Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

Àz országgyűlés felsőházának 57. ütése 1 tartottak. Mindjárt a bevezető-előadást az.első napon Beresztóezy. Miklós pápai kamarás, a kultuszminisztérium katolikus ügyosztályának főnöke tartotta meg a valláserkölcsi nevelésről és a következő napon egy római katolikus és égy református lelkész, — külön-külön természetesen — a valláserkölcsi nevelés jelentőségéről tartottak előadásokat._ De., több más előadásban is világosan kifejezésre jutott a valláserkölcsi gondolat, a c&aládnevelés és az anyanevelés gondolata és ugyanezeken az előadásokon, valamint az országos vezető úr minden rendeletében és beszédében kifejezésre jut az a gondolat, amelyet megnyitó-beszédében ugyancsak e tanfolyamon hangoztatott és amelynek egy részletét leszek bátor itt felolvasni (olvassa): »A leány-leventeintézmény, elsősorban az öntudatos magyarrá nevelést tartja feladatának...« »Nem, lehet addig egységes, a haza valamennyi fiát és leányát egyaránt eltöltő közszellemet kialakítani, míg a nemzet ifjúságának leány tagjai nem helyezkednek bele a hősi életszemléletbe. De erősen hangsúlyozom, hogy ez nem jelenti az amazont, sem a női zászlóaljakat. A nő kezébe nem való fegyver, az azzal való gyakorlatozás nem a nő feladata. Ahol ma ilyen kilengés van bizonyos leányszervezetekben, azt azonnal be kell szüntetni ...« »A másik, az igazi feladat az anyaságra nevelés. A nő engedelmeskedjék a nemzet íratlan paiancsának, vállalja az anyaság szerepét és legyen élete alázatos küzdelem gyermekeiért...« »Minden úi maaryar nőnek tudnia kell, hogy amikor ííjszülöttje fölé hajol, nemcsak saját f boldogságát építi, de eldönti. hazájának sorsát is, mert az a nő, aki a leánylevente szervezetbe beilleszkedik és ott megtanulta a honleány kötelességeit, ilyen erények útjaira fogja zsenge gyermekeit is vezetni.« (Szilágyi Lajos: Az édesanyjától tanulja ezt meg!) Ezt kiemeli Béldy vezető úr is, amikor a továbbiakban azt mondja, hogy az édesanyjuk példáját tartják szem előtt. Méltóztassék a hatszáz oldalas könyvet elöl; vásni és méltóztatik látni, hogy a felsőházi tag úr összes kívánságai fisyelemifo© vannak véve. (Derültség és helyeslés,) Mélyen t. Felsőház! Mindenesetre t megállapítható ebből, hogy egyáltalában szó sincs ariól, hogy itt valami amazon-zászlóaljakat képezzenek ki. (Egy hang jobb felől: Nem erről van szó!) Különben a törvény — mondom — előkészítés előtt áll még. A törvényjavaslat tervezetét most fogom szétküldeni az egy; házi hatóságokhoz (Helyeslés) és a tanügyi érdekeltséghez, hogy mindenki hozzászólhasson és azután fog az országgyűlés elé kerülni. Nem lehet telhát ma még arról beszélni, mint Shvoy püspök úr tette, hogy a gyakorlat ellenkez'k a végrehajtási utasítással, mert végrehajtási utasítás még nincs, nem is lehet, mert még a törvény sem alkottatott meg, tehát ez csak a jövő zenéje. (Gróf JankoviehBésán József: De az alantasok hajtsák is majd végre!) Nagyon kérem a felsőházi tag urakat, hogy méltóztassanak, ha ilyen esetleges ki1 engések, visszaélések vagy helytelen intézkedések tudomásukra jutnának, közvetlenül hozzám vagy az országos vezető úrhoz bejelenteni és az intézkedés a legrövidebb időn belül. meg fog történni, (Helyeslése mert ahogyan itt a püspök úr ő nagyméltósága harmadik kvánságában mondta, — amit aláírok — az iskolás leányokat és a többi leányt is, az iskola falai és a család falai között kell hagynunk és nem lehet, hogy ez a szervezet ezzel 194-1: évi december hó 20-án, szombaton, éùd ellentétben álljon, (Úgy van! Ügy van!, e/A senki nem is kívánja, legkevéshbe a honvédelmi miniszter úr, akihez a kérdés intéztetett és jómagam. Mélyen t. Felsőház! Igen röviden és rapszodikusan összehordott adatokkal igyekeztem jellemezni, hogy milyen irányban folyik a kultusztárca keretében a munka. Kiemeltem azt is, milyen jelentőséget tulajdonítok annak, hogy ma, amikor az egész világon a fegyverek zaja. hallatszik, nálunk folyik a nemzeti nevelés és a nemzeti művelődj« emelésére irányuló folyamatos kulturális munka,. Felmerült, az a kérdés, — és felmerülhet — vájjon időszerű-e ez ma. Azt hiszem, ma a fegyverek csörgése közt is folynia kell a kulturális munkának, (Úgy van! Ügy van!) mert ha pihennénk, ez luxus volna és elfecsérlése a mi erőinknek. Éppen most kell lelkileg is előkészülni a jövendőre és ezt mi csak kultúrpolitikai megalapozással tehetjük. Helyesen mondta Czetiler felsőházi tag úr: föl kell emelnünk a népet egy magasabb értelmi és erkölcsi színvonalra. Ez a feladat a nemzetnevelés kormányszervének, tehát a vallás- és közoktatásügyi miniszternek feladata. Egészséges magyar öntudat és egíységes magyar nemzeti közszellem, mély nemzeti közösségi érzés és tisztult közérdekű gondolkozás, hit és erkölcs nélkül nincs fölemelkedés, nincs biztos jövő, ide pedig csak céltudatos nevelő munkával juthatunk. Ehhez a munkához kérem a felsőház támogatását, amikor a költségvetés megszavazását kérem. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Áttérünk a következő fejezetre. vitéz Görgey László jegyző: XVII. fejezet. Igazságügyminisztérium. Elnök: Kíván-e valaki a fejezethez hozzászólni 1 (Nem!) Kérem a jegyző urat, hogy a következő fejezet sorszámát felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző: XVIII. fejezet. Honvédelmi minisztérium. Elnök: Szólásra jelentkezett báró Fiáth Tibor ő méltósága. Báró Fiáth Tibor: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! Előrebocsátom, hogy nem vagyok katona, bár eleget tettem a kato mai kötelezettségnek akkor, amikor önkéntes voltam, s eleget tettem a háborúban is ott, ahova felsőbb parancsnokságom rendelt. Legutóbb pedig a Délvidéken teljesítettem szolgálatot. Mindezeknek következtében azonban nem állíthatom, hogy a katonai kérdésekkel tisztában vagyok és értenék hozzá szakértelemmel. Ezért én nem mint katona szólalok fel, hanem csak mint ennek a nemzetnek egy igen egyszerű közkatonája. Hiszen, valamennyien ennek a nemzetnek vagyunk katonái, akár egyenruhát, akár polgári ruhát viselünk, 'katonája ennek a nemzetnek maga a miniszter, aki tudásánál és szakértelménél fogva hivatva van ennek az országnak ügyeit intézni, de egyszersmind katona az a kispolgár is, feltételezve, hogy szerény tudását és szerény munkáját a nemzet és az ország érdekébe állítja. Az 1942. év honvédelmi költségvetése 664,713.000 pengő kiadást mutat ki. S ha tekintetbe vesszük, hogy ebben nem foglaltatnak benne a háborús kiadások és nem foglaltatnak benne semmiféle fegyverek megvétele, egyedül csak egy 93 milliós tétel, amely a légi haderő fejlesztésére szolgál, úgy joggal mondhatjuk, hogy ez a költségvetés igen súlyos terhet ro minden magyar állampolgár vállára. Mégis ezt a költségvetést szívesen, készséggel, örömmel és hazafias lelkesedéssel kell elfogadnunk, mert hiszen a milliárdos befektetések sem