Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

492 Az országgyűlés felsőházának 5?\ ülése méltóztatott Szőke Gyula felsőházi tag úrnak és Józan püspök úrnak is megemlíteni a diák­jjóléii célokat. Erre a célra igazán nagy ösz­szeg, az állami költségvetésben körülbelül 4,210.000 pengő szerepel különböző címeken. Itt azt a kifogást, illetve azt az óhajt fe­jezte ki Szőke felsőházi tag úr, hogy ne része­süljenek különös kedvezésben egyes kategó­riák, például a közszolgálati alkalmazottak és mások gyermekei, ha csak nincs megfelelő ta­nulmányi eredményük, hanem egyenlő mérték­kel: a tanulmányi eredménnyel mérjünk. Na­gon köszönöm, hogy ezt méltóztatott itt fel­hozni, de én ezt anár nyolc évvel ezelőtt meg­valósítottam, úgyhogy itt tulajdonképpen úJabb intézkedésre nincs szükség, mert a közszolgá­lati alkalmazottak gyermekei csak kiváló ta­nulmányi eredmányek alapján kapják 1934 óta az ösztöndíjakat és a tandíjkedvezményeket. A nemzetiségi és a szórvány-ügyről már említést tettem. A tanerők továbbképzése és át­képzése is egyik fontos feladatunk. Nem csu­pán a visszatért területek tanárságával kell megismertetni az itteni helyzetet és követelmé­nyeket, hanem általában a tanárokat és taní­tókat tovább kell képezni és ezért különféle tanfolyamok rendezésére és vezérkönyvek ki­adására közel egymillió pengőt vettem fel a jövőévi költségvetésbe. Ezidén 6100 tanár és tanító részesült ilyen átképzőtanfolyamon to­vábbképzésben. Az eredményt az összefoglalá­sok alkalmával és az azóta szerzett információk szerint is igen jónak és kiválónak kell tarta­nom. Külön többletet okoznak az unifikációval kapcsolatos kiadások az egész vonalon s külö­nösen a felszerelés, a tatarozás, s egyes intéz­mények újra való beállítása terén. Köszönöm itt Ilniczky és Meskó felsőházi tag urak elis­merését kárpátaljai és erdélyi szervezőmun­kánkkal szemben. Valóban igyekeztünk ott mindenit megtenni, ami lehetséges, de meg kell mondanom, hogy minden cselekvésnek vannak határai. Ma az állam legfőbb erejét egészen más, nagyobb, a jövendőt előkészítő célokra, honvédelmi célokra és esetleg azt kiegészítő cé­lokra kell felhasználni és különös örömünkre kell szolgálnia annak, hogy ebben a háborús állapotban is lehetett lényeges emeléseket végrehajtanunk kulturális téren, szóval meg­cáfolva a régi közmondást, — az inter arma silent Musae közmondását — igyekezünk mind a nevelésügyi és oktatásügy, mind az iskola­egészségügyi — amit szintén méltóztatott szóvátenni — terén, mind a testnevelésügy, a gazdasági irányú oktatás és egyéb téren is a legjobbakat és a legtöbbet teljestíeni. Mélyen t. Felsőház! Egyetlen egy intéz­ménnyel szeműben hangzott el itt éles kritika és ez az úgynevezett női leventeintézmény (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.), amelyrei szükségesnek tartom a részletes vá­laszt. (Halljuk! Halljuk!) Magát a levente­intézményt nem kívánom érinteni, m a hon­védelmi miniszter vir hatáskörébe tartozik, azonban a szervezés előtt lévő leány-levcnte­intézmény — miután^ hangsúlyoznom kell, bogy e tekintetben még semminő törvényes rendelkezés nem történt, csupán előkészületek történteik az intézménynek felállítására éppen az egyházi tényezőkkel való (megbeszélés alap­ján is — jobbára a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatásköre alatt fog megszerveztetni. Shvoy püspök úr Őnagyméltósága itt be­szédében azt kívánja, — először beszédének a végével, javaslataival kezdem — hogy a meg­szervezést kizáróan nők végezhessék és ha 19:hl. évi december hó 20-án, szombaton. nincs alkalmas no, várjanak a szervezkedés­sel. Ez pontosan megfelel annak a beszédnek és annak az utasításnak, amelyet, a testneve­lés és a honvédelmi nevelés országos vezetője e kérdésben kiadott. De gyakorlati adatokkal is szolgálhatok. Itt van például egy már meg­szervezett, illetőleg előkészített _ járás női leventeszervezete. Ez a berettyóújfalusi járás területén megalakult női levente-szakosztá­lyokról szól, mégpedig 13 községben, három községben azonban, mivel ott megfelelő helyiség" nem állt rendelkezésre, még nem alakult meg a szakosztály, tehát tíz községről van szó. Berettyóújfalu: — mindig megmon­dom a szakosztályvezető nevét — Jakó Edit, polgáriiskolai tanárnő, Berettyószentmárton: Mile Józsefné, községi óvónő, Bakonszeg: Sza­lontai Lászlóné, főjegyző neje, Csökmő: Ju­hász Éva, református tanítónő, Darvas: Papp Mihályné, állami tanítónő, Gáborján: Hajdú Klára, református tanítónő, Hencida: Zimre Margit, állami óvónő, Üjiráz: Hollós Ilona, római katolikus tanítónő, Váncsod: Nagy Irén, tanítónő, Zsáka: Tarr Lenke, állami tanítónő­Mint méltóztatnak látni, a vezetők sem nem őrmesterek, sem nem hadnagyok, hanem női tanerők és mindenütt ilyenek vannak ki­szemelve. Megengedem, hogy azok az adatok, amelyeket Shvoy püspök úr ő nagyméltósága és Czettler felsőházi tag úr ő nagyméltósága idehozott (Halljuk! Halljuk!), valóban helyi tévedések és félreértések, esetleg túlkapások következményeképpen a való tényeknek meg­felelnek azon az egy bizonyos helyen, én azonban kérem, hogy ha ilyen történik, mél­tóztassék azonnal jelenteni (Helyeslés.) az or­szágos vezető hivatalában. Béldy altábornagy úrnak és az intézkedés éppen olyan gyorsaság­gal fog megtörténni, mint az itt nálam lévő akta esetében megtörtént, ahol kiderült, hogy a. nagymágocsi levente-egyesület női szakosztályának vezetői — okleveles tanító­nők és mások — megkérték Keresztes Ferenc levente-parancsnokot, hogy jöjjön el és mu­tattasson be tornagyakorlatokat a leányok­nak. (Derültség.) E miatt az eset miatt ugyanis az a panasz hangzott el, hogy a le­vente-parancsnok tornásztatja a leányokat. Ezért az országos vezető úr intenciója szerint az ezredes úr, aki ott kerületi parancsnok, ki­adta már a. rendeletet, amellyel a női levente­munkában való együttműködést a férfi oktató­személyzetnek megtiltja még arra az esetre is, ha a női veizetőség őket felkérné. (Élénk he­lyeslés.) Ezek az intézkedések mutatják, hogy ahol vannak ilyen félreértések és hibák, ott maga az országos intézmény vezetője és a kerületi vezetők is igyekeznek azonnal orvosolni a hibákat. (Helyeslés.) Azt is kérte a püspök űr Ő nagyméltósága, hogy a levente-mozgalom ne csak papíron, hanem a gyakorlatban is legyen valláserköl­csös, hogy a vezetők kapjanak ilyen kiképzést, mert nem kaptak és hangsúlyozottan azt mon­dotta a püspök úr, hogy^ a megnyitó tan­folyamon szó sem volt valláserkölcsi nevelés­ről. T. Felsőház! A püspök úr ő nagyméltósá­gát egészen rosszul informálták, mert az előt­,tem lévő tanterv szerint, de a most^ már kiadásra került kötet szerint is, amelyben kiadattak e vezetőképző-tanfolyam összes elő­adásai czo.ii a tanfolyamon, igenis, a vallás­erkölcsi nevelés szempontjairól nemcsak szó volt, hanem nagy és terjedelmes előadásokat

Next

/
Thumbnails
Contents