Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

458 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 19/+1. évi december hó 19-én, pénteken. komplexusokat, mégis ez a reform nem fog igényt tarthatni arra, hogy kimerítő kódex legyen, mert az államigazgatásnak sok olyan területe van, amelyet a mai nyugtalan átmeneti időkben véglegesen rendezni nem is lehet. (Ügy van! Ügy van!) Én ezzel a reformmal azt céloztam, hogy a modern igazgatásnak elvi alapjait lerakjam és megmutassam az utat, hogy később, majd a részletek kidolgozásában, merre kell haladni. Én tehát eleve kijelentem, hogy ezek a reformjavaslatok nem fognak egy teljes kódexet tartalmazni, különösen nem éppen az anyagi jog terén, amelyet Kaas ő méltósága volt szíves említeni és amely kérdésnek rendezése tulajdonképpen más témakörbe is tartozik. Örffy Imre, Jókay-Ihász Miklós, Harrer ő méltósága és Kaas Albert báró felszólalásai tulajdonképpen mind azzal foglalkoztak, hogy micsoda lényeges kérdésekre és micsoda elvi szempontokra terjedne ki ez a reform. Nem akarok most ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, nemcsak azért, mert nincs rá idő, hanem azért sem, mert hiszen megfelelő alkalmat fogok adni még a parlamentáris tárgyalás előtt a kövéleménynek arra, hogy megnyilatkozhas sék ezeket a reformjavaslatokat illetőleg ;éis akkor módunk lesz ezekről a kérdésekről beszélni. Mindenesetre a ma elhangzott beszédekben nagyon sok olyan szempont érvényesült, amelyeket reformjavaslataim is figyelembe vesznek és amelyek tekintetében a tapasztalatok alapján és az élet követelményei alapján tényleg bizonyos reformok fognak eszközöltetni. Legyen szabad még egypár olyan kérdéssel foglalkoznom, amelyek a vita során felmerültek és inkább, részletkérdéseknek tekinthetők, örffy felsőházi tag úr a magyar államrendőrség tisztikarának helyzetére hívta fel a figyelmemet, mondván, hogy a ' rendőrtisztikar helyzete rosszabb, mint a csendőrtisztikaré. Ezt így elvileg nem lehet mondani. A rendőrtisztikar helyzete ha nem is teljesen kielégítő, de nem nyugtalanító és méltóztassék meggyőződve lenni abban a tekintetben, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ennek a rendőrtisztikarnak és általában a karhatalmi szervezetek; nek nyugalma, jó ellátottsága micsoda óriási jelentőségű dolog, különösen a maihoz hasonló viszonyok között és ezért egy pillanatot sem mulasztok el, ha azt látom, hogy a javítás vagy változtatás feltétlenül szükségessé válik. Meskó felsőházi tag úr az orvoskérdést taglalta hosszasabban. Az orvosi ellátottság kérdése engem is állandóan foglalkoztat és ha nem állok szemben leküzdhetetlen nehézséggel, akkor ezen a ' helyzeten javítani is akarok, mert hiszen juitóívégre egész közegészségügyünk áll vagy bukik azzal, hogy megfelelő orvosi ellátása van-e az országnak. Kaas Albert ő méltósága szóyátette Kárpátalja közigazgatásának költségeit, nem szemrehányásképpen, hanem csak konstatálta azt, hogy ezek a költségek milyen magasak. Én most nem akarok aibba a gondolatmenetbe belemenni, amelyet ő kifejtett, csak azt konstatálom, hogy ennek oka nemcsak az, hogy Kárpátaljára talán több pénzt fordítunk, mint általában az országra, hanem az is oka, hogy ott autonóm háztartások nincsenek, tehát autonóm bevételek sincsenek, úgyhogy egyelőre még az Összes kiadásokat az állam fizeti. Ez termesze" teseh kifejezésre jut a közigazgatás kiadásainak a mértékében is. Harrer Ferenc fölsőiméi Ing úrpak szinte tanulmány számba menő fejtegetésével — megbocsásson — most nem foglalkozhatom, mert hiszen az idő sem engedi, de ezekkel a kérdésekkel a reformjavslatok kapcsán majd módunkban lesz foglalkozni. Rámutatott a közigazgatási vizsga tapasztalataira és kívánta a mutatkozó hibák kiküszöbölését. Én foglalkozom ezzel a kérdéssel és állandóan figyelemmel kísérem a dolgokat. Tényleg úgy van, hogy most már a hatévi tapasztalat alapján bizonyos intézkedéseket kell tenni, nem annyira a vizsga anyaga tekintetében és nem annyira a vizsga könnyítése végett, mert nekem inkább az a tapasztalatom, hogy ez a vizsga sokszor nagyon könnyen sül el. Tehát a legelső, amit én szükségesnek tartok, az, hogy a cenzorok között egy bizonyos rostálást végezzek és kihagyjam azokat a cenzorokat, akik nem állanak a helyzet magaslatán. Kérem ne méltóztassék ezt vádnak venni a cenzorok ellen, de nem kívánhatom mindenkitől azt, hogy olyan cenzor legyen, mint amilyennek ennek a vizsgának a nívója biztosítása szempontjából lennie kell. Egészen kétségtelen, hogy a vizsgára vonatkozó törvénynek egy rendelkezése, az a bizonyos drákói rendelkezés, hogy ha hat év alatt nem teszi le valaki, a vizsgát,, akkor el kell bocsátani, teljesen céltalannak és helytelennek bizonyult, azért ezt már ki is küszöböltem, még pedig azért, mert ha valaki hat esztendő alatt nem ' tudom hányszor megbukott ezen a vizsgán és a hat év végén ismét odaült, nem volt az a cenzor, aki rneg ne szánta és át ne eresztette volna, akármennyire is nem tudott az illető, úgyhogy sokkal helyesebbnek tartom azt az; új intézkedést, amelyet a beterjesztett törvényjavaslatba felvettünk, hogy ha valaki a vizsgát nem teszi le, akkor nem mehet előbbre egy bizonyos fokozatnál. Ugyancsak Harrer felsőházi tag úr említette meg, hogy jó volna már megszüntetni a keresztények zaklatását a, zsidótörvénnyel kapcsolatos okiratok beszerzésével. Ebben teljesen egyetértek és én, amennyire az én hatáskörömbe és az én tárcám keretébe tartozik, méltóztassék elhinni, mindenféle olyan zaklatást megszüntetek és már meg is szüntettem. Nagyon köszönöm úgy Pálffy Géza, mint Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag uraknak azt a szeretetet és megértést» amellyel a megyei tisztviselők problémájával foglalkoztak. Ha talán az ő beállításukban van is egy bizonyos túlzás, egészen kétségtelen, hogy a megyei tisztviselők helyzete nem egészen konformis az állami és egyéb tisztviselők helyzetével, ami azonban a vármegye lényegéből, az autonómia; ból következik és abból, hogy ezek mind kicsi testületek, kicsi státusok, tehát mind viselik a kis státus hátrányait. Méltóztassék elhinni, hogy ez nekem egyik legnagyobb gondom és^ a legnagyobb szeretettel foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert hiszen tudom, mi múlik azon, hogy jó tisztviselői legyenek à vármegyének. Eggyel azonban tisztában kell lennünk -—• és ez nemcsak a vármegyei tisztviselők körében mutatkozó jelenség — hogy a mai viszonyok között a tisztviselői utánpótlás szinte el; háríthatatlan nehézségekbe ütközik és anyagi eszközökkel az állam ezen a helyzeten nem képes segíteni, mert egyszerűen nem tud olyan fizetéseket adni, amelyek a magángazdaságban elérhető fizetésekkel konkurrálni tudnának. Itt csak egy vigasztaló dolog van, -— amit