Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

M Az országgyűlés felsőházának 68, ülése a .bizottság:" bölcsesége olyan módosításokat szavazott ínég, amelyek ugyan elmondott ag­gályaimat nem szüntették meg, de némileg csökkentették ós amelyek a határozati javas­latban, illetőleg a bizottság jelentésében benn­foglaltatnak. Mivel azokkal az igen t. felső­házi tag urakkal széniben, akikkel erről a kér­désről beszéltem, nem akarok különösebb ál­láspontra helyezkedni, azért ezekkel a módosí­tásokkal a törvényjavaslatot az általános tar­fyalás alapjául elfogadom, kijelentve, hogy a épviselőház által elfogadott eredeti szövegei nem tudnám magamávé tenni. Befejezem beszédemet és bocsánatot kerek, hogy beszédem hosszúra nyúlt. (Halljuk! Halt­juk!) Még azzal a kéréssel fordulok az igen t Felsőházhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely sok gondolatnak, sok cselekvésnek és sok erőforrásnak a szárnyszegését jelenti, nem az eredeti, hanem a módosított szövegben mél­tóztassék elfogadni. {Élénk helyeslés és taps. —• A szónokot nagyon sokan üdvözlik.) Elnök: A következő szónok Groffits Gábor ő méltósága. Groffits Gábor: Nagyméltóságú Elnök úr! Igen t. Felsőház! A tárgyalt törvényjavaslat nagyszabású munkaprogramm, amelynek fő­célja mezőgazdasági termelőmunkánk töké­letesítése révén mezőgazdasági termelésünket eredményesebbé tenni és ezáltal az ország gazdasági megerősödését előmozdítani. Hogy milyen mértékben fogja ezt a célt a tárgyalt törvényjavaslat szolgálni, az elsősorban attól függ, hogy milyen mértékben tudjuk szel­lemi és fizikai erőkifejtésünket felfokozni es gazdaságosan a tárgyalt törvényjavaslat ál­tal megkövetelt nagyarányú munkateljesítmé­nyek elvégzésére összpontosítani. Éppen ezért, amidőn a tárgyalt törvényja­vaslathoz hozzászólok,, elsősorban munka­technikai szempontokat kívánok szem előtt tar­tani. Teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy ha sikerül a tehetségekkel bőven megál­dott magyar nép munkateljesítményét felfo­kozni, erőkifejtésünket az eddiginél jobb rend­szerbe foglalva eredményesebbé tenni, a rendel­kezésünkre álló munkaidőt racionálisabban ki­használni, főleg pedig a közérdek és a keresz­tény erkölcs érvényesülését az egész munka­fronton biztosítani, akkor ez a törvényjavaslat áldást fog hozni a nagy magyar közösségre és a mezőgazdasági társadalom minden egyes rétegére is. A tárgyalt törvényjavaslatot abban az év­ben nyújtották be, amidőn az egész ország a legnagyobb magyar születésének 150-ik évfor­dulóját ünnepelte. Gróf Széchenyi István rend­kívül sokoldalú egyénisége sok tekintetben szolgálhatott mintaképül. Az ő igazi nagysá­gát szerintem azonban mégis az az önzetlen, áldozatos szellemű, csak a közérdeket szem előtt tartó, a végsőkig fokozott munkateljesít­mény jellemzi, mellyel minden időkre, egészen egyedül álló példát szolgáltatott arra, hogy miképpen lehet és kell különösen válságos idők­ben hazánk gazdasági megerősödését és ezáltal önállóságának és függetlenségének biztosítását eredményesen szolgálni. Amikor tehát a jelen­legi nagy nemzeti erőfeszítések idején munka­rendünk megváltoztatására és munkaütemünk fokozására törekszünk, nem idegen rendszere­ket és életformákat kívánunk lemásolni, hanem ; arra törekszünk, hogy a legnagyobb magyar szelleme érvényesüljön minden ténykedésünk­nél, különösen pedig gazdasági és technikai 1942. évi július hó 28-án, kedden. vonatkozású feladataink megoldásánál, így tehát a tárgyalt mezőgazdaság fejlesztő tör­vényjavaslat végrehajtásánál is. Nagy örömmel állapítom meg a törvény­javaslat áttanulmányozásánál, hogy a minisz­ter úr ő exceiienciája számolt azzal a körül* ménnyel, hogy ezt a törvényjavaslatot csak akkor lehet száz százalékos sikerrel végrehaj­tani, ha annak végrehajtásánál kitűnően kép­zett szakemberek kellő számban állnak rendel­kezésre. Már az első fejezetben megállapítja a ja­vaslat, hogy célkitűzéseink megvalósítását első­sorban a mezőgazdasági oktatás és tanácsadás kifejlesztésével kívánja szolgálni. A második fejezetben pedig a gazdasági akadémiáknak négy évfolyamú mezőgazdasági főiskolákká való fejlesztését írja elő. Mint a gazdasági akadémiák felsőházi képviselője, hálásan kö­szönöm a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a. nagy megértését, mellyel a magyar mező­gazdaság fejlesztése terén hervadhatatlan ér­demeket szerzett nagymultú gazdasági akadé­miák ügyét felkarolta, főleg pedig azt, hogy a tárgyalt f javaslat benyújtásával megszünteti az 1934. év óta érvényben lévő azokat a rendel­kezéseket, amelyek a gazdasági akadémiákat másodrendű főiskolai intézményekké degradál­ták és lehetetlenné tették azt, hogy ezek a külföldön is jól ismert és megbecsült, többezer állampolgárnak oklevelet szolgáltató intézmé­nyek ismét önállóan gondoskodhassanak a leg­magasabbfokú mezőazdasági szakképzés biz­tosításáról. Köszönetet mondok dr. Hóman Bálint volt kultuszminiszter úr ő nagyméltóságának is azért a megértésért, amellyel lehetővé tette az 1934. eyi rendelkezések módosítása által a gazdasági akadémiák fejlesztését és ezzel biztosította vi­déki kultúrközpontjaink továbbfejlődését, olyan mertekben, mint azt a tárgyalt törvényjavaslat sikeres végrehajtása feltétlenül megköveteli. Meg vagyok győződve arról, hogy a felsőfokú gazdasági oktatásnak ez az új rendezése nem­csak a volt kultuszminiszter úr által erélye­sen és eredményesen képviselt, a kultúra terén is^ nagy jelentőségű decentralizációt fogja szol­gálni, hanem azt a harmonikus együttműködést is %j amelynek fenn kell állnia a Budapesten működő egyetemi mezőgazdasági fakultás és a vidékeken működő gazdasági főiskolák közt, ha a tudományos irányú mezőgazdasági munka terén t maximális eredményeket kívánunk el­érni és olyan új gazdageneráeiót akarunk ne­velni, amely hivatva lesz a reá váró nagy fel­adatok sikeres megoldására. T. Felsőház! Sokszor felvetődik ma az a kérdés, hogy időszerű-e a gazdasági akadémiák átszervezése és hogy az átszervezés következ­tében nem fog-e tovább csökkenni a gazdasági akadémiákon a hallgatók létszáma. Legyen szabad nekem ebben a sokat vitatott és kellően még meg nem világított ügyben a, gazdasági akadémiák állásfoglalását egészen röviden is­mertetni. Több évtizedes megfigyeléseink sze­rint a szülők midőn érettségizett gyermekeik sorsa felett döntenek, arra r törekednek, hogy gyermekeik az illető tudományszakon a maxi­mális, vagyis a legmagasabb képesítést szerez­zék meg, hogy életük folyamán minden képe­sítési hiánytól mentesen pályájukon^ teljes mértékben érvényesülhessenek. Az 1934. évi ren­dezés óta a gazdasági akadémiák által nyújtott oklevél már nem képesít a gazdasági szak­tudást igénylő összes állásokra. Nem képesít

Next

/
Thumbnails
Contents