Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

486 Az országgyűlés felsőházának 57. ülése 1941. évi december hó 20-án, szombaton. megemlékezni. Itt van a nemsokára elénk kerülő inezőgazdaságfejlesztási törvénnyel kapcsolatban f a faluszervezési kérdés is. Jó volna a tanítót, aki mezőgazdasági jellegű ismétlő iskolában vagy nyolc osztályú iskolában mezőgazdasági tanítást folytat, fokozott mértékben kiképezni mezőgazdasági szakismeretekre, egyrészt, mert tanítani kell neki, másrészt, mert kellően intelligens ember, akinek súlya is van a községi képviselőtestületben és tudná ott azokat a reformgondolatokat képviselni, amiket egy fiatal, aranykalászos vagy ezüstkalászos gazda soha a konzervatív falusi társadalom képviselőtestületében képviselni nem fog tudni. Én jól ismerem a falu pszihéjét, sokáig ültem ilyen képviselőtestületben, annak a fiatal gazdának sohasem lesz meg az a tekintélye, — csak majd ha bíróviselt ember lesz — hogy az újításokat érvényesíteni tudja, de ha a tanítót ebbe a munkába be tudóan vonni és ki tudom képezni, hogy ne csak műkedvelő, hanem minden tekintetben, a felsőbb intézetekkel, a téli gazdasági iskolákkal.. a mezőgazdasági középiskolákkal kontaktusban lévő szakértő legyen, ennek meglesz a hatása a falu képviselőtestületére is. Itt, van azután egy másik aprólékos kérdés. A mezőgazdaságfejlesztő törvény említ tanintézeteket, köztük középfokú mezőgazdasági intézeteket is. A székesfővárosnak van egy mezőgazdasági középiskolája. Ezt a mezőgazdasági középiskolát, nem tudom mi okból, most meg akarják szüntetni. Tavaly szerencsém volt ennek az iskolának az érettségijén mint elnök közirieiműködni. A képzés elsőrendű volt, a tanárok a kertészeti iskolától bérelt területen nagyon szép eredményebet mutattak, a készültség igazán mintaszerű volt, hiszen az országos szaktanárképző egyesület kísérleti mintaiskolája ez. Nagyon kérem a miniszter urat, vegye kezébe ezt a kérdést. Szendy polgármester úr jóindulatát ismerem, a főváros áldozatkészségét nagyrabeesülöm, valami félreértésről lehetett itt • csak szó. A miniszter urat családi tradíciója, de gazda mivolta is kötelezi erre, a mezőgazdaság érdekét mindig fel is karolta; aprólékosságokon ne múljék az» hogy egy jól működő intézetet lebontsunk akkor, amikor nagy költségekkel hasonló új intézeteket kell teremteni. Ha a pénzügyminiszter úrnál nehézségeket talál, talán a földmívelésügyi miniszter urat kellene megkérnie, hogy a beruházási programmból biztosítsa az áthidalás eszközéit. Mélyen t. Felsőház! Ezután engedjék meg nekem, hogy áttérjek a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ügykörének másik csoportjára. Ne méltóztassék félreérteni, hogy először a közoktatásügyi költségvetéssel foglalkoztam és azután a vallásügyi minisztérium ügykörével. (Halljuk!) Engem ebben a tekintetben jogosan nem érthetnek félre, meirt kora gyermekségem óta mindig a keresztény irányzat törhetetlen harcosa voltam, akkor is, amikor ezért nem tapsok jártak, hanem lenézés, gúny és mieillőztetés. (Ügy van! Ügy van!) Az egyház erkölcsi hatóerejét hangsúlyozom és hangsúlyoztam minden tanításomban akkor is, amikor ezért nehézségekbe ütközött még magántanári képesítésem is, amikor a másik irány emberei igazán pár oldalas munkáikkal ordináriusok lehettek. # Horváth püspök úr ő excelleneiájanak imént elhangzott beszéde röviddé teszi az én mondanivalóimat. Mindenben csatlakozom az ő álláspontjához, legfeljebb azzal a kéréssel egészítem még ki, hogy a kongrua kérdését, amely különösen Erdélyben, de ideát is nagyon súlyos hatású, méltóztassék elintézni. Erdélyben, ahogy a képviselőházban az erdélyi képviselő urak hangsúlyozták, rikító ellentét van a keleti egyházhoz és a nyugati egyházhoz tartozó minden felekezet papjainak kongruái közt. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter; Volt! Volt!) Hálás köszönettel veszem tudomásul, hogy méltóztatott intézkedni. Én a miniszter úr akkori beszédéből folyamatos cselekvésről, be nem végzett tényről értesültem pár héttel vagy pár nappal ezelőtt. Hálásan köszönöm a miniszter úr gyors intézkedését. (Éljenzés.) Miután azonban a miniszter úr ilyen nagyszerű intézkedést, ilyen gyors intézkedést foganatosított, nagybecsű szíves jóindulatába vagyok bátor ajánlani a segédlelkészek ügyét is, (Helyeslés.) akik ma igazán a mezőgazda sági munkás minimális munkabérének sem megfelelő illetményt szenvednek, (Ügy van! Úgy van!) — nem merem mondani, hogy élveznek — pedig ezeknek a káplánoknak, segédlelkészeknek templomonkívüli munkája állambiztonsági tevékenység is, van olyan fontos, mint a csendőrök szuronya. (Ügy van! Ügy van!) . , Azután, ha már a miniszter úr ilyen nagyszerű gyorsasággal intézkedik, telhetetlen vagyok a kívánságokban (Derültség és helyeslés.): itt van a lelkészkedő papság, a plébánosok nyugdíjügye is. Jöttek vissza egyházmegyék, amelyeknek nincs nyugdíjpénztáruk. Öreg papok, fáradt testtel, hetven éven túl sokszor a filiákba mennek, mert nincs káplánjuk, temetéseket végezni téli, zimankós időben. Nem le het mit kezdeni velük, nincs nyugdíjpénztár. Valahogy ezt kézbe kellene venni. Én nem vagyok az, államosítás híve. A miniszter úr azonban talán az OTBÁ-val, vagy valami más állami intézménnyel kapcsolatban megoldhatná a lelkészkedő papság betegsegélyezési ügyét. (Helyeslés.) Azután tárgyalások alapján a nyugdíjügyeket is el lehet intézni az egyházmegyei nyugdíjintézetek alátámasztásával, hiszen a részlet nem fontos, csak a célkitűzés: hogy azokról, akik egész életüket az egyház és állam szolgálatában töltötték, legalább úgy megemlékezzünk, mint a gazdasági cselédekről. (Helyeslés.) Én nem a gazdasági cselédektől — az én munkatársaimtól — irigylem a nyugdíjat; nagyon helyeslem, hogy ott van gondoskodás, de az egyház munkásait is a miniszter úr szíves jóindulatába ajánlom. Végezetül egy kérdésre vagyok bátor a miniszter úr szíves nagybecsű figyelmét felhívni, amely kérdés ma még talán nem olyan súlyos természetű, de súlyossá válhat és éppen ezért tartom fontosnak, hogy a Shvoy püspök úr ő excellenciájának (Halljuk! Halljuk!) beszédéből kihangzó súlyos aggodalmaknak, de a püspöki kar körlevelében is — nagyon óvatosan, nagyon diplomatikusan — megfogalmazott aggodalmaknak itt kifejezést adjak. (Helyeslés.) Fontos és szükséges ez, mert ha ennek a Háznak összetétele jogi konstrukciója más is, mint a Zichy Nándor és gróf Esterházy Miklós Móric felsőháza, azért részben Összetételében is, de szellemében is bizonyára egészen ugyanaz. Méltóztassanak visszagondolni arra a,z időre, amikor ez a két nagy férfiú és a főrendiház a maga nagy harcát vívta az egyház elveiért, amely .elvekért nemcsak a püspöki kar, nemcsak a lelkészek, hanem minden hívő is köteles kiállni: még emlékszünk arra, milyen in-