Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés felsőházának 57. ülése leg a frontra is 'kedvezőtlen következménnyel járhat. Ezért kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy állapítsa meg már most äz árakat ós meg vagyok győződve arról, hogy ennek nagy hasznát fogjuk látni a jövőben egy moz­gósítás esetén. Mélyen t. Felsőház! Még egy kérdéssel akarok itt foglalkozni, amelyet szintén felve­tettek a képviselőházban. Minthogy a honvé­delmi törvény kimondja, hogy mindenki had­köteles 70 éves korig, ennek következtében talán nem egészen méltánytalan az a kérés, hogy azok a tisztek, akik a világiháborúban már hadnagyok, főhadnagyok vagy századosok voltak, mozgósítás esetén magasabb rendfoko­zatba lépjenek elő. (Helyeslés half elől.) Lehet, hogy a honvédelmi miniszter úr azt fogja mondani, hogy ez nem lehetséges, mert ha az illető tartalékos tisztek magasabb rendfoko­zatba emelkednének, nagyobb hatáskörrel kel­lene hogy elláttassanak, ehhez pedig nem ér­tenek. En meg vagyok győződve arról, hogy ezek a tartalékos tisztek minden szó nélkül oda fognak menni, ahová a felsőbb parancs­nokság rendeli őket és ott fogják lelkiismere­tesen végezni a munkájukat- Talán vannak néhányan a felsőházi tag-ok közül is, akik azt fogják mondani, hogy hazabeszélek. Hát ne­kem, mélyen t. Felsőház, semmiféle katonai ambícióim nincsenek, én annak öiülnék és azt hiszem, az egész felsőház és a honvédelmi miniszter úr is annak örülnei a legjobban, ha soha többé nem kellene behívni ezeket a. tar­talékos tiszteket, (Ügy van! Ügy van!) de ké­rem a honvédelmi miniszter urat, hogy ha be kell hívni, ne tekintsen a mi deres fejünkre, hanem hívjon be minket, állítson be minket katonai szolgálatba és én biztosítom őt, hoäiy éppen olyan lelkiismeretességgel, éppen olyan lelkesedéssel, hogy ne mondjam, éppen olyan fiatalon fogjuk a szolgálatot teljesíteni, mint ahogy an teljesítettük a világháboiú. első nap­ján 27 évvel ezelőtt. (Éljenzés.) A költségve­tést — teljes bizalommal lévén a miniszter úr (í excellenciája iránt — elfogadom. (Helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki hozzászólni? (Nem!) A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. vitéz Bartha Károly honvédelmi minisz­ter: Nas:yméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Fel­sőház! Méltóztassanak engem az idő előreha­ladottsága miatt felmenteni attól, hogy költ­ségvetésem számadait külön-külön indokoljam. Az elhangzott felszólalások tulajdonképpen helyettem beszéltek és a legtöbb esetben na­gyon méltányos és helyes szavakkal indokol­ták azt, amit nekem kellene most itt meg­ismételnem. Méltóztassanak tehát Imogen-* gedni, hogy elsősorban arra < szorítkozzam, hosy hálásan köszönetet mondjak azokért a jóságos, megértő szavakért, amelyekkel a leg­több illusztris szónok a honvédség működését és elsősorban a háborúban való szereplését méltatta. Biztosítom a mélyen t. Felsőházat, hogy mind maga a honvédség, mind a veze­tősége éppen úgy, mint eddig, ezután is tel­jes lelkiismeretessséggel és lelkesedéssel fogja kötelességét végezni. Méltóztassanak megengedni, hogy most néhány szóval báró Fiáth felsőházi tag úr felszólalására válaszoljak, még pedig azokra a részekre, amelyek talán általános érdeklődésre tarthatnak igényt. A lókérdést két szóval el­intézhetem. A lóvásárlások az utolsó hónap­ban, amikor a honvédség lószükségletét fedez­tük, már olyan alapon történtek, amellyel azt 19. 'il. évi december hó 20-án, szombaton. 495 Íriszem, a gazdák is meg vannak elégedve, amennyiben az eddig 7—800, illetve. 8—900 pen­gőt kitevő pot-lóárat 1100, illetőleg 1200 pen­gőre emeltük fel. Ügy látom, hogy a gazdák ezekkel az árakkal nagyon meg vannak elé­gedve, mert amíg eddig a honvédség alig tu­dott lovakat vásárolni, — a külföldi vásárlá­sokkal természetesen nem tudtunk konkur­rálni, — addig a lóvásárlások most simán ha­ladnak. Ami a tartalékos tisztek előléptetését illeti, méltóztassanak megengedni annak közlését, hogy ebben a tekintetben is teljesült már a felsőházi tag úr óhaja, amennyiben az év ok­tóberében intézkedés történt, hogy azoknak a tartalékos tiszteknek, akik a világháborúban résztvettek és azóta bizonyos ideig szolgáltak a nemzeti hadseregben és elsősorban a moz­gósítások alatt teljesítettek szolgálatot olyan beosztásban, hogy a csapattal együtt dolgoz­tak, illetőleg alosztályparancsnoki teendőket vé­geztek, az előléptetésére a lehetőség megnyíljon. Ami pedig a nagy tömegeknek esetleges elő­léptetését illeti, azt hiszem, akkor kell ezt majd konkréten megoldani, amikor a nagy tö­meg igénybevételére kerül sor. Mélyen t. Felsőház! Ne méltóztassék ünnep­rontásnak venni, ha most a vita lezárulása előtt kénytelen vagyok még két olyan felszó­lalásra reflektálni, amelyekkel nem tudtam teljesen egyetéretni. Az első Czettler Jenő fel­sőházi tag úr ő nagyméltóságának a felszóla­lása, aki a leventeintézményt, illetőleg a le­ventekiképzéssel kapcsolatos honvédelmi tevé­kenységet bírálta. A felsőházi tag úr volt szí­ves megemlíteni, hogy nemcsak a szavakat kell tekintetbe venni, hanem a szavak, illető­leg a sorok között is kell olvasni. Méltóztassék megengedni, én a sorok, illetőleg a sza­vak között azt olvasom ki, hogy a honvédelmi miniszter és az általa vezetett szervezet nem abban az irányban végzi munka j át, _amelyet neki a törvény és a rendelkezések előírnak. Mélyen t. Felsőház,! Az 1939:11. te. megalko tásakor, amikor ezt a leventeintézményt tör­vénybe iktattuk, én magam voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy heteken át vitathat­tam meg az, országgyűlés mindkét Házának hi­vatott képviselőivel ennek az intézménynek a felállítására vonatkozó minden egyes részlet­kérdést. Alaposan átrágtuk a kérdést. Azt hi­szem, teljesen tisztában vagyok azokkal az in­tenciókkal, amelyeket a törvény ebben a tekintet­ben el akart érni, a végrehajtási rendelkezéseket pedig azzal az emberrel együtt a legszorosabb együttműködésben dolgoztam ki, aki, azt hiszem, valamennyiünk felfogasa szerint a leghivatot­tabb ismerője volt ennek a kérdésnek: gróf Teleki Pállal. A végrehajtási utasítás minden egyes részletét alaposan átbeszéltük; szabályoztuk azt az összefüggést, azt az összmunkálkodást, amelj természetszerűen a kultuszminiszterrel is szük­séges és így született meg az a végrehajtási utasítás, amelynek alapján ma a leventeszerve­zet dolgozik. Azt hiszem, állíthatom, hogy azo­kat a rendelkezéseket, amelyek mind a törvény­vényben, mind a végrehajtási utasításban fog­laltatnak, én és az általam vezetett szervek, illetőleg azok a szervek, amelyeknek működé­séért felelős vagyok, teljes mértékben betartot­tuk. (Ügy van! Ügy van!) Amennyiben a fel­szólalt felsőházi tag úrnak az volna a vélemé­nye, hogy ebben a tekintetben hibák történtek és történnek, nagyon hálás volnék, ha ezeket nemcsak általánosságban, hanem konkrét fór-

Next

/
Thumbnails
Contents