, főképpen fiatalabb mezőgazdasági szakíróink húzódoznak attól, hogy a műtrágyázásról egy közleményt írjanak, mondván, hogy ez propaganda. Szerény véleményem szerint a propaganda, annál hatásosabb, minél szakértőbb ember csinálja és minél magasabb helyről jön. Ott voltam a télen a gazdakörben, amikor a földmívelésügyi miniszter úr ő ercellenciája rádióelőadását hallgattuk. Csodálatos volt a hatás, amit kiváltott ezeknél az egyszerű embereknél, akik talán pillanatnyilag nem is tudták egészen követni a beszédet, az előadást, mert első gondolatuk az volt, hogy igen fontos dolognak kell ennek lennie, ha maga a miniszter úr beszél róla. Minden propagandának legfontosabb tényezője az, hogy aki végzi, annak szükségességéről és igazságosságáról meg legyen győződve. Tüzet gyújtani csak az tud, akinek magának is lángol a lelke, már pedig a propaganda lelki tűzgyújtás. Ezzel kapcsolatban egy dologra szeretnék kitérni és ez a szerződéses termesztés. Könnyen azt kérdezhetné valaki, hogy ha van nagyarányú és eredményes propaganda* ha inég hozzá a termesztést, kötelezzük, is, miért kell akkor szerződés. Hallottam már olyan meg; jegyzést is, hogy itt biztosam valaki keresni akar. Én ezzel szemben úgy tudom, hogy a lebonyolítással megbízott vállalatok nagyon szívesen szabadulnának ettől az üzlettől, ami nagy költséget és kevés hasznot jelent. E tekintetben magunknak is vámnak már tapasztalataink, de állanak előttünk külföldi példák is; még a jólszervezett Németországban is azt tartják biztosnak, amire «szerződés van. Semmifele vetésjelentés, nyilvántartás, statisztika nem ér annyit, mintha azt mondhatom, hegy az íróasztalom fiókjában 60.000 holdra szerződésem van. Hiszen lehetnek itt is bajok, elverheti a jég, árvíz, aszály, vihar teheti tönkre.^ ezzel szemben azonban mindig vannak gazdák, akik nem kötöttek szerződést és. az összterület mindig nagyobb lesz, mint a szerződéses, ha tehát a termelés kisebb lesz is, legalább bizonyos kor

: látok közt a felelős tényezők, előre számolni tudnak azzal, hogy még a legrosszabb esetben is, mi, mondjuk, az az olajtermés, amellyel számolni lehet, amelyet a jövő napjaiban fel lehet használni. Csak egyre kell mindig figyelni. A szerződések kötésére csak az csábítja a gazdát,« ha ez az értékesítésnél határozott és biztos előnyt jelent, különben nem szerződik, mert még' a legegyszerűbb szerződés is kötelezettséggel, utánjárással jár, leveleket, váltót kell írni, sokszor civódni, veszekedni, huzakodni. Ettől_ a gazda szeret szabadulni, s csak akkor vállalja, ha valóban megtalálja a számításait. Mivel azonban csak a szerződés -nyújt biztos alapot az előzetes irányítására, azt a termelés minden terére célszerű lenni bevezetni. Igen Örvendetesen nyújt módot ez a javaslat arra is, hogy a belföldi vetőmagszükségletet szerződéses alapon lehessen megtermeszteni és azt megtisz1942. évi július hó 28-án, kedden. 105 títva, szakszerűen csávázva a kisgazdákhoz eljuttatni. Ezzel kapciolatban legyen szabad a miniszter úr ő excellenciájának figyelmét a vetőmagtartalékolás megszervezésére felhívni. Néhány évvel, nem olyan sokkal, 2—3 évvel ezelőtt a szakkörök még afelett aggódtak, hogy, vájjon mi lesz akkor, ha Magyarországnak egy évben ezer vágón lucernavetőmag lesz a kiviteli .feleslege. Akkor igen közel jártunk hozzá. Azután jött három igen rossz gazdasági év és bekövetkezett az, hogy ezidén tavasszal még feleannyi vetőmag sem állt rendelkezésre, mint amennyi magunknak kellett volna, pedig nem vittünk ki semmit. Ezért célszerűnek tartanám, ha minden vetési időszak végén körülbelül. aninyi vetőmagot lehetne tartalékolni, mint amennyi à kereskedelmi forgalomban belföldi viszonylatban szerepelni szokott, ami lényegesen kevesebb az összes belföldi szükségletnél, mert a gazdák saját tartaléka és egymásközti forgalma nincs benne. A vetőmagbdztosítás kérdésével szorosan összefügg a növénynemesítés ugye. Az igazán értékes nemesített fajták és az etrre irányuló munkásság támogatását kérem. Hangsúlyozni kívánom, hogy kérésem igazán csak az értékes fajtákra vonatkozik. Én már éltem át egy földreformot, ahol a növénynemesítő üzemek bizonyos kivételt alkottak. Mennyi növénynemesíiő intézmény lett egyszerre! Se szeri se száma. Hová lettek! Eltűntek a föl'd színéről, úgy, ahogy keletkeztek, mert nem is voltak, csak látszottak. Nem ezekről szólok, hanem azokról a fajtákról, kevés van, talán egy kezemen meg tudom olvasni, amelyek valódi nemzeti értéket képviselnek. De ha kérdezném kellene, hogy miért kell ezeket megmenteni és kitől kell megmenteni, azt felelhetném, hogy először is itt vannak a most igénybe vett zsidóbirtokok. Ezek közül is van olyan, amelyen vannak értékes növénymag-anyagok & amelyeik elszaporítását.' a földmívelésügyi minisztérium országosan szorgalmazza. Az a növénynemesítő, aki tudja, hogy napjai a birtokon meg vannak számlálva, semmiesetre sem fog olyan lelkiismeretesen dolgozni, mint amilyen munkát a növénynemesítés megkövetel. Anélkül, hogy szándékosságot tételeznénk fel — bár ez is lehet —, anélkül, hogy a szabotáz^t bizonyítani lehetne, ' ' egyszerűen elvész a nemesített mag. Itt az államnak minél hamarább közbe kell lépnie. ' --!;"

; Az ériemnek azonban két oldala van. A nemesítés annak a zsidó birtokosnak pénzébe és munkájába került. Ezek a zsi'dó birtokosok, akik valóban ilyen eredményes nemesítést folytatnak* ennek a kategóriának biztosan a leg jobbjaiból kerültek ki. A növénynemesítés fejlesztésébe fektetett tőkét és munkát méltányosan kell tehát szerintem a kisajátítás alkalmával egy összegben, készpénzben megváltani. Vannak keresztény kézben levő nemesítő üzemek is, amelyeknél a fajta elvesztésétől me,m kell félni, mert ők maguk tartják, de tartani lehet a munka további folytatásának akadályaitól. Tőkeszegény közüzemekben is van .értékes anyag. A visszacsatolt országrészeken találunk ilyeneket. Ezek munkájához anyagi támogatást kérek. Amilyen fontos a nemesítés, olyan fontos az is, hogy a jól "bevált fajta magja gyorsan szaporodjék. Erre már a földmívelésügyi miniszitérrumiiak megvannak a tapasztalatai.