Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

02 Az országgyűlés felsőházának 68, ülése sok képzett gazda van mint Magyarországon, de ezzel szemben azonban sajnálatosan azt is meg kell állapítanom, hogy az általános mező­gazdasági ismeretek nívója elég alacsonyan áll nálunk. (Ügy van! Ügy van!) Minthogy elég alacsonyan áll, tehát fejlesztenünk kell, ez a fejlesztés pedig úgy kell, hogy történjék, hegy az elméleti tudás mellett az erkölcsi erők erősíttessenek és az illetők gyakorlatilag is szemléltető kitanításban részesüljenek. Mert amint már az imént is említettem és amint az előttem felszólalt felsőházi tag úr is mondotta, a gyakorlati életnek nem megfelelő előadások egyes helyeken nem előnyösen hatnak annak a vidéknek a mezőgazdasági, szellemi fejlődé sere, mert beválik az, amit én még annak ide jén Magyaróváron Cserháthytól is tanultam, hogy a mezőgazdasági ismeretek egy általános nagy műveltséget kell hogy adjanak szakisme­retszerűleg, de ezeknek az ismereteknek az al­kalmazása mindig az illető egyéntől függ, mert ugyanaz az elmélet alkalmazva, az egyik he­lyen kárt okozhat, ugyanakkor a másik helyen a legszebb eredményeket mutathatja fel. (Ügy van! Ügy van!) Kell tehát, hogy az előadók tisztában legyenek a helyi viszonyokkal, mert különben azok a, néprétegek, amelyek hivatva vannak ezeket az előadásokat hallgatni, nem fognak a hallottak alkalmazásába bizalommal belefogni. Igen t. Felsőház! Fejleszteni kell a mező­gazdaságot az állattenyésztés terén is. do az állattenyésztés terén is vigyázni kell, hogy ne menjünk túlzásba azzal, hogy egy központi irá­nyítás legyen mindenkor méfvadó abban a te­kintetben, hogy egyes vidékek vagy egyes gaz daságok miképpen rendezkednek he állatte­nyésztésre. (Úgy van! Ügy van!) Igaza vaui Somssich ő excellenciájának; az Alföldön keve­sebb súlyt helyeznek az állattenyésztésre, mint Dunántúl és a Felvidéken. E)n mint alföldi gazda, merem azonban mondani, hogy annak klímája, talajviszonyai és adottságai elsősor ban szemtermelésre és kerti gazdálkodásra al­kalmasak. Bocsánatot kérek, amikor azt látom, hogy a gyümölcstermelés virágzik Szegeden, virágzik Kecskeméten, az uborkatermelés vi­rágzik Kőrösön, a paprikatermelés virágzik Kalocsán és Szegeden, a hagymatermelés virág­zik Makón, a frissburgonyatermelés pedig Apátfalván, ezek nem elhanyagolt termelést mutatnak, sőt ellenkezőleg, specializálódnak az egyes vidékeken lévő viszonyokhoz képest és igenis, az ország általános közellátásához ked­vezően és lényegesen hozzájárulnak. Vigyáz­nunk kell tehát az állattenyésztési kérdésekben is, hogy ne menjünk túlzásba. A múltban szer­zett tanulságok alapján kell megállapítani azo­kat az irányokat, amelyek követendők és ne másoltassanak le más országok törvényei vagy törvényjavaslatai ée gondolatvilága, mert a specifikus magyar viszonyok nem tűrnek ojyant, amit esetleg Olaszországban vagy Né­metországban kedvezően végre lehet hajtani. . Igen t. Felsőház! Most rátérek a törvény­javaslat második részére, amely a kényszer­gazdálkodási rendszert vezeti be. A miniszter Úr Ő excellenciája a bizottsági ülésen, amikor megtisztelt válaszával, azt mondotta, hogy ez nem .kényszergazdálkodás, hanem irányított gazdálkodás. Leszek bátor rámutatni arra, hogy e két fogalom között milyen nagy kü­lönbség van és hogy ez a törvényjavaslat nem irányítani, hanem kényszeríteni akar. (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Felsőház! Mielőtt ennek a törvény­1942. évi július hó 28-án, kedden. / javaslatnak magyarázatára rátérnék, méltóz­tassanak megengedni, hogy errevonatkozólag felolvassam a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetek véleményét (olvassa): »Az egész javaslaton végigvonuló és annak megszer­kesztésénél érvényesült vezérgondolatba kény­szergazdálkodá/S elveinek és módszereinek túl­hajtott mértékben való érvényesítését jelenti. Mintha csak abból a feltevésből indulna ki a javaslat, hogy a jelenlegi háborús viszonyok minden időre állandósulnak és mezőgazdasá­gunk fejlesztésének egész nagyszabású, mond­hatnánk korszakos szervezetét csak az ilyen kivételes viszonyok között, persze nélkülözhe­tetlen, de állandó jellegűeknek mégsem te­kinthető kényszerintézkedésekkel lehetne -éâ kellene felépíteni«. Az érdekképviseleteknek is tehát az a vé­leménye, hogy itt nem irányításról, hanem kényszergazdálkodási rendszabályról van szó. Ha szemügyre vesszük a törvényjavaslatnak ezt a részét, nem mulaszthatjuk el, hogy visz­sza ne tekintsünk az 1941:X. tc.-re, amely 1. Vában azt mondja, hogy aki a rendelkezésre álló termelési tényezőkkel és eszközökkel nem olyan terményt, élőállatot, állati vagy növényi termeivényt, avagy terméket, nyersanyagot, félgyártmányt, készárut) vagy nem olyan ter­jedelemben termel, avagy nem olyan f eljárás­sal állít elő, mint ahogyan azt törvény vagy minisztériumi rendelet rendeli, vétséget követ fii és egy évig terjedő fogházzal büntetendő. Mélyen tisztelt Felsőház! Ha ebből a, fej­lesztési törvényjavaslatból a mai szövegében, amit a képviselőház elfogadott, törvény lesz, merem állítani, hogy talán hírmondónak sem marad Magyarországon olyan gazda, akit e törvény alapján vétségi alapon ne lehetne büntetni. (Ügy van! Ügy van!) Ez a két törvényes intézkedés felfüggeszti a magyar gazda szabadságát, (Ügy van! Ügy van!) felfüggeszti a saját birtokán való szabad gazdálkodási jogát, jogbizonytalanságot hoz be életébe és ezzel nem fejleszteni, hanem sorvasztani fogja a mezőgazdaságot. (Ügy van! Úgy van!) Igen t. Felsőház! Mi értelme van ennek? Hiszen a magyar gazda mint nemzetnevelő a miniszter úr ő exeellenciája szavai szerint is, évszázadokon keresztül helytállott hazafias ér­zésében, nemzetének javáért és boldogulásáért ma is helyt áll s ma is igyekszik, iparkodik min­dent megtenni, ami erejéből ég anyagi helyze­téből telik, hogy előbbre vigye ennek, az or­szágnak helyzetét, honvédségünket ellássa min­den közellátási cikkel és biztosítsa a belbéké't. Miért kell kény szer zubbonyt tenni rá? (ÜgV van! Ügy van!) Hagyjanak, engedjenek minket dolgozni (Elénk helyeslés.) és ha valaki nem tel­jesíti hazafias kötelességét, a közélet más vo­natkozásában is megvannak a lehetőségek arra. hogy az illetőt büntető szankcióval lehessen sújtani. (Ügy van! Ügy van!) Az erkölcsi szainkciók erősebbek velünk szemben, mint a javaslat túlságos megállapításai. (Ügy van! Ügy van!) Mi erkölcsi vonatkozásban helyt akarunk állni és helyt is fogunk állni a nem­zet jövőjéért és boldogulásáért. (Ügy van! Ügy van!) Miért kell nekünk azt mondani, ami a javaslat paragrafusaiban áll. Méltóztassék megengedni, hogy néhány részletet felolvassak, mert azok bizonyítják elgondolásom helyessé­gét. Azt mondja a javaslat 28. §-ában, hogy (olvassa): »A földmívelésügyi miniszter meg­állapíthatja egyes növény- és gyümölcsne­mekré, valamint fajtákra a legjobban megfe­lelő természetes termelési, állatfajtákra pedig

Next

/
Thumbnails
Contents