Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

498 Az országgyűlés felsőházának 57. ülése . házi tag úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvénye is. Az ülést 5 perere felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend tszerint következik a közjogi és pénzügyi bizottság együttes jelentése alapján a visszafoglalt délvidéki területeknek a Majgyar Szent Koronáihoz visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy^ ai bizottságok együttes jelentését felolvadni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a bizottságok együves jelentését.) Elnök: Szólásra jelentkezett Horváth Győző ő méltósága. Horváth Győző: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a Délvidék visszacsatolásáról törvényt alkotni gyűltünk egybe, sokkal ünnepélyesebb ez az ora, mintsem, hogy pusztán a jog rideg betűivel akarnánk Szent Koronánkba elvesztett és megtalált régi ékköveket visszailleszteni, hanem mint azt a törvényjavaslat 1. §-a oly hűen kifejezi, szívünkhöz is akarjuk ölelni testvéreinket, akiket hazánk kebeléről ellenségeink békeparancsa leszakított. S ha éppen csekélységem lehet szerencsés felszabadult testvéreinket ebben az ünnepélyes percben a távolból mindnyájunk nevében a legmelegebben üdvözölni, akkor mondhatom, hogy talán különösen is hivatva vagyok erre, lévén annak a főegyházmegyének tagja, amely területének kétharmada nß>vén a visszakerült Délvidék legnagyobb részét alkotja. Remények és kínzó kétségek között telt el az a hosszú idő, amely alatt véreink felszabadítására várakoztunk és amíg legutóbb szorongó szívvel vártuk, hogy milyen területi lemondással fognak majd esetleg végződni az ismert barátkozó tárgyalások, addig ime.mint egy Deus ex machina merült fel tragédiánk dilemmájában a jugoszláv áUam váratlan öszszeomlása, amely megnyitotta a határ kapuit dicső hadseregünk hősies bevonulására. Az isteni Gondviselés útjai kifürkészhetetlenek ugyan, de nagyon szűk látókörűnek \ kellene lennie annak, aki ebben az egészen váratlan szerencsés sorsfordulatban nem látná az isteni Gondviselés különös oltalmát Szent István országa felett. (Helyeslés.) Áldjuk is az isteni Gondviselést ezért az új nagy jótéteményért és fohászkodunk hozzá nemzeti himnuszunk utolsó versszakával, amely így szól: »Szándd meg Isten a magyart, kit vészek hányának, nyújts feléje védő kart, tengerén kínjának!« (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szüllő Géza ő nagyméltósága. Szüllő Géza: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a minőségben akarok felszólalni ehhez a javaslathoz, hogy két hosszú cikluson keresztül én voltam a Muraköz képviselője és ez a terület ma képviselőnélkül áll. Ezért csak a Muraközről szólok és a volt Délvidék többi »részéről hallgatok. Természetesen őszinte és igaz r lelkesedéssel üdvözlöm a Délvidék egy részének visszatérését és örömmel járulok hozzá a törvényjavaslathoz, amelyet a kormány benyújtott. Le akarom szegezni, hogy ezt a területet a mi honvédségünk a maga vérével vette visz. évi december hó 20-án, szombaton. sza s ennek a területnek a visszatérése az anyaállamihoz nem új szerzemény, hanem a régi birtokállomány egy részének a visszaszerzése. Nem kaptuk ezt senkitől és nem kaptuk ezt bárminő elkötelezettségért, magától évtetődőleg legkevésbbé azért, hogy akár állami szuverenitásunknak, akár állami függetlenségünknek legkisebb porcikáját is oda ,kellene adnunk, mert a mostani kormány és a külügyi politikánk kellőképpen föl van vértezve szellemi és erkölcsi erőkkel abban a tekintetben, hogy sem a területi felségjogból, sem az állami önállóságból egy jottát se engedjen, ha erre nézve itt vagy ott bizonyos törekvések és kísérletek sziluetjei a láthatáron mes:/ is jelennének. Ez a törvényjasalat, há irodalmi szempontból nézem, precíz, ha azouban jogi tartalmát nézem, akkor csak kerettörvény. > A szubjektum benne van, de az objektum nincs benne, hogy mi és meddig terjed ez a Délvidék. Vagyis konkrété azt szeretném tudni, hogy a Muraközre vonatkozik-e ez a visszacsatolás, igen, vagy nem. (Szilágyi Lajos: Szükségtelen kérdezni is!) A Muraköz soha nem volt más, mint Magyarország Zala megyéjének egyik része. Soha nem tartozott idegen impérium alá, — kivéve> a Bach-korszakot — annyira nem, hogy még 1848-ban Windischgrätz herceg biztosította Szögyén-Marich Lászlót, amikor a kormányalakításra felkérte, hogy a Muraköznek elcsatolása ki van zárva. A Muraköz még a Horvátországigial való kiegyezés előtt Zala megye integráns része lett és én remélem és hiszem, hogy ez a terület most is a mienk. Legyen meggyőződve a miniszterelnök úr és a kormány, hogy minden magyar ember minden erejével egyöntetűen támogatja a kormányt mindioi abban a törekvésében, hogy azon az úton járjon tovább, amelyen eddig járt, hogy ezáltal Magyarországnak régi történelmi határait visszaszerezhessük és így a magyar állam európai hivatásának meg tudjon felelni. Különben a legnagyobb örömmel üdvözlöm a javaslatot és elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kíván még: valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni nem kíván senki, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kíván szólni. Bárdossy László miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk!

r Halljuk!) A népek sorsában, a nemzetek életében nincsenek véletlenek. Minden nemzet életútjának hol boldog, hol keserves fordulatai az isteni Gondviselés akaratából tulajdonképpen már bele vannak írva a nemzet sajátos jellemébe, azokba a tulajdonságokba, amelyek más nemzetektől megkülönböztetik. Bele vannak írva abba a földbe, ahol a nemzet otthont és államot teremtett magának és ahol élnie kell. A történelem ezért nem események és állapotok holt egymásutánja, hanem folytonos és szakadatlan küzdelem a nemzet lényének, hivatásának és küldetésének minél tökéletesebb megvalósításáért. Ez történhetik szerenesés, de történhetik nehéz körülmények között. A nemzet olyan, mint a folyó, amely hol meredek sziklák között tör magának utat, hol boldog, termékeny, daloló partok között terül szét, hogy aztán ismét sziklák állják el az útját. Sziklák, amelyeken millió és millió könnycseppre törik össze tiszta és ragyogó anyaga,