Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

102 Az országgyűlés felsőházának 68. ülése tató és pedagógiai tevékenység révén annak biztosítása, hogy a magyar mezőgazdaság a leggazdaságosabb idő- és munkaerő-kihaszná­lás mellett a legnagyobb terméseredményeket érhesse el. T. Felsőház! Beszédem elején megemlékez­tem a gazdasági akadémiák négyéves főisko­lákká való fejlesztésének jelentőségéről. A giazdaságí akadémiák négyéves új tanulmányi rendjüket már kidolgozták. A negyedik évre felvettek egy új tárgyat: »Mezőgazdaságunk fejlesztésének időszerű kérdései« címen, amely tárgykör keretében az ország legkiválóbb el­méleti és gyakorlati szakembereinek alkalmat kívánnak nyújtani néhányórás speciális •. elő­adások tartására és a főiskolai hallgatóság : nak szélesebb látókört biztosító, hasznos, új ismeretek szerzésére. Ha minden gazdasági fő­iskolán létesülne egyúttal mezőgazdaságunk fejlesztésének módjait és eszközeit kutató in­tézet is, úgy szerény nézetem szerint minden számottevő költség nélkül meg lehetne valósí­tani a tárgyalt törvényjavaslat végrehajtásá­nál közreműködő intézmények és szakemberek harmonikus együttműködését és biztosítani lehetne szellemi energiánknak legtökéletesebb felhasználását a tárgyalt törvényjavaslat vég­rehajtásánál. A törvényjavaslat 2. §-ának részletes in­dokolása szerint a törvényjavaslat végrehaj­tásánál nemcsak a törvénnyel létesített érdek­képviseletek, hanem a szabad társuláson^ ala­puló egyesületek közreműködését is igénybe kívánja venni a földmívelési kormány. Arra kérem a miniszter úr ő excellenciáját, vegye igénybe a gazdasági főiskoláinkon működő ki­váló szakemberek közreműködését is. Főisko­láink tudományos személyzetének — mint ta­nácsadó csúcsszerv-intézménynek — bekap­csolása a tárgyalt törvényjavaslat végrehajtá­sába azzal a felbecsülhetetlen előnnyel is járna* hogy az élettel való szoros kapcsolat ré­vén a főiskolai tanárok nagyon értékes ta­pasztalatok birtokába jutnának, amelyek jól értékesülnének az új gazdageneráció nevelésé­nél és irányítólag hatnának a főiskolai taná­rok kutató tevékenységére is. Midőn nagy nemzeti erőfeszítéseink idején kérem főiskoláink szellemi energiáinak köz­vetlen bekapcsolását a nagy nemzetépítő mun­kába, ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, hogy mindaddig, amíg a főiskolák tanári stá­tusa megfelelően kiépítve nincs, kívánatos volna a főiskolai r tanároknak a minisztériu­mokba és más intézményekbe való beosztását mellőzni, mert a máris kicsiny tanári státus további redukálása veszélyezteti a törvényja­vaslat indokolásában is többízben kihangsú­lyozott alapos szakképzettség biztosítását. T. Felsőház! Ha. sikerül a vázolt módon összes szellemi és fizikai erőforrásainkat a tárgyalt törvényjavaslat végrehajtására idő­veszteség és erőpocsékolás nélkül összpontosí­tani és pártatlan, a közérdeket mindig szem­előtt tartó kiváló szakemberek ellenőrzése alá helyezni, úgy a mezőgazdaság fejlesztésére for­dítandó hatalmas összeg meggyőződésem sze- i rint éppen olyan sikerrel fogja szolgálni gaz­dasági megerősödésünket, mint ahogy az első milliárdos Programm dicső hadseregünk meg- j erősödését szolgálta. E tekintetben aggályaim i osak akkor merülnének fel, ha a tárgyalt tör- I vényjavaslat végrehajtása a mezőgazdasági I viszonyokat nem ismerő, vagy csak felületes I felkészültséggel bíró egyénekre és olyan appa­1942. évi július hó 28-án, kedden. rátusra bízatnék, amely a bürokrácia és a túl­ságba vitt centralizáció béklyói által akadá­lyozva, nem végezhet jó munkát vagy nem vé­gezheti el idejében a teendőket, márpedig minden gazda tapasztalatból tudja, hogy mi­lyen végzetes következményekkel járhatnak hibás vagy megkésve kiadott rendelkezések éppen a mezőgazdasági termelés terén. Igen t. Felsőház! Aki hallotta a földmíve­lésügyi miniszter úr ő «xcellenciájának kará­csonyi rádióbeszédét és a tárgyalt, törvényja­vaslattal kapcsolatban tett egyéb megnyilat­kozásait, annak nem lehet kétsége a felől, hogy ezt a törvényjavaslatot abban az áldoza­tos szellemben kívánja végrehajtani, amelyet ő excellenciája Erdélyből hozott magával (Éljenzés balfelöl.) és amely minden modern erőkoncentrálási törekvést megelőzve, a kalá­kát szülte, mint az erdélyi^ együttérzés és ál­dozatos szellem mintaszerű megnyilvánulását. (Éljenzés balfelöl.) Abban a tudatban, hogy a kormánynak eltökélt szándéka gondoskodni arról, hogy ezt a rendkívüli horderejű törvényjavaslatot az ország érdekeit szigorúan szem előtt tartó, a magyar föld szeretetétől irányított, jól kép­zett szakemberek áldozatos szellemben hajtsák végre, a tárgyalt törvényjavaslatot mind álta­lánosságban, mind részleteiben elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik vitéz Bittera Miklós ő méltósága. vitéz Bittera Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A múlt esztendő költ­ségvetési vitája során egyik illusztris szónok azzal kezdte a beszédét, hogy Ő liberális gaz­dasági gondolkozású és ezt be is meri vallani. Azt hiszem, egyhamar nem lehet olyan nyilvá­nosságot találni, ahol ezt olyan nyugodtan megmondhatja az ember, mint éppen itt a fel­sőházban. Mi már csak korunknál fogva is ke­vés kivétellel még a liberális iskola tanítvá­nyai vagyunk és pályánk eleje még arra : az időre esett, amikor természetes volt a liberális gazdasági felfogás. Különben sem volna igaz­ságos a liberalizmust a mai kor szemüvegén át nézve elítélve bírákii. Megvoltak annak a nagy érdemei és az előző korokhoz képest haladást je­lentett. Az idők azonban megváltoztak és ebben a most induló áj világrendben a nemzeti és szociális világnézet váltja fel a gazdasági libe­ralizmust, az egyéni érdek háttérbe szorul, a közérdek, a nemzet egyetemes érdeke lép elő­térbe és ez a felfogás érvényesül a gazdasági élet mindem terén. Minthogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló előttünk fekvő törvényja­vaslat ennek az új felfogásnak a szellemét tük­rözi vissza és mert a már régebben életbelépett iparfejlesztési törvény után egy hatalmas lé­péssel kívánja a magyar mezőgazdaság ügyét szolgálni, ezt a törvényjavaslatot örömmel üd­vözlöm. Mélyen t. Felsőház! Ennek a törvényjavas­latnak a részleteit a nagyközönség még vázla­tosan is alig ismeri, mégis máris az a hír van róla elterjedve, hogy erős kézzel belenyúl a gazdálkodás vitelébe, hogy megzavarja a ter­mészet nyújtotta adottságokon alapuló terme­lési rendet. Beszélnek tervgazdálkodásról, irá­nyított termelésről, kényszertermelésről és ag­gódva aézik, hogy^ korlátokat szab a mezőgaz­dasági üzem vezetése elé. , Állami beavatkozástól féltik a • termelés biztonságát. A földmíve^sügyi miniszter úr ő excellen­ciája már igen sokszor kifejtette a nyilvános-

Next

/
Thumbnails
Contents