Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

104 Az országgyűlés felsőházának 68. üíese 1942. évi július hő 28-án, kedden. minden oldalon, a háborús nyersanyaghiányon való sürgős segítés. A politikusnak és a'gazdaságpolitikusnak is legfőbb kötelessége azonban az előrelátás. Mélyen t. Felsőház! Körülöttünk egy új gazdasági világrend van kialakulóban, amelyről ha nem is tudjuk hogy milyen lesz, körvonalainak kialakulását azonban már kezdjük látni. A magyar mezőgazdaság jövő boldogulása az átmeneti időben és majd a békében attól függ, hogy milyen helyet tudunk biztosítani magunknak ebben az új gazdasági elrendeződésben. Sze rencse, hogy az, átmenetre való előkészülés feladatai és a pillanatnyi szükséglet kielégítése nem zárja ki, hanem bizonyos fokig kiegészíti egymást. Vannak ugyanis olyan növényi termékek, amelyekre ezidőszerint égetően nagy szükség van és amelyeknek előállítása Magyaor . szag szerepe lesz az új Európa gazdasági rendjében. Fanatikus hitem, hogy a mi szerepünk a vetőmagvak előállítása. Természeti adottságunk, talaj- és éghajlati viszonyaink erre utalnak bennünket. Ha szárazságra naílo- klímánk nagy akadálya is a takarmánytermesztésnek, megbecsülhetetlen előnyt jelent a vetomagelőállítás szempontjából. Alföldünkön a köd és felhőmentes napfényórák száma egy ev alatt a 2000-et is meghaladja, holott nyugaton ugyanilyen földrajzi fekvésben 17UÜ—i«uu napsütéses óra van. Ez az éltető napsugár teszi lehetővé nálunk a termesztett mag kituno beérését, hogy belőle életerős növény fejlődjék, hogy a gombabetegségek veszedelme ki sebb. a vetőmag szárítása könnyebb, jobb és olcsóbb. A mi időjárásunk szeszélyes, hol alig több a csapadékunk évi 300 milliméternél, hol 1000 felé jár és még a csapadékos éviekben sem ritkák a bárom-négyhetes vagy még ennél is hosszabb száraz időszakok. Teleink hol zordak, hol pedig hóban annyira gazdagok, hogy növényeink, ha nálunk díszleni akarnak, hozza. kell szokniok vízhez és szárazsághoz, államok kell a havat és a száraz fagyot egyaránt. Az ilyen adottságok mellett termesztett magok; nak különösen nagy az értékük, amit az északi országok magkereskedői már régen tudnak és szívesen kötnek velünk termelési szerződéseket, főképp apróbb magvakra. Kiváló vetőmag előállításálhoz azonban korántsem elegendőek egyedül a megfelelő természeti viszonyok. Az egész mezőgazdaságnak a belterjesség bizonyos fokára kelleti emelkednie, értenie kell hozzá az üzemvezetőnek ós munkásnak egyaránt, hogy ezt a ké nyes munkát elvégezhessék. Ez a feltétel ná lünk megvan. Kellenek állami tudományos intézmények és kellenek ellenőrző intézetek. Nálunk ebben nincs hiány, egyre jobban szaporodnak és egyre jobban specializálódnak ezek az -intézmények. Kellenek a vetőmagtermesztésnek megfelelő törvényes intézkedések a forgalom szabályozására és a tenyésztők érdekeinek védelmére. Ezen a téren éppen a mostani földmívelésügyi miniszter úr hivataloskodása alatt töréntek korszakalkotó rendelkezések a forgalom szabályozására és a fajtavédelemre. Hazánkban tehát minden előfeltétele megvan annak, hogy a jövő Európában mi legyünk az az ország, amely vetőmagot nagy mennyiségben és kiváló minőségben termel. Én növénytermesztő vagyok, de mégis készséggel elismerem, hogy a jövőben mindinkább az állattenyésztés nyomul előtérbe. Az európai piacot, amelynek gócpontjaihoz közel vagyunk, nekünk kell ellátnunk friss hússal, tejjel és primőrökkel, amik nagy távolságból nem szállíthatók. És itt megint igen szerencsésen kapcsolódik össze a növénytermesztés átállítására irányuló programm az állattenyésztés érdekeivel. Minél több olajnövényt termesztünk, annál több lesz az olajpogácsa. Minél töbh takarmánymagvat termesztünk, annál inkább fellendülhet az állattenyésztés, mert a takarmánytermő területek megnövekednek. Csonkamagyarországi viszonylatban félmillió métermázsa évi fehérjehiány, közel kétmillió métermázsa keményítőértékhiány volt, amit csak a szálastakarmányok nagyarányú kiterjesztésével lehet pótolni. Ennek pótlására évente körülbelül 30.000 katasztrális hold lucernára volna szükség. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ez az egész gazdaságfejlesztési Programm, amely igen széleskörű és nagy, csak akkor valósulhat meg, ha szükségességéről a gazdaközösség legszélesebb rétegei is meggyőződnek. Az olaszok már húsz évvel ezelőtt megvívták búzacsatájukat, a németek Ernährungsschlacht-ja hatalmas organizációval rendelkezik; nekünk is meg kell vívnunk közellátási harcunkat, amelyhez fegyverbe kell szólítanunk az egész gazdaközönséget. Itt már nem elegendő néhány kimagasló egyéniség, nem elegendő a jóakarók egy kis csoportja; ebből a harcból minden gazdának, kicsinek és nagynak ki kell vennie a részét. Igen gyakran hallható — és magam is tudatosan vallom ezt — az a nézet, hogy a mi gazdaközönségünk olyan magas nívón áll, olyan jóakaratú, olyan haladnivágyó és jóakaratú, hogy mindent megtermeszt, ha annak ára van. Azt azonban, hogy pillanatnyilag mire van szükség és hogy jelenleg mi az, ami előtérben áll, valahogyan ismertetni kellene, valahogyan közismertté kellene tenni, mert nem érünk rá arra, hogy egy vagy két év is elteljen, hanem lehetőleg még ebben a termelési évben kell eredményt produkálnunk. És itt volna egy tiszteletteljes kérésem a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájához: méltóztassék konszideráció tárgyává tenni, hogy nem volna-e szükség egy nagyarányú termelési propagandára. Ha azt nézzük, hogy a külföld ezen a téren mit produkált és milyen eredményt ért el, akkor erről csak csodálattal nyilatkozhatunk. A propaganda ma már önálló tudomány, melynek megvannak a maga kijegecesedett szabályai. A propaganda nem szakoktatás, nem tanítás, a propaganda az propaganda. A szakoktatás a magasabbren^ dűek és a művelt ifjúság szakszerű nevelése beletartozik a továbbképzés szakközlemények, magas színvonalon álló előadások útján a tanultabb, műveltebb gazdaközönség számára. A tanítás a kisebb iskolázottsággal bíró mezőgazdasági népességnek a gazdálkodás alapfogalmaira és gyakorlatra való kioktatása. A propaganda egészen más és ezért mások a propaganda szabályai is. Propagandával nem a legmagasabb műveltségű osztályokra akarunk hatni, hanem a propaganda célja a tömegek megmozgatása. Nem vezéreket nevel, hanem csapatokat toboroz, melyekkel a gazdasági háborút meg lehet vívniEzért a propagandának az alacsonyabb kulturális színvonalon álló gazdaközönség igényeihez kell alkalmazkodnia. 'Lehet kirívóbb, lehet élénkszínű, de mindig igaznak kell len-