Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése lenti azt, hogy az a témakör, amellyel foglalkozom, és amellyel vele fordított arányban álló, majdnem azt mondhatnám, kevés időt töltök, nem volna fontos. Mélyen t. Felsőház! Véleményem szerint ez a legfontosabb kérdések egyike, amivel mindannyian tisztában is vagyunk, de yalahogy tudomásom szerint nemcsak a felsőházban, de még a képviselőházban sem került szőnyegre. Arról van szó, hogy a vármegyei szervezet, mint olyan, és ennek következtében a vármegyei tisztviselők kérdése is, sorvadásban levő állapotban van. Ez a sorvadás hovatovább az agonizálás állapotába kerül, ha gyors segítséggel nem nyulunk hozzá és nem sietünk segítségükre. Igen t. Felsőház! Csak egy alispáni jelentésből olvasok fel — idézhetnék számos ilyet, azonban csak egyetlenegyet idézek, — amely alispáni jelentés e kérdéssel kapcsolatban a következőket mondja (olvassa): »Általában az ügyek vitele mind súlyosabbá válik. Az egyik oldalon a tefcndők állandó szaporodása, a másik oldalon a munkaerő megfogyatkozása még további nehezülésnek az árnyékát veti előre. Az ifjúság a közgazdasági életnek folyamatban levő átalakulása folytán most még több anyagi előnyt nyújtó elhelyezkedéseket keres_ és _ igyekszik magának biztosítani. A kezdő tisztviselői állásokra pályázó még keresve sem akad, amire szomorú bizonyság, hogy vármegyénkben jelenleg minden közigazgatási gyakornoki állás üresedésben van!« (Örffy Imre: Máshol is így van!) Mélyen t. Felsőház! Ezt a tényt nemcsak az idézett alispáni jelentésből állapíthatjuk meg, hanem ez, — sajnos — mint ahogyan örffy felsőház tagtársunk közbeszólásai is igazolja, és mindannyian tudjuk, országos jelenség. Nem azért hozom ide ezt a kérdést, mintha nem tudnám, hogy a belügyminiszter úr ő nagyméltósága a képviselőházban a költségvetési vita alkalmából már szóba hozta és felemlítette. Mindannyian tudjuk, hogy a belügyminiszter úr szerves és átfogó, közigazgatási reformot készül az országgyűlés elé hozni és meg vagyok győződve arról, hogy ezen a szerves és átfogó közigazgatási reformon belül a vármegyei kérdés, a vármegyei tisztviselők kérdése kétségtelenül elintézést nyer majd. Addig is azonban, amíg ez a javaslat a két ház elé kerül, batározottan gyors és lényeges segítségre van szükség, mert nem lehet elvárni, hogy azok a vármegyei tisztviselők, akik ma a közigazgatás legfontosabb teendőit végzik — és éppen az alacsonyabb fizetési osztályokban levő tisztviselőkről kívánok itt szólni — olyan fizetések mellett lássák,el azt a szolgálatot, amilyen fizetéseket ma élveznek. Mélyen t. Felsőház! Figyelembe kell vennünk azt is, ha kor szerint vizsgáljuk a vármegyei tisztviselők karrierjét, hogy az az érettségizett, illetve doktorátust szerzett 23 vagry 24 éves fiatalember katonai szolgálata teljesítése után, 25, 26 vagy 27 éves korában még három evi gyakorlatot tartozik folytatni vidéken, gyakran igen súlyos körülmények között, amíg hozzájut ahhoz, hogy letehesse a közigazgatási gyakornoki vizsgát, s ezután a vármegye által megválasztott tisztviselővé válhassék, A megválasztott tisztviselő oly, csekély kezdőfizetéssel indul, hogy ez ma kétségtelenül a létminimum alatt van, holott a tisztviselőnek hivatásánál és foglalkozásánál fogva is kétségtelenül több kiadással kell megbirkóznia, mint bárki 9J+1. évi december hó 19-én, pénteken. 453 másnak, aki hasonló kategóriában akár az államinál, akár pedig a^ városnál áll alkalmazásban. Tehát helyes és megfelelő volna az is, ha azok a kezdő tisztviselők, akik éppen foglalkozásuknál fogva nolens-volens kénytelenek résztvenni bizonyos társadalmi megmozdulásokban ós az általuk közigazgatottakkal is fenn kell. hogy tartsák az állandó kontaktust, részesülhetnének azokban a mellékjövedelmekben, amelyekben minden más pályán, így, az állami tisztviselői pályán is a tisztviselők részesülnek, hogy így ezeknek a kötelezettségeiknek eleget tehessenek. Mélyen t. Felsőház! Ma minden intézménynek, minden, tisztviselői kategóriának megvannak a közjóléti intézményei, azonban éppen a vármegye kénytelen nélkülözni mindenféle közjóléti intézményt, úgyhogy a vármegye tisztviselői, akik pedig a vidéki közjóléttel elsősorban hivatottak foglalkozni, maguk ebből a közjóiéiból mit sem látnak. Ha látnak közjólétet, látnak fürdőt, ápolást vagy más ilyen könnyítést, akkor azt is csak olyan formában kapják meg, hogy csak akkor, ha az állami tisztviselők részére létesített fürdőhelyen vagy pedig szanatóriumban, kórházban üresedésben levő hely van, juthat be oda vármegyei tisztviselő. Ez a tény pedig gyakorlatilag úgy érvényesül, hogy rendszerint csak &7, elő- vagy az utószezonban jutnak helyhez, akkor, amikor az a fürdőhely kellő gyógyhatá&át már ki sem tudia adni. Mélyen t. Felsőház! En csak per fangen tem érintem ezekét a kérdéseket, és nincs is szükség arra, hogy részletesebben kitérjek ezekre, hiszen a belügyminiszter urat mindannyian jól ismerjük szociális érzéséről. Ö teremtette meg az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot, azt a szociális és közjóléti alapot, amely ma tényleg a legnagyobb az országban és olyan hivatást teljesít s fog főképpen a jövőben teljesíteni, amely páratlannak nevezhető. Nem szükséges tehát, hogy -a belügyminiszter úr figyelmét _ erre felhívjuk. Engem nem is a céltalan kritika akar vezetni, amikor kifogásolom a jelenlegi állapotokat, ellenkezőleg én a segítség módozatait is szeretném megadni, úgy, ahogyan én azt elképzelem. Éppen ezért bátor voltam az ülés elején a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának legszükségesebb javaslataimat a következő 4 pontban átadni: a) a létminimumot, vagyis a fizetéstelen gyakornokok segélydíját haladéktalanul legalább 200 pengőre fel kell emelni a mai 140 pengőről; b) az egyes fizetési osztályokban eltöltendő várakozási időt ott, ahol az 9 év, egységesen 6 évre leszállítani; c) azoknál az állásoknál, amelyeknél a tisztviselőnek állásával szorosan összefüggő és folyó működési kiadásai vannak, — pl. egyesületekbe való belépés, adományok, stb. — bizonyos képviseleti átalány megállapítása. Űjból hangsúlyozom, hogy az alacsonyabb tisztviselői kategóriákról van itt szó, mert hiszen a magasabb tisztviselői kategóriákban ilyen átalányok rendszeresítve vannak. Végül d) a hivatali időn túl eltöltött munkaidőért különmunka címén különdíjázás, úgy, mint ahogy az pl. a városoknál be van vezetve. Mélyen t. Felsőház! Ez az a gyors segítség, amely addig is, amíg a belügyminiszter úr átfogó szerves közigazgatási reformja valóra válik, feltétlenül szükséges, de — mondom — feltétlenül szükséges ezeken kívül még a köz-