Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés felsőházának 57. ülése 1941. évi december hó 20-án, szombaton. 489 hogy az ott őrzött ingó műemlékek a gondozásukkal megbízottak szakértelmének,

1 szakismenetének hiánya miatt, -^ nem akarok éppen gondatlanságot emlegetni — műkereskedők kezébe jutnak, akik mindenfelé behálózzák a?: országot s ezek a műemlékek, ame]yek végre is a mi nemzeti kultúrkincseinkhez tartoznak, a kereskedelembe és ezáltal lassankint külföldre fognak kijutni. Most még egy kérdésre akar]] ék iát érni. Ezzel is rövid ideig fogom igénybevenni az igen t. Felsőház türelmét. Ez a szabadtéri múzeum kérdése. Azt hiszem, sokan lesznek, akik azt fogják mondani, hogyan lehet a mai nehéz viszonyok között egy újabb múzeum eszméjével előjönni, de legyen szabad elmondanom^ hogy mi ez és megindokolom* hogy miért látom sürgősnek legalább is az előkészítését, mert sajnos, azt látom, hogy a miniszter úr ő excelleneiája az .ennek előkészítéséhez szükséges összegeket nem tudta, a költségvetésbe felvenni. A szabadtéri múzeum gondolata tulajdonképpen Svédországban vetődött fel. és az ott Skansen-múzeu innak nevezett gyűjteményről skanzen-múzeumoknak is szokták ezeket nevezni. Ez az a gondolat, hogy az ország különféle népi vidéki építkezési típusait, amelyek a korszerű fejlődéssel pusztulásra vannak ítélve, szabad térben, tehát parkszerűen felállítják és ezáltal egyrészt bemutatják, tehát oktató célzatot is érnek el, másrészt megőrzik és az elmúlástól megkímélik ezeket az épületeket, harmadsorban pedig ez a szabadtéri múzeum igen nagy idegenforgalmi attrakcióvá is válhat, amiről persze ma nálunk nem lehet- s'zó, de normális Viszonyok között megint szó lehet. Nekünk Magyarországon a mi magyar népi építkezésünk legnagyobb része, sőt mondhatjuk az egész, természetesen halálra van ítélve. Mint látjuk, nagyon helyesen, kicsit későn ugyan, de ráeszméltünk arra, hogy milyen rendkívül fontos szerepet játszik a mi nemzeti életünkben a magyar nép, a magyar parasztság és hogy nekünk mindent el kell követnünk azért^hogy ennek a népnek a szellemi, giazdasági nívóját és egészségügyét a lehető legtökéletesebb, legmagasabb fokra emeljük, mert így lesz itt Magyarországon ilyen hatalmas, nemzeti érzesu elem, amelyre minden esetben támaszkodhatunk. De, ha mi ezt el akarjuk érni, akkor bármilyen fájdalmas legyen másrészről ' nekem, mint múzeumi embernek és mindnyájunknak, akik mondjuk, esztétikai szemmel nézzük a dolgot, az, amit egy szép falu az ő festőiségeben, az ő népművészeti jellegzetességében képvisel, el fog tünmi és helyébe legalább is egy időre, átmenetileg, teljesen racionális építkezés fog jönni. Ez egészen természetes, ezt el nem kerülhetjük. Ezek az épületek, kezdve a falusi kis kúriatípustól a legprimitívebb kis kunyhóépítkezésig, mind el fognak tűnni és el kell tünniök. Ezeket helyben megőrizni nem lehet, mert a lakatlan és gondozatlan épület pusztul, azután szakembereket nem állíthatunk minden vidéken a népi magyar műveltség emlékeinek gondozására. Ezeknek az épületeknek megvan ott helyben a maguk külön jellege. Népi műveltségünknek ezeket az emlékeit vagy pusztulni hagyjuk, vagy mihamarább hozzálátunk ahhoz, hogy ezeket összegyűjtsük egy ilyen szabadtéri _ múzeumban, ahol azután megőrzik őket a jövő számára annak tanúságául, hogy a magyar nép korábbi fejlődési fokán mégis milyen becses, kiváló művészi termékeket tudott alkotni, FELSŐHÁZI NAPLÓ II. amelyek az egész világ szemében érdekesek és értékesek. ,: Ezért tehát nagyon kérem a miniszter úr ő excellenciáját, hogy legalább is a. jövő évi költségvetésben gondoljon erre és ha lehet, illesszen be valahol egy szerényebb összeget, hogy ennek a szabadtéri múzeumnak a munkálatait legalább előkészíthessük és elkezdhessük. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps,) Elnök: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nem!) A kultuszminiszter úr ő nagyméltóságát illeti a szó. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak felmenteni engem az alól a kötelezettség alól, hogy a költségvetés tárgyalása során programmot adjak, vagy a kultuszminisztérium működését hosszabb összefoglalásban bemutassam. A t. Felsőház tagjai tizedik miniszteri évemben (Éljenzés.) úgy hiszem, tisztában vannak azzal a munkával, amely a kultuszminisztériumban vezetésem alatt folyik és ismerik azt a programmot is, amelyet többízben volt szerencsém itt a Ház előtt is es másutt is ismertetni. Nem kívánom soká igénybevenni a t. Felsőház figyelmét és türelmét (Hallak! Halljuk!), csupán néhány adattal kívánom jellemezni a költségvetésben kifejezésre jutó helyzetet és néhány szóval reflektálok azokra a megjegyzésekre, amelyek itt a felsőházi tag urak részéről elhangzottak, megjegyezve, hogy amiket a részletekben hallottam, azokat megfigyeltem és természetesen, ha szüksége mutatkozik, alaposabb vizsgálat tárgyává teszem, s igyekezni fogok intézkedni olyan esetekben is, amelyeket esetleg itt beszédemben külön nem említek fel. A ikultutszköltségvetést az jellemzi, hogy a kiadások összege sokkal nagyobb százalékkal eimielkedett, mint általában az állami költségvetésé. A múlt.évtől az ideiig a költségvetési kiadások ^ összege 56-%kal emelkedett, a vallás- és közoktatásügyi tárcánál ellenben 65%-kal, mégpedig* a személyi kiadásoknál 57% -kai, a dologiaknál 69%-kal, az átmenetieknél 141%-kal és a beruházásoknál 129%-kaL Eltolódás % történt e mellett a személyi és a dologi kiadások arányszáma között. 1933-ban, amikor elsőízben volt szerencsém költségvetéssel a Ház elé jönni, 76.5% személyi kiadás mellett csak 23.5% volt a dologi t ermészetű rendes és rendkívüli kiadások öszszege. Az 1942. évi költségvetésben ez a szám már 70:30 arányra javult, vagyis a dologi kiadások teszik ki a költségvetés 30%-át. Ez igen örvendetes helyzet, mert azt bizonyítja, hogy a normális és a természetes úton bekövetkezett emelkedések mellett sikerült bizonyos új célokra is kapnunk a költségvetés keretében hitelt Nézzük, mi ennek a felduzzadásnak az oka személyi és dologi téren. Személyi téren nyilvánvalóan a létszámszaporítás szerepel az első sorban, hiszen 20.265-ről 30.048-ra, tehát kereken 50%-kai emelkedett ebben a költségvetésben a kultusztárca keretében működő közoktatási alkalmazottak létszáma. Ennek nagy része a tanerőkre esik. A tanerők száma, akik ma az összes állami tisztviselőknek — és itt érteni a közigazgatási tisztviselőket — pontosan egyharmadát teszik ki, igen lénye75