Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

496 Az országgyűlés felsőházénak 57. ülése mában is idehoznák a mélyen t. Felsőház színe elé. Én nem szoktam a felelősségtől visszariadni és ha kell, kiállók, mert nyugodt a lelkiismeretem aíbban a tekintetben, hogy a legjobb tudásom szerint igyekeztem kötelességemnek megfelelni. (Ügy van! Ügy van!) Amennyiben hi* bák történtek, — hiszen mindenütt történhetnek hibák — természetesen felajánlom, hogy ezeket, ha olyanok, hogy azonnal orvosolni lehet őket, orvosolni fogm, de méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hgy mind én, mind pedig az a szervezet, amely ezt a nehéz munkát végzi, a legjobb tudással és a legjobb lelkiismerettel igyekszünk hazafias kötelességünket teljesíteni. (Czettler Jenő: Ebben nem kételkedik senki!) A beszédből bizonyos konkrétumok is kicsendültek, amelyek közül azokra, amelyek engem érintenek, szintén leszek bátor néhány szóval reflektánlni. Az első az, hogy az iskolai leventenevelés — ha helyesen értelmeztem a szavakat — zavarja az iskolai nevelést; egy iskolában nem lehet kétféle irányban nevelni, ennélfogva itt valami hiba van, valami baj van, amelyet orvosolni kell. Mélyen t. Felsőház, az iskolákban való leventenevelés az a része a leventenevelésnek, amelyet a leggondosabban készítettünk elő éppen gróf Teleki Pállal, mert hiszen ő ebben az irányban látta a legnagyobb nehézségeket. l>vekeztünk olyan megoldást találni, hogy igenis csak egy akarat érvényesüljön az iskolában. Ez le van fektetve a szabályzatokban, amelyekhez mind az iskolai vezetők, mind pedig a leventevezetők a legpontosabban kötelesek magukat tartani. (Helyeslés.) Ez a szabályzat teljesen egyértelmű, semmiféle kétértelműség nincs benne, tehát teljesen kizárja, — mivel mindenki köteles alkalmazkodni hozzá — hogy itt kétféle felfogás uralkodhassak. Azt hiszem tehát, hogy ebben a #tekintetben intézkedésre csak akkor volna szükség, ha konkrét esetet kaphatnék arra vonatkozóan, hogy egyik vagy másik vezető nem tartja be .azokat a rendelkezéseket, amelyek őt kötelezik, így tehát csak azt kell kérnem, hogy itt is ne általánosságban méltóztassanak a kérdéshez hozzászólni, hanem olyan esetekben, ha hibát méltóztatnak látni, vagy közvetlenül, vagy akár itt a nyilvánosság előtt is nekem méltóztassanak azt tudomásomra hozni; megígérem, hogy azonnal reagálni fogok. Még egy kérdésre volt szíves kitérni a felsőházi tag úr, arra, hogy bizonyos igazoltatásokat végeztünk és megkülönböztetéseket tettünk, illetőleg alkalmaztunk leventék és leventék között. Méltóztassanak megengedni, hogy erre a következőképpen válaszollak. Semmiféle igazoltatásokat katonai részről nem végeztünk. Méltóztatnak azonban tudni, hogy a múlt évben, illetőleg ebben az évben egy rendelkezés ment ki, amely szerint a zsidótörvény értelmében zsidónak számítandó egyének _ a honvédségnél fegyveres szolgálatot nem teljesíthetnek. Ezt -a honvédségnél már egy év óta óta végrehajtjuk, semmiféle súrlódás e^tekintetben nincs. A zsidótörvény szerint zsidónak számítandó egyének lígynevezett kisegítő szolgalatot végezneik. E a munkaszolgálat, -amely szintén fontos szolgálat a honvédség szempontjából, teljesen meg van szervezve és súrlódásmentesen működik. Természetes, hogy ezt a kétféle szolgálatot a leventekiképzésnél is tekintetbe kellett vennünk, és így méltóztassanak ezt egy belső katonai intézkedésnek venni. A leventekiképzésnél azokat a gyermekeiket, akiktől katonai szolgálatot, fegyveres szolgálatot ighl. évi december hó 20-án, szomhatoiii követelünk, inasképpen képezzük ki, mint azokat a leventegyermekeket, akiktől csak munkaszolgálatot követelünk. A kétféle kiképzés tehát elkerülhetetlen és éppen ezért szükséges volt, mint a honvédség keretein belül is, bizonyos megjelöléseket alkalmaznunk, amelyekkel egyik és másik csoportot jelzik, amikor a kiképzést végzik. Semmiféle más megjelölésről nincs tehát itt szó, mint arról, hogy abban a heti négy órában, amelyet a törvény a,kiképzésre előír, ezt a megjelölést alkalmazzák. ,Jtt, azt hiszem, semmiféle sérelem nem konstatálható. (Egy hang ' jobbfelől: Sárga szalaggal seprik az utcákat! — Szüliő Géza: Van szalag vagy nincs?) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után egy másik kérdéssel foglalkozzam éspedig vitéz Baskay Gyula felsőházi tag úr felszólalásának azzal a részével, amelyben kifejtette, hogy a honvédelmi igazgatás helytelen és rövidlátó árpolitikájának következménye az, hogy a magyar gyapjútermelés ma válságba jutott. A felsőházi tag úr a következőket mondotta (olvassa): »Egészen nyíltan RS őszintén meg kell itt mondanom, miszerint annak, hogy a mtult években a gyajűár a kellő mértékben felemeltessék és vele a termelés folytonossága biztosíttassék, legfőbb kerékkötői mindenkor éppen a honvédkincstár igen t. képviselői v,oltak, akik annak az elgondolásnak alapján, hegy a gyapjútermelés a katonaposztó drágulását vonné maga után, megakadályozták a megfelelő áremelést és ezzel — mint látjuk — válságba sodorták a magyar juhtenyésztést. A honvédkincstár igen t. képviselői akkor, amikor ellenállásukkal tárcájuk érdekét vélték védelmezni és szolgálni, bizonnyal nem gondoltak arra, hogy milyen ha; mar bekövetkezik az az idő, amikor a beálló gyapjúhiány folytán pótanyagokért valószínűleg a sokszorosát kell majd kifizetni külföldre annak az összegnek, amelyet az alacsony gyapjúáron keresztül megtakarítani véltek és amit végső eredményében mind a magyar juhteiiyósztő gazdák zsebéből vettek ki.« Kénytelen vagyok e beállítás ellen a legélesebben tiltakozni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a tiltakozásomat npthány szóval megindokoljam. Először is formális tekintetben sem állja meg a helyét ez az állítás, mert méltóztatnak valamennyien tudni — a mélyen t. felszólaló úr, szintén — hogy a magyarországi gyapjúgyárak minden évben nem a honvédelmi miniszter, hanem az arra illetékes miniszter állapította meg, illetőleg a legtöbb esetben a minisztertanács foglalkozott ezzel a kérdéssel, ahol is minden érdekeltség megfelelő módon érvényesülhetett és közös döntés formájában alakult ki az ár. Nem a honvédelmi minisztérium képviselői voltak tehát azok, akik ezt, a felszólaló szerint rövidlátó árpolitikát űztek, hanem a m. kir. kormány. (Mozgás és zaj.) A második indok, amit fel akarok hozni, már tárgyi jellegű. A honvédség felszerelésére fordított kiadásnak igen tekintélyes részét. majdnem azt merném mondani, a felét teszi ki az az összeg, amelyet ruházatra vagyunk kénytelenek fordítani s így a honvédség felszerelésénél tényleg igen erősen latba esik az a kérdpis, hogy milyen áron vagyok képes a ruházatot beszerezni. Én 1932 óta, amióta ezt a nem nagyon könnyű munkát végzem, igenis sokszor diliemmában voltam abban a tekintetben, hogy szabad-e nekem ezt vagy az összeget most például ruházatra vagy valami másodrendű felszerelésre kiadnom, vagy helyesebb volna-e fegyverbe, vagy lőszerbe fektetnem. Ha ilyen viszonyok