Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

106 Az országgyűlés felsőházának 68. ülése 1931-ben igen szerény keretek között kezdődött és rohamosabb méreteket öltött a vetőmag csere-akció, a nemesített búza elterjesztése. 1931-ben mindössze 246 nagyobb gazdaság kapott 269 vagon nemesített búzát elszaporitásra, és pedig hétfélét. Az egymásután következő években mind gyorsabban és nagyobb ütemben haladt a tempó, úgyhogy 1934-ben — igen érdekes — a hét nemesített búza bár leesett négy fajtára, ebből a négy fajtából 517 szaporító gazdaság 529 vagont kapott, de kapott 79.168 kisgazda 2214 vagon nemesített búzát csere alapon. így tehát a négy év alatt az ország búzatermő területének közel 70%-a volt nemesített búzával, mégpedig Bánkúti 1201-es búzával bevetve. Az akció azóta is folytatódik és kell is folytatódnia, mert a jófajta is eifajzik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ennek az akciónak fokozott ütemét és mértékét teszi lehetővé, aminek eredménye nem fog elmaradni. De ne is maradion el, mert nemcsak búza van, hanem más növény is. A munka, a tennivaló még igen sok! A vetőmagtermesztés kérdésével nem végezhetek anélkül, hogy annak legfiatalabb hajtására, a gyepvetőmag nemesítésére ne hívjam fel a figyelmet. Csonka-Magyarország mintegy 1'2 millió hold rétjéből kereken 57% volt olyan talaj- és klimatikus viszonyok alatt, hogy a megjavítás sikerrel kecsegtetett. A legelőknél valamivel rosszabb volt az arány. A mai Magyarországon körülbelül 6 millió hold rét és legelő van, a megjavításra alkalmas területek aránya pedig lényegesen nagyobb, mert hiszen Kárpátalja és Erdély klimatikus, viszonyai jóval kedvezőbbek. A földmívelésügyi minisztériumnak a Magyar Zöldmezőmozgalom segítségével végzett rendszeres munkája már 15 esztendős múltra tekint vissza. Nehéz itt konkrét számokat mondani, de a szakértők általában úgy becsülik, hogy az ország gyepes területeinek körülbelül 70—80 százalékán már történt valami, még ha a javulás nem sok is, csak körülbelül 8—10 százalék, mégis ez az országnak évi 3 millió pengőt jelent. Pedig ez csak a kezdet volt. A munka megindulása óta magunk is sokat tanultunk a száraz viszonyok között való gyepesítés terén. Részben már van hazai származású jó gyepvetőmagunk, részben lesz. Sokat beszélhetünk a legelők megjavításáról, de főként nálunk, a Dunántúlon, ennek nagy akadálya az, hogy a legelőterületek nem elég nagyok, sőt ismerek egy régi, jóhírű állattenyésztő községet, amelynek 17.000 hold a határa és köziegelője egyáltalában nincs — volt, de a tagosításkor azt is felosztották. Ezért különösen örülök a javaslat ama rendelkezésének, amely a legelők kiegészítését teszi lehetővé. A közlegelők javítása elsősorban és a jövőben mindinkább kisgazdaprobléma, mert hiszen már^ 80% körül jár a kisgazdák részesülése az állatállományból. A jó vetőmag azonban maga még nem minden. Csak jó földbe vetve várhatunk tőle eredményt, s ezért* nagy reményekkel Lehet tekinteni azok elé a tervek elé, amelyeket a javaslat a talajjavítás tekintetében felölel. Amint lemelkedik a kisgazdák szaktudása, annál inkább meg fog élénkülni az érdeklődés a talajművelő és egyéb^ gazdasági gépek iránt. A tervezett gépakciónak nagy sikere lesz. Csak egyetlenegy gondolatot szeretnék még ehhez hozzáfűzni. Addig, amíg gazda

r közönségünk legszélesebb rétegeiben nem sikerül kifejlesztenünk a közösség érdekét, 1942. évi július hó 28-án, kedden. csak olyan gépet adjunk közös használatra, amelynek munkája nincs rövid időhöz kötve. A cséplés, a megtisztítás, a csávázás, a darálás, a silótöltő, a szecskavágás ilyenek. Nem tudom azonban, mi lenne a közös traktornak a sorsa egy olyan tavasszal, mint amilyen az idén volt, amikor a tavaszi munkákkal hat héttel elkéstünk és egyszerre kellene a traktor a falu minden birtokosának. A talajerő fontosságát törvényhozásunkban ez a javaslat domborítja ki először lényegesen. Legfőbb ideje is, mert az istállótrágyakeaelés terén egyszer már erélyes lépésnek kell történni. 3N álunk országos átlagban Csonka-Magyarországon 19—20 mázsa istállótrágya jutott egy katasztrális hold földre, míg a Dunántúl, amely előljárt és különösen Zala megyében, 32 métermázsa . évenként és holdanként. Hogy ez a 32 métermázsa évi istállótrágya milyen kevés, azt nem azzal a példával akarom bizonyítani, hogy külföldön ez a szám 70—80 métérmázsát tesz ki, hanem azzal, hogy 6 métermázsa búzatermés eseten is csak 35 mázsa évi istállótrágya biztosítja a talajerő -fenntartását, ezt pedig nálunk még a legelői járó Zala megye is csak megközelíti, de nem éri el. Mivel istállótrágyánk nem elegendő, sőt aránylag egy ne kevesebb a háborús állapotok következtében, nagyon szükséges, hogy a műtrágyázásra nagy figyelmet fordítsunk. Az elérendő cél világos. A kisgazdák a szántónak hova-tovább 70%-át bírják, a közép- és nagybirtokokra egynegyedrész esik. A műtrágyafogyasztással éppen fordítva áll a dolog; míg a kisgazdákra a szántóföld 70— 75%-a esik. az ország műtrágyahasználatában csak 25%-kai szerepelnek. Az eredmény holdanként két métermázsával kevesebb búsatermés, mint a nagybirtokoknál. A tennivalókra is van már kipróbált receptje a földmívelésügyi miniszter úrnak. Az 1925—1928. években folyt egy igen eredményes műtrágyaakció, amelynek az volt az eredménye, hogy a kisgazdák műtrágyafogyasztása 147%-kai emelkedett két esztendő alatt, ami a termésben is megmutatkozott, pedig akkor sem voltak rózsás állapotok, mert Csonka-Magyarországon 906 olyan község volt, amelynek határában műtrágyát nem használtak. A javaslat olyan sokoldalú, hogy minden részletre kitérni nem lehet és ezért csak azokat a kérdéseket akartam érinteni, amelyekkel magam is sokat foglalkoztam. Hogy a tagosításról, a határkényszer megszüntetéséről, a pénzügyi helyzet megalapozásáról, a tartósításról, a eilózásról, a szállító berendezések szaporításáról, amelyekkel azt akarjuk elérni, hogy ne csak termeljünk, hanem meg is tartsuk azt a terményt, — mind nem beszéltem, az nem azt jelenti, hogy ezeknek kisebb fontosságot tulajdonítok. t Két dolgot szeretnék azonban .még futólag érinteni és ehhez kérem a mélyen t. Felsőház szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Minden törvény célkitűzésének elérése a végrehajtástól függ. Magyary Zoltán a Közgazdaságtudomány legutóbbi számában igen érdekes cikket közöl ebben a vonatkozásban és ő is odakonkludál, amit mi valamennyien, akik e téren dolgozunk, látunk, hogy igen nagy a földmívelésügyi minisztérium apparátusa, de nem elegendő és különösen az alsó láncszemek, amelyek lent dolgoznak a falun, .nincsenek kellőképpen kiépítve, amin éppen ez a javaslat van hivatva segíteni a községi mezőgazdasági elöljárói intézmény bevezetésével. Itt csak egy dolgot szeretnék hangsúlyozni mint