Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-62

Az országgyűlés felsőházának' 62. ülése vagy nem? (Iyen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetében elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház' a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közigazgatási és társadalompolitikai bizottságok együttes jelentése alapján az orvosi rendtartásról szóló 1936:1. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni -szíveskedjék. Biró Zoltán jegyző (felolvassa a jelentést). Elnök: Szólásra jelentkezett vitéz Meskő Zoltán felsőházi tag úr ő méltósága. Öt illeti a szó. „ vitéz Meskó Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! A közigazgatási és társadalompolitikai bizottság együttes jelentése ezt a törvénymódosító és kiegészítő javaslatot elfogadásra ajánlja. Ennek a törvényjavaslatnak Bakay Lajos orvosprofesszor tagtársunk volt az előadója; az ő előadása szerint ez a törvényjavaslat hivatva van arra, hogy azokat a hiányosságokat és azokat a félreértéseket, melyek a régi, 1936:1. tc.-ben előfordulnak, eliminálja és ezért ezt a javaslatot elfogadásra ajánlja. Aki a kamarai életet nem ismeri, aki nem ismeri azt az elaborátumot, amelyet aa Országos Orvosi Kamara, mint ä magyar orvosi rendnek együttes legfelsőbb szervező hatósága, a miniszter úrnak előterjesztett, az ebben a törvényjavaslatban azt kell hogy lássa, hogy tulajdonképpen sok olyasmi történt, ami alkalmas arra, hogy a kamarai rendtartást megvál.toztatva, a kamara életét minden tekintetben kifogástalanná tegye. _ Egypár szóval meg akarok emlékezni arról, hogy mielőtt a kamarai rendtartási törvény életbelépett, az orvosi rend tulajdonképpen teljesen széthullott volt. Volt ugyan egy szövetség, egy társadalmi egyesület, amelynek az volt a rendeltetése, hogy a magyar orvosi rend érdekeit megvédje és képviselje, és ennek tőle telhetőleg eleget is tett, a magyar orvosi rend azonban évtizedeken keresztül várvavárta a kamarai rendtartás megalkotását. Amikor a kamarai rendtartás 1936-baín életbelépett, reményekkel telten néztünk a jövő elé. A kamarai rendtartás tárgyalása során már bizonyos aggályok merültek fel, amidőn is vitéz Kozma Miklós, néhai boldogemlékű belügyminiszterünk, akinek a nevéhez fűződik a kamarai rendtartásról szóló törvény megalkotása, azzal nyugtatta meg az aggályoskodókat, hogy ez kerettörvény, amelybe lelket, életet és tartalmat belevinni a magvar orvosi rendnek lesz kötelessége. Az azóta eltelt hat esztendő altt gyűjtöttük az adatokat. Ez a hat esztendő alkalmas volt arra, hogy megismerjük mindazokat a hibákat és hiányosságokat, amelyek ezzel aa kerettörvénnyel kapcsolatosan az orvosi rendtartás tekintetében mutatkoztak. A belügyminiszter úr személye iránt mi orvosok a legmélyebb tisztelettel és a legmesszebbmenő bizalommal vagyunk. Tudatában vagyunk annaik, hogy a belli «vminiszter úr fennhatósága alatt az egészségüo'yi kormányzat évek óta hatalmas, értékes munkát és tevékenységet fejtett ki a magyar közegészségügy felemelésére. Az egészségügyi kormány1942. évi február hó 24-én, kedden, 525 zat nagy érdemeket szerzett a népbetegségek leküzdésére irányuló munkájával, a magyar közegészségügy fejlesztésével, a zöldkeresztes egészségvédelmi akcióval és a visszatért területek bekapcsolásával, ami sok vonatkozásban igazán emberfeletti munkát igényelt. Ezeket kötelességünk mint igazságokat leszögezni, de nyíltan és őszintén megmondom azt, amit mondandó vagyok és a belügyminiszter úr bizonyára meg fogja hallgatni és nem fogja rossznéven venni tőlünk orvosiaktól, ha mindazt elmondjuk, ami a szívünkön fekszik. Néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Ebből kiindulva méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden szóljak az előttünk fekvő törvényjavaslatról, amelyet a képviselőház már elfogadott és amely kétségtelenül, magától értetődőleg itt is keresztül fog menni. Megítélésein szerint már a képviselőháznak lett volna kötelessége a törvényjavaslattal kapcsolatosan kifejezést adni annak, hogy az orvosi rendtartás jelen formájában nem kielégítő. Ez ott nem történt meg. Nekem, mint ^a magyar orvosi rend egyik szerény képviselőjének, kötelességem ezt a kérdést itt felvetni, legalább részben feltárni a mélyen t. Felsőház előtt a mutatkozó hiányosságokat és tájékoztatni a mélyen t. Felsőházat arról, hogy az orvosi rendtartás jelen formájában nem kielégítő, nem alkalmas arra, hogy ennek a rendtartásnak jelenlegi alakja szerint folyjék tovább a kamara működése. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslatnak tíz szakasza van. Egészen röviden ismertetni óhajtom a javaslat intézkedéseit. Az 1. $ a kamara adminisztratív dolgairól szól, megállapítja, 'hogy kik a kamara irányítói. A % %• Budapest óhaját teljesíti teljes egészében, habár ennek az országos kamara ellene szólt, amidőn javaslata 1000 tagon felül minden 500 tag után egy rendes és egy póttagot óhajtott megállapíttatni, viszont a javaslat szövegében minden 200 tag után van felvéve egy rendes és egy póttag. Nem félünk attól a majoristástól, 'amely esetleg előfordulhat azáltal, hogy a vi'dëk 48 választmányi tagja nem jön fel és akkor Budapest az ő 30 szavazatával esetleg olyan többséget ér el a vidék rovására, amely nem kívánatos, úgyhogy ebben a tekintetben — habár az országos kamara álláspontját kell képviselnem — különleges aggályaim nincsenek. A 3. §-ra vonatkozólag örömmel fogadjuk a belügyminiszter úrnak azt a nagyon helyes álláspontját, hogy a hároméves ciklust öt évre emelte fel. Ez nem vitatható tény és igazság, hogy három év alatt az a vezetőség alig kezdte meg munkáját, alig élte bele magát teendőibe, máris új rezsimnek kell jönnie, ami nem kívánatos. Ezért örömmel üdvözöljük az ötéves ciklust. Örömmel üdvözöljük — habár nem elégít ki bennünket minden tekintetben — 4. §-t is, amely a kamarai zsidó tagoknak csak 6 százalékos arányban adja meg az önkormányzatban való részvétel lehetőségét. Nemcsak én hangoztatom, hanem az egész magyar orvosi rend is ma már arra az álláspontra helyezkedik, hogy az önkormányzatban a zsidó orvosoknak joga és helye ne legyen, kamarai tagságuk kötelező legyen, de semmiféle más jogot ne vindikálhassanak maguknak. (Taps balfelől.) Előforj dúlhat tulajdonképpen az a különleges ese, meny, hogy a közgyűlésen, gyakorolván szavaI zati jogukat, a zsidóság többsége esetleg egy 84*