Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés felsőházának 57, ülése amelynek fénylő felületén az előbb még- békés ég tündöklő kéksége tükrözött. Ne méltóztassanak azt gondolni, bogy ez az életszemlélet fatalizmust jelent, hogy azt jelentené, mintha ilyen módon minden különös erőfeszítés felesleges volna, mert a nemzet sorsa úgyis úgy alakul, ahogyan a csillagokban előre meg van írva. Nem! Ezzel nem áltathatjuk és nem vigasztalhatjuk magunkat. A nemzet élete igenis felelősséggel teljes küzdelem, mindig megújuló lendület valami magasabb, valami jobb, igazabb felé. Az a nemzet, amely nem így él, neon is érdemli meg ezt a nevet. A nemzetet a Gondviselés időnként nehéz próbák elé állítja. Sorsa éppen azon fordul meg, a szerint lendül a magasba, vagy hanyatlik a mélybe, hogy hivatását, kötelességét önmagával szemben az adott pillanatban teljesíteni tudja-e. 1918-ban, a világiháború végén, a magyarnál sokkalta nagyobb, jóval hatalmasabb nemzetek sem tudták megállni ezt a próbatételt. Vétettek az ellen a legelső, legfőbb parancs ellen, hogy a veszély, a megpróbáltatás pillanatában mindenekelőtt a nemzet egységét kell megőrizni. Nem csoda, ha akkor ezt az egységet nem tudtuk megőrizni mi sem. E'z kétségkívül enyhíti a világháborús magyar generáció felelősségét, de nem veszi le válláról ennek terhét, amely a vezeklés húsz éve alatt szinte éppolyan súllyal nehezedett ránk, mint szétszakítottságunk minden keserves szenvedése. De a nemzeti egység megőrzésének kötelességét nemcsak a szorongatottság, a veszély pillanataiban kell teljesíteni. Gondoljunk erre a kötelességre az öröm óráiban is, mint amilyen a imostani, amikor a törvényhozás a jog és igazság szerint visszatért délvidéki területek visszacsatolását iktatja törvénybe. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Hiszen e föld viszszatéiréséï a magyarság egységének köszönhetjük, annak az érzelmi egységnek, amely az elmúlt huszonkét éven át a leomlott határokon innen és túl is fennállott. Ez az egység hozta ezt a földet vissza és csak ezizel az egységgel tarthatjuk meg. (Ügy van! Ügy van!) S ma a nemzet egységére — s ez alatt nem politikai jelszavak üres és felszínes egységét értem, hanem a szívek és lelkek valóságos benső egységét — nagyobb szükség van, mint valaha. A történelemben eddig példátlan vihar zúg el a világ fölött s ebben a világviharban össze kell tartanunk, meg kell fognunk egymás. kezét a társadalmi osztályokon innen és túl és nemcsak mondanunk, de érelznünk és tettel megvalósítanunk kell azt, hoigíy jóban és rosszban egymásra utalt testvérek vagyunk. (Éljenzés.) össze kell fognunk, inert az új Európában csak egész és erős nemzeteknek lesz helye. Ezek a gondolatok töltöttek el, amikor a törvényhozás elé hoztam a Délvidék visszacsatolás áról szóló törvényjavaslatot, amely Délvidékbe természetesen Muraköz, ahol katonáink ott vannak, magától értetődően szintén beletartozik. (Taps a. Ház minden oldalán.) A képviselőház előtt tartott igénytelen felszólalásomban már kifejeztem a hála, a köszönet, az, elismerés érzéseit mindazok iránt, akik a Délvidéket magyarnak megtartották, áldozatkészségükkel, vérük hullásával, életük áldozásával hozzánk visszavezették. Legyen ezek emléke örökké áldott. Szeretettel üdvözöltem mindazokat a magyar és nem magyar fajú nemzettestvéreinket, akik ismét visszatérnek a régi otthonba. Azt, amit ott elmondtam, most nem aka1941' évi december hó 20-án, szombaton. 49Ö rom újból megismételni. Nincsen erre szükség, mert a hála, köszönet, elismerés, az öröm érzései itt élnek valamennyiünk szívében, amiről a felsőház mai ülésén elhangzott szép beszédek is méltó tanúságot adtak. Bevezetésül azt mondottam, hogy a nemzet életében nincsenek véletlenek. Talán nem véletlen az sem, hogy a visszafoglalt w Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot éppen Advent hetében tárgyalta a törvényhozás. Advent az. Ür, az Igazság eljövetele. Ennek a szimbólumnak a jegyében kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző, urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—11. §-ainak sorszámát. A felsőház a törvényjavaslat címét és 1—11. §-ait hozzászólás nélkül, változatlanul elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyal tat ván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik az igazságügyi és földmívelésügyi bizottságok együttes jelentése alapján az Országos Földbirtokrenidezö Bíróság megszüntetéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Kíván-e valaki SÁ törvényjavaslathoz általániosfeágban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kíván az igazságügyminiszter úr Ő

# nagyméltósága szólni? (Radocsay László igazságügyminiszter: Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az Országos Földbirtokrendező Bíróság megszüntetéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen. kimondom a hatá rozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alaDJáiil elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. 76*