Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-68
M Az országgyűlés felsőházának 68, ülése a .bizottság:" bölcsesége olyan módosításokat szavazott ínég, amelyek ugyan elmondott aggályaimat nem szüntették meg, de némileg csökkentették ós amelyek a határozati javaslatban, illetőleg a bizottság jelentésében bennfoglaltatnak. Mivel azokkal az igen t. felsőházi tag urakkal széniben, akikkel erről a kérdésről beszéltem, nem akarok különösebb álláspontra helyezkedni, azért ezekkel a módosításokkal a törvényjavaslatot az általános tarfyalás alapjául elfogadom, kijelentve, hogy a épviselőház által elfogadott eredeti szövegei nem tudnám magamávé tenni. Befejezem beszédemet és bocsánatot kerek, hogy beszédem hosszúra nyúlt. (Halljuk! Haltjuk!) Még azzal a kéréssel fordulok az igen t Felsőházhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely sok gondolatnak, sok cselekvésnek és sok erőforrásnak a szárnyszegését jelenti, nem az eredeti, hanem a módosított szövegben méltóztassék elfogadni. {Élénk helyeslés és taps. —• A szónokot nagyon sokan üdvözlik.) Elnök: A következő szónok Groffits Gábor ő méltósága. Groffits Gábor: Nagyméltóságú Elnök úr! Igen t. Felsőház! A tárgyalt törvényjavaslat nagyszabású munkaprogramm, amelynek főcélja mezőgazdasági termelőmunkánk tökéletesítése révén mezőgazdasági termelésünket eredményesebbé tenni és ezáltal az ország gazdasági megerősödését előmozdítani. Hogy milyen mértékben fogja ezt a célt a tárgyalt törvényjavaslat szolgálni, az elsősorban attól függ, hogy milyen mértékben tudjuk szellemi és fizikai erőkifejtésünket felfokozni es gazdaságosan a tárgyalt törvényjavaslat által megkövetelt nagyarányú munkateljesítmények elvégzésére összpontosítani. Éppen ezért, amidőn a tárgyalt törvényjavaslathoz hozzászólok,, elsősorban munkatechnikai szempontokat kívánok szem előtt tartani. Teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy ha sikerül a tehetségekkel bőven megáldott magyar nép munkateljesítményét felfokozni, erőkifejtésünket az eddiginél jobb rendszerbe foglalva eredményesebbé tenni, a rendelkezésünkre álló munkaidőt racionálisabban kihasználni, főleg pedig a közérdek és a keresztény erkölcs érvényesülését az egész munkafronton biztosítani, akkor ez a törvényjavaslat áldást fog hozni a nagy magyar közösségre és a mezőgazdasági társadalom minden egyes rétegére is. A tárgyalt törvényjavaslatot abban az évben nyújtották be, amidőn az egész ország a legnagyobb magyar születésének 150-ik évfordulóját ünnepelte. Gróf Széchenyi István rendkívül sokoldalú egyénisége sok tekintetben szolgálhatott mintaképül. Az ő igazi nagyságát szerintem azonban mégis az az önzetlen, áldozatos szellemű, csak a közérdeket szem előtt tartó, a végsőkig fokozott munkateljesítmény jellemzi, mellyel minden időkre, egészen egyedül álló példát szolgáltatott arra, hogy miképpen lehet és kell különösen válságos időkben hazánk gazdasági megerősödését és ezáltal önállóságának és függetlenségének biztosítását eredményesen szolgálni. Amikor tehát a jelenlegi nagy nemzeti erőfeszítések idején munkarendünk megváltoztatására és munkaütemünk fokozására törekszünk, nem idegen rendszereket és életformákat kívánunk lemásolni, hanem ; arra törekszünk, hogy a legnagyobb magyar szelleme érvényesüljön minden ténykedésünknél, különösen pedig gazdasági és technikai 1942. évi július hó 28-án, kedden. vonatkozású feladataink megoldásánál, így tehát a tárgyalt mezőgazdaság fejlesztő törvényjavaslat végrehajtásánál is. Nagy örömmel állapítom meg a törvényjavaslat áttanulmányozásánál, hogy a miniszter úr ő exceiienciája számolt azzal a körül* ménnyel, hogy ezt a törvényjavaslatot csak akkor lehet száz százalékos sikerrel végrehajtani, ha annak végrehajtásánál kitűnően képzett szakemberek kellő számban állnak rendelkezésre. Már az első fejezetben megállapítja a javaslat, hogy célkitűzéseink megvalósítását elsősorban a mezőgazdasági oktatás és tanácsadás kifejlesztésével kívánja szolgálni. A második fejezetben pedig a gazdasági akadémiáknak négy évfolyamú mezőgazdasági főiskolákká való fejlesztését írja elő. Mint a gazdasági akadémiák felsőházi képviselője, hálásan köszönöm a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a. nagy megértését, mellyel a magyar mezőgazdaság fejlesztése terén hervadhatatlan érdemeket szerzett nagymultú gazdasági akadémiák ügyét felkarolta, főleg pedig azt, hogy a tárgyalt f javaslat benyújtásával megszünteti az 1934. év óta érvényben lévő azokat a rendelkezéseket, amelyek a gazdasági akadémiákat másodrendű főiskolai intézményekké degradálták és lehetetlenné tették azt, hogy ezek a külföldön is jól ismert és megbecsült, többezer állampolgárnak oklevelet szolgáltató intézmények ismét önállóan gondoskodhassanak a legmagasabbfokú mezőazdasági szakképzés biztosításáról. Köszönetet mondok dr. Hóman Bálint volt kultuszminiszter úr ő nagyméltóságának is azért a megértésért, amellyel lehetővé tette az 1934. eyi rendelkezések módosítása által a gazdasági akadémiák fejlesztését és ezzel biztosította vidéki kultúrközpontjaink továbbfejlődését, olyan mertekben, mint azt a tárgyalt törvényjavaslat sikeres végrehajtása feltétlenül megköveteli. Meg vagyok győződve arról, hogy a felsőfokú gazdasági oktatásnak ez az új rendezése nemcsak a volt kultuszminiszter úr által erélyesen és eredményesen képviselt, a kultúra terén is^ nagy jelentőségű decentralizációt fogja szolgálni, hanem azt a harmonikus együttműködést is %j amelynek fenn kell állnia a Budapesten működő egyetemi mezőgazdasági fakultás és a vidékeken működő gazdasági főiskolák közt, ha a tudományos irányú mezőgazdasági munka terén t maximális eredményeket kívánunk elérni és olyan új gazdageneráeiót akarunk nevelni, amely hivatva lesz a reá váró nagy feladatok sikeres megoldására. T. Felsőház! Sokszor felvetődik ma az a kérdés, hogy időszerű-e a gazdasági akadémiák átszervezése és hogy az átszervezés következtében nem fog-e tovább csökkenni a gazdasági akadémiákon a hallgatók létszáma. Legyen szabad nekem ebben a sokat vitatott és kellően még meg nem világított ügyben a, gazdasági akadémiák állásfoglalását egészen röviden ismertetni. Több évtizedes megfigyeléseink szerint a szülők midőn érettségizett gyermekeik sorsa felett döntenek, arra r törekednek, hogy gyermekeik az illető tudományszakon a maximális, vagyis a legmagasabb képesítést szerezzék meg, hogy életük folyamán minden képesítési hiánytól mentesen pályájukon^ teljes mértékben érvényesülhessenek. Az 1934. évi rendezés óta a gazdasági akadémiák által nyújtott oklevél már nem képesít a gazdasági szaktudást igénylő összes állásokra. Nem képesít
