Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés felsőházának 68. ülése a tenyésztési vidékeket. A hivatalos szervek, a törvénnyel létesített mezőgazdasági érdekkép- j viselet és a ^ szakegyesületek tevékenységük során a természetes termelési vagy tenyésztési vidékeken csak ennek a növénynek, gyümölcsnek a termelését, illetőleg állatnak a tenyésztését segíthetik elő'.« Azt mondja továbbá (olvassa): »A földmívelésügyi miniszter az Országos Mezőgazdasági Tanács meghallgatása utáin közgazdasági okokból... elrendelheti,... gyümölcsnemeknek és fajtáknak ültetési területét az országra, egyes törvényhatóságokra, járásokra, községekre vagy meghatározott nagyságú birtokokra nézve megállapíthatja...« — tehát még a birtok nagysága szerint is külön jogosítványt kap — »bármely szántóföldi terménynek a termelését külöm engedélyhez kötheti, a birtokosokat gazdasági erejüknek figyelembevételével meghatározott talajniűvelési, r vízelvezetési és víz- ; hasznosítási, trágyakezelési s általában az okszerű gazdálkodás érdekében szükséges egyéb mezőgazdasági munkalat elvégzésére kötelez- ; heti.« (Báró Prónay György: Tönkre lehet . tenni az illetőt! — Farkasfalvi Farkas Géza: És ki ítéli meg, hogy szükséges-e*?) Kérdem, nem volna-e szükséges Dél-Pest megye, Csongrád, Csanád, a Bácska egy részében a vízlevezetést elrendelni? Hogyne lenne szükséges! A miniszter úr e^ javaslat alapján ezeknek a vizeknek levezetését — és egyéb intézkedéseket is kívánhat és követelhet. (Zaj.) Azután ugyancsak a Tanács meghallgatása után elrendelheti (olvassa): »...hogy az országban, egyes vármegyékben, járásokbaei, községekben vagy meghatározott nagyságú birtokokon milyen fajtájú haszonállatot kell... tenyészteni, megfelelő rendelkezéseket tehet továbbá a haszonállatok okszerű tenyésztése és tartása érdekében.« És ez így folytatódik tovább. Méltóztassanak megengedni, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor itt nem irányításról lesz szó, hanem a kényszergazdálkodás túlzott bevezetéséről. (Ügy van! Úgy van!) Ez Olaszországban és Németországban sincs meg (Úgy van! Ügy van!) és hozzá kel] tennem, hogy Németország ma már kifelé igyekszik jutni abból a megkötöttségből, amely a múlt esztendőkben volt, mert az eredmények, amelyeket vele elértek, nem bizonyították jogosultságát. Mélyen t. Felsőház! A miniszter úr ő exoe.1lenciája azt mondotta hogy ő ebben irányítást lát. Az érdekképviseletek mást látnak. Azt mondják például (olvassa): »Nagyon kérjük tehát Nagyméltóságodtól, Ihögy a kényszergazdálkodási rendszabályok helyett á mezőgazdaságot olyan közérdekű támogatással segííse, amely egyúttal a termelőt is védi és segíti, s amelyen keresztül nyílik csak meg a mezőgazdaság fejlesztésnek valóban szép és szebb jövővel bíztató távlata.« Ez így is van. Erőszakos úton és módon nem érünk célhoz. Itt van az olajos magvak termelése. Ez 1941ben igen kedvezőtlen eredménnyel járt. Statisztika nincs a kezemben, de a miniszter úr ő exoellenciája, ha szíves lesz válaszolni, elmondhatja, hogy hány katasztrális holdat vetettek be> ez a terület milyen termést adott és a ter mést milyen áron váltották be. Ebből könnyen kiszámítható, hogy vájjon jövedelmező termelési ág volt-e, vagy pedig nem. 1942-ben ugyanez a helyzet (Farkasfalvi Farkas Géza: Mennyi nem érett be!), de talán valamivel jobb lesz az eredmény, mint 1941-ben. Ezekkel az eredmé1942. évi július hó 28-án

3 kedden. 93 nyekkel azonban még mindig nem lelhet .egy különleges termelési ágat fenntartani. Én el szoktam mondani, — méltóztassanak megengedni, (hogy itt is elismételjem — hogy a magyar gazdatársadalom a multakban megmutatta, hogy minden kényszer nélkül át tud állni egyik termelési ágról a másikra. Emlékezzünk vissza a szűkös 1930-as esztendőkre, amikor is arról volt szó, hogy egyik vagy másik termeivény jövedelmezően termelhető, minden kényszer nélkül áttértek rá, sőt az volt a baj, hogy egy éven belül annyit termeltek abból a növényből, hogy már megint a nem kifizetődő termelés mezejére léptek. Nem kell a magyar gaz,datársadalmat ilyen kényszer útján irányítani. A magyar gazdatársadalom erkölcsében, felfogásában, gazdálkodási metódusában segítséget, támogatást kér, az adottságok megteremtését kívánja és akkor békességes munkájával bizonyosan fejleszteni is fogja a magyar mezőgazdasági kultúrát és emelni fogja a magyar mezőgazdaság nívóját. (Ügy vanf tfgy van!) Ezenfelül mi gabonában exportállam vagyunk és a mi mezőgazdasági helyzetünk nem hasonlítható össze Németország és Olaszország helyzetével, amely államok e tekintetben importra szorulnak. Ott egészen más a helyzet és ott a nehézségek megoldása mezőgazdasági vonalon könynyebb. mint egy olyan államban, amely exportálja ezeket a cikkeket. Amikor engem le akartak beszélni arról, hogy a kényszergazdálkodás gondolatával ilyen nagy ellentétbe kerüljek, akkor azt mondták nekem: »Kérem, szükség van erre, mert majd a (háború után az Európa újjárendezésébe való beilleszkedésünknél nem fogjuk tudni azt, hogy és mint cselekedjünk.« Erre az a válaszom: az új Európa biztosan meg lesz, mert a régi nem maradhat meg, de azt, hogy miképpen fog önmagában berendezkedni, talán nincs ember aki megmondja, (Ügy van! Ügy van!) Ez annyi körülménytől függ, annyi körülmény behatása szerint változik, hogy ezt ma megmondani nem tudjuk. Nekünk nem is erre kell ma gondolnunk, hogy hogyan illeszkedjünk bele az új rendbe, hanem illeszkedjünk inkább bele abba a gondolatba, hogy a ; magunk gazdasági erejét, energiáját, adottságait igyekezzünk minél jobban rezerválni, konzerválni (Ügy van! Ügy van!) arra az időre, amikor majd a nemzetközi beilleszkedés aktuális lesz. (Ügy van! Ügy van!) Akkor majd beillesztenek bennünket, ha mi gazdaságilag erősek leszünk. (Ügy van! Ügy van!) Ne fájjon tehát a mi fejünk amiatt, hogy majd akkor az elszegényedett világba és a lerongyolódott Európába nem fogunk tudni beilleszkedni. Akkor nem fogunk tudni beilleszkedni, ha csak papíron maradnak a mezőgazdasági és más fejlesztések (Ügy van! Ügy van!) és a gyakorlati életben mindez elsorvad, s ha nem emelkedik a mezőgazdasági termelés színvonala. (Ügy van! Ügy van!) Ez amiben valóban vovn. fogunk tudni beilleszkedni az új Európába. Azzal, ha arra gondolunk, hogy búzánkat, állatainkat, állati termékeinket, tenyészállatainkat, haszonállatainkat, minőségi ^és. kevésbbé minőségi termeivényeinket miképpen fogjuk tudni elhelyezni, azt hiszem, ma még korai gondokat veszünk a nyakunkba, mért hosszú idő fog eltelni addig, amikor érről a kérdésről majd komolyan kell. aktuálisan gondolkodnunk. ' Igen t. Felsőház! Én a törvényjavaslat mellett iratkoztam fel. Mellette iratkoztam'fel azért, mert a bizottsági tárgyalás alkalmával