Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 1941. évi december hó 19-én, pénteken. 457 Felsőház! Végtelenül sajnálom, hogy az idő tlőrehaladtftt volta és egyéb fontos elfoglaltságom lehetetlenné teszi számomra azt, hogy több mindenféle szempontot, amelyekről a parlamenten keresztül a nyilvánosságot szeretném tájékoztatni, itt bővebben kifejthessek, és így csak igen rövidre szoríthatom ezt a felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hálával tartozom azért az egyértelműségért, amellyel azt lehet mondani, egy communis opinio deklarálódott itt ebben a Házban is, de a másik Háziban is azoknak a — mondjuk — vezető alapelveknek tekintetében, amelyeken ma az egész kormányzat munkájának és természetesen a belügyi tárca munkájának is alapulnia kell. Egyértelműség nyilatkozott abban a tekintetben, hogy ma a kormányzat minden erőfeszítésének és a nemzet minden erőfeszítésének is egy teljes anyagig és lelki felkészültségnek a biztosítására kell irányulnia minden eshetőséggel szemben. Azt hiszem, ebben a tekiutetben a vélemények teljesen egyezőek, és ez, nem is vitatható. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen tisztelt Felsőház! Ha ezeket az alapelveket elfogadjuk, akkor az a kérdés» hogy mi következik ebből a belügyi tárcára nézve, mi következik abban a tekintetben, hogy a belügyminiszter mire helyezze a siílyt az általa vezetett tárca szempontjából. Azt hiszem, egészen világos, hogy az abszolút rendnek, fegyelemnek és nyugalomnak a követelménye az, ami legelőször terheli a belügyminisztert. Ez kétségtelen. De kétségtelen az is, hogy ennek a rendnek, fegyelemnek és nyugalomnak biztosítása nem egyedül rendőri feladat. Ennek biztosítása feltétlenül megköveteli azt, hogy elimináljunk egyrészt a társadalmi életből, másrészt azonban a kormány politikájából is minden olyan kezdeményezést, amely a társadalmi ellentétek 'fokozására, a nyugalomnak, a rendnek megzavarására vezethet. Ez a követelmény határolja körül azt az úgynevezett reformpolitikát is, amellyel én sajátosan a belügyi tárca keretében foglalkozom és amelynek tekintetében — ezt Kaas ő méltósága szavaira kell megjegyeznem — engem abszolúte nem fogott el a reformációnak furor ja, hanem a legmélyebb meggondolások vezettek arra a meggyőződésre, hogy igenis, a belügyi tárca keretében és a magyar élet egyes területein bizonyos előrehaladás és reformmunkálatok elkerülhetetlenek. (Ügy van!) Ëppena rend és nyugalom megőrzésének és nem politikai divatoknak, nem hangulatoknak, nem jelszavaknak a szempontja vezetett engem arra a meggyőződésre, hogy ebben az országban egy mélyebben járó, mondjuk konstruktívabb szociálpolitikát kell inaugurálni és az állam, illetőleg a nemzet erejének igen jelentékeny részét kell egy ilyen okszerűen vezetett szociálpolitikára fordítani, (Balogh Jenő: Helyes!) mert éppen a sokszor hangsúlyozott rendnek és nyugalomnak a szempontja teszi szükségessé, hogy olyan politika főlytattassék, amely' mellett minden tisztességes ember érzi azt, hogy amennyiben ő elesett, amennyiben f sa ját hibáján kívül nem tud a maga nyomorúságából kiemelkedni, az állam a hóna alá nyúl. Hangsúlyozom és újra hangsúlyozom, hogy ez a szociálpolitika csak a tisztességes elemekkel szemben akar és fog is érvényesülni. Ez a szociálpolitika nem akarja azokat a következményeket látni, amelyek sok szociálpolitikának voltak már áldatlan következményei, hogy tudniillik a szociálpolitika egyenesen a munkamorál FELSŐHÁZI NAPLÓ II. lerontására vezetett. Ez a szociálpolitika egyrészt a segítés előfeltételéül szabja a munkamorált, másrészt pedig olyan intézkedéseket hoz és olyan módon nyújtja a szociális segítséget, hogy ezzel magával a megsegített embernek a munkamorálját, a társadalmasítását előmozdítsa. Az a szociálpolitika, amelyet én inauguráltam, ma kezdeti stádiumban van és hogy úgymondjam, töretlen utakon jár, ennélfogva természetesen meg kell küzdenie a kezdet nehézségeivel. Én ezzel tisztában voltam és vagyok ma is, abszolút meggyőződésem azonban, hogy erre a szociálpolitikára szükség van és mind azok a nehézségek, amelyek kezdeti nehézségeket jelentenek és amelyek most mutatkoznak, kiküszöbölhetők lesznek és szukcesszive igen szép eredmények lesznek elérhetők. Ne méltóztassék azonban azt képzelni, hogy ezek az eredmények az ország szociális struktúrájának megváltoztatásában hirtelen fognak jelentkezni. Itt, kérem, hosszú évtizedekre terjedő munkáról van szó, nem forradalmasító munkáról, hanem éppen ellenkezőleg a forradalom ellen dolgozó munkáról, ilyen munka pedig a maga eredményeit természetesen csak hosszú idő múlva mutathatja meg. Ugyanennek az __ alapelvnek, mely . a teljes felkészülést követeli, melynek lényege a nyugalom és a rend biztosítása, ismétlem, ugyanennek az alapelvnek felismerése vitt engem arra a meggyőződésre, hogy közigazgatásunk sok tekintetben reformra szorul. Szilárd meggyőződésem, hogy az a teljes felkészültség, amely ma feltétlenül szükséges és az a rend, az a nyugalom, amely a jüvő eshetőségeire való tekintettel szintén elengedhetetlen, csak akkor biztosítható, ha az egész államigazgatásnak bizonyos reformja következik be, amely reform alapgondolata a következő: a túlságos centralizálás megszüntetése egy egészséges decentralizálással, (Általános élénk helyeslés.) kiküszöbölése annak a túlságos elbürokratizálódásnak, melynek jeleit nap-nap mellett látjuk és valamennyien konstatáltuk, a magyar közigazgatás közelebbhozásá az élethez, az igazgatás gyorsabbá tétele, sőt gyorsabbá tétele azon az áron is, ha az eredmények átmenetileg esetleg keyésbbé lesznek jók, mint eddig. (Általános élénk helyeslés.) Mindezeknek pedig történniük kell nem egy törésnek a révén, hanem azoknak a tradicionális szempontoknak figyelembevételével, amelyeknek a jövőbe való törésmentes átvitele a magyar alkotmányos felfogásnak egyik elengedhetetlen követelménye. Gondolok itt elsősorban az autonómiákra, a testületi és közigazgatási autonómiákra, amelyeket, véleményem szerint, semmiféle reformmal megölni nem szabad, (Élénk helyeslés.) mivel éppen ezek adják meg a magyar életnek oly lényeges, speciális jellemző vonásait, mivel éppen ezek annyira karakterisztikus és lényeges alkotórészei a magyar nemzeti fejlődésnek, hogy semmiféle reformmal nem szabad az autonómiákat kiküszöbölnünk a magyar kormányzásból. (Helyeslés.) T. Felsőház! Nem -akarok most bővebben foglalkozni azokkal a reformokkal, amelyeket remélhetőleg rövid időn belül a törvényhozás elé fogok terjeszteni, amelyek teljesen " készen vannak, én csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy bár iparkodtam ezekkel a reformokkal lehetőleg átfogni minden olyan kérdést, amelynek megreformálása sürgős és bár iparkodtam elvileg összefogni az aktuális kérdés71