Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

194 Az országgyűlés felsőházának 57. ülése 1941. évi tíeeember hó 20-án, szombaton. történtek hiába, és én ebben a nemzeti erőmegfeszítésben látom elesettségünkből való hirtelen gyors felemelkedésünket. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Mert méltóztassék csak visszaemlékezni a közelmúltba, amikor nem láttunk katonákat, legfeljebb néhány laktanya falai között, és most van egy erős hadseregünk. De emlékezzünk csak vissza arra az időre, amikor Erdély egy része visszacsatoltatott Magyarországhoz, akkor ott Kolozsvárott láttuk először meg je; lenni a magyar hadsereget a Kormányzó úr ő főm éltósága magas személye előtt. Azóta ez a nadsereg megedződött a harcban, a délvidéki harcokban és fokozatosan pedig a Szovjet elleni ádáz küzdelemben s éppen ezekben a küzdelmekben vívta ki magának a hírnevet, a régi magyor hősi kátonanemzet dicsőségét. S amikor én itt ehhez hozzászólok, a honvédség előtt meg akarom hajtani az elismerés zászlaját, éppen úgy, mint az alsóházban a honvédelmi miniszter úr tette. Mindenesetre mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy elesett hőseink árvái és özvegyei nélkülözést ne szenvedjenek, itt be kell, hogy kapcsolódjunk abba a mozgalomba, amelyet a honvédelmi miniszter úr fejtett ki szép szavak kíséretéhen az éter hullámain keresztül. T. Felsőház! Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a leventeintézmény szükséges, fontos és hasznos intézmény. Ezt bizonyítja maga a honvédelmi miniszter úr, bizonyítják azonban azok a csapattisztek, akik ez zel a leventeoktatással foglalkoznak, mert hiszen a leventéket bizonyos iegyveríorgatásra tanítják és bizonyos mértékben fegyelemhez szoktatják őket. lie éppen a fegyelem terén van némi kívánnivaló hátra. Én nem azt mondom, hogy a leventék fegyelmetlenek, amikor a tiszt ott van és oktatja őket, de az a tiszt hetenkint csak egyszer van ott és így ezek a leventék alá vannak vetve az oktató-helyettesnek, aki azonban ugyanonnan, ugyanabból a községből regrutálódik, ahonnan A leventék, tehát pajtása, barátja azoknak a leventéknek és így bizony mondhatom, a fegyelem igen laza. Ha az ember vasárnap elmegy a faluba, akárhányszor szétszóródottan látja a templom előtt a leventéket és amikor az eimber elmegy mellettük, ki a sapkáját veszi le a fejéről, ki pedig ujjával peckeli mag a kalapját. Ez nem lélekemelő látvány. Amikor pedig jön a helyettes leventeoktató, annak sem köszönnek s csak igen nehezen tudja őket glédába állítani fits amikor a templomba vezényli őket, egyszerűen szétszóródnak és a legtöbben nem tesznek eleget vallási kötelezettségüknek. (Mozgás.) Én azt hiszem, hogy a honvédelmi miniszter úrnak is az a célja, hogy a leventék vallási oktatásban részesüljenek és eleget tegyenek vallási kötelességüknek. Hiszen ezek a leventék még gyerekek. Mindannyiunknak az az érzésünk, hogy a magyar ifjúság szívébe bele kell, hogy gyökeresedjék a fegyelem az iskolákon, az akadisaniákon, az egyetemeken, ezen a leventerntéziménjren, a katonai iskolákon és a katonai akadémiákon keresztül, mert hiszen ez a fegyelem egy nemzetnek és minden embernek a legszebb erénye, ez a nemzeteket teszi ercsié és csak ilyen fegyelmezett ein 1er lehet testben és lélekben egészséges. Mélyen t. Felsőház! Én nem akarok azzal dicsekedni, hogy azért szólalok fel éppen a leventeügyben, mert sokat foglalkozom a néppel és látom. a leventéik életét is, én ezt csak felhoztam, hogy felhívjam rá a miniszter úr ő nagyméltóságának figyelmét, de viszont felhoztam azért Is, mert kötelességem, de jogom is van hozzá. Jogom van hozzá, mert annak a foglalkozási osztálynak vagyok a tagja, amely éppen a leventcintézmény fenntartásáért igen nagy áldozatokat hoz. Azt ugyanis nem méltányolja és talán nem is tudja senki sem, hogy az a gazda milyen áldozatokat hoz a leventék érdekében. (Úgy van! Ügy von! jobb/elől.) Mert ha a leventeoktatás egy hétköznap délelőttjén vagy délutánján van, ez annyit jelent, hogy egy félnapra napszámosokat kell felvenni, az állatok mellé szintén napszámosokat kell venni, ami igen rossz, minekutána az állatok mindig megérzik azt, hogy egy idegen ember ápolja őket, vagy eigy idegen ember őrzi őket, ez tehát pénzben kifejezve sok-sokezer pengőt tesz ki egy kisebb vagy nagyobb gazdaságnál. Ez azonban nein annyit jelent, hogy én ezért ennek ellene volnék, sőt ezt az áldozatot igen szívesen meg fogja hozni minden gazda, ha látja ennek a hasznát. A leány-leventeintézménnyel én most már nem akarok foglalkozni, mert ©rrevonatkozólag tulajdonképpen kielégítő választ kaptunk a kultuszminiszter úrtól, azonban mégis csak bele akarok kapcsolódni ebbe a kérdésbe, mert hiszen ezt a képviselőházban éppen a honvédelmi tárca keretében tették szóvá a képviseh lők és annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy leány-leventeintézmény minél előbb létesüljön. Én abban az esetben, ha ezek a leánylieiventeintézmények a leánykörökbe épülnek fel és háztartásra, csecsemők ápolására, gyermekek nevelésére tanítják ezeket a leányokat, az ilyen leány-leventeintézményt a legmeszszebbmenőleg támogatni fogom, de ha fegyverforgatásra tanítják őket vagy esetleg együtt gyakorlatoztatják őket' a fiúleventékkel, akkor én ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, mer hiszen nekünk nemi leányleventeintézetekre van szükségünk, hanem becsületes, erkölcsös, vallásos dolgozó magyar leányokra és magyar anyákra. A régi időben sem voltak leány-leventeintézetek és mégis yoltiak nekünk nőink, voltak Zrinyi Ilonáink és lehet, hogy a legközelebbi jövőben egri nőkre és Zrinyi Ilonákra is szükségünk lesz. A honvédelmi miniszter úr ő excellenciája bizonyára tudni fogja, hogy a lónyilvántartó tisztek már körüljárták a vidéket, bejárták a községeket és megállapították, hogy mely lovak alkalmasak a katonai igénybevételre. "Ügy tudom,, hogy a honvédelmi miniszter úr a lovak árát fel is akarja emelni. Ez igen hasznos és jó intézkedés volna és különösen hasznos volna, hogy ha a honvédelmi miniszter úrnak erről az intézkedéséről a gazdák is tudomást szereznének. Ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy ha a gazdák tudják, hogy a lovak ára emelkedett, na a járművek árát és a szerszámok árát is magasabbra emeljük, akkor mozgósítás esetén sokkal jobb anyagot fognak felmutatni, mint amilyent a multiban felmutattak. Csak aki egy vonatoszlopnak volt a parancsnoka, tudja azt, hogy mit jelent a rossz ló és a rossz szekér, a rossz jármű, mit jelent az, ha az országúton vagy egy mellékúton éjnek idején egy rossz szekér, ogy ilyen alkalmatosság összetörik. Ez nem néhány percnyi, hanem jó néhány órai időveszteséget jelent. Nemcsak annyit jelent, hogy a mögötte lévő oszlopok nem tudnak előremenni, hanem egyáltalában megakadhat a forgalom és ez harcászati szempontból eset-