Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 19^1. évi december hó 19-én, pénteken. 447 hegy ez az. átfogó reform nem fog megszületni. És annál kevésbbé, minél átfogóbb akar lenni. A viszonyok ugyanis ma nem olyanck, hogy meg lehetne csinálni azt a nyugodt közigazgatási reformot, amelyen felépülő közigazgatás alkalmas volna arra, hogy talán lázas tevékenységet is ki tudjon fejteni. Ezért óva intek attól, hogy ma erre a lázas tempóban menő, hajszás életre csináljunk közigazgatást, mert attól félek, hogy az ideges lesz és.perennizálja az idegességet. A közigazgatás reformjánál mindig azt láttuk, hogy az az út, amerre elindultak, valahogyan nem vezetett ki a dzsungelből. A köz^ igazgatás racionalizálására a hivatalok, rendeletek, törvények, röpiratok és előkészületek tömegét látjuk. Mindig a szervezetből indultak ki, vagy mindig eljárást akartak, reformálni akartak, s lassacskán ez a törekvés bizonyos racionális, majdnem olyan furor reformandiva vált és azt eplozta, hogy mindent meg keli változtatni. Csak egyhez nem szóltak hozzá, amelynek szerény véleményem szerint vagy előbb vagy legalább parallel kellene megtörténnie, teljesen különválasztva nem lehet: ai. anyagi jogszabályok egyszerűsítéséhez. Ameddig ugyanis az anyagi jogszabályok naprólnapra nőnek, addig a közigazgatást nem le bet egyszerűsíteni. Ha hétről-hétre elővesszük a hivatalos közlönyt, ijesztő számban látjuk, hogy minden arra jogosított szerv erre, arra és amarra kihágásokat statuál Ezer és ezer kihágás nő, nő, mint egy lavina. Nem mondom, szükséges a kihágások statuálása, azonban a visszaéléseket egyedül kihágással megfogni neim lehet. Kihágással dolgozunk tehát. Ismétlem, attól félek — szeretném, ha nem lenne igazam — hogy ezek a kihágások csak bizonyos tüneti kezelést jelentenek. A mostani jogalkotásoknál bizonyos mértékű aggódással látom, hogy ezek — kirívó esetekből kiindulva — túlságosan radikálisak, többet mondanak, mint amit akarnak, többet ölelnek fel, mint amit meg akarnak -vialósitani. mintha talán maguk is éreznék, hogy az életbe maradéktalanul nem tudják átvinni. Ezáltal az élet és a közigazgatási jogalkotás lassan elhajlik egymástól és hiatus támad közöttük. Ezt a hiátust pedig nem fogja tudni a közigazgatási eljárás áthidalni. A közigazgatás felduzzadásának egyik fő oka éppen az, hogy olyan sok gazdasági területbe vágta bele a közigazgatás kényszerűségből ä kaszáját, hogy sokkal több anyagi vonatkozású üggyel lévén dolga, szükségessé vált nagyobb és más ellenőrzés, mint a múltban, nemcsak a jogorvoslati, hanem az anyagi számviteli ellenőrzés szempontjából is. Itt látunk azután egy biper trófeát. Az ellenőrzés attól a természetes számvevői gondolattól vezéreltetve, hogy minden gyanús, hogy úgymondjam, lassacskán öncéllá vált. A községi, városi háztar tásokról, üzemekről nem is beszélek. Azokon a területeken, ahol a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága is gyakorolja másokkal parallel — mert nem önálló — a hiperellenőrzést, azt látjuk, hogy az anyagi természetű gazdálkodásban a költségvetésnél, zárszámadásnál az ellenőrzés kergeti bele az adminisztrációt egy közigazgatási exlexbe. Községek, városok, üzemek hogy állítsák össze zárszámadásukat, amikor nincs jóváhagyva költségvetésük, mert keresi az ellenőrzés, hogy nincs-e abban ivalami hiba, nem lehet-e valamit megtakarítani? Addig keresi, míg sokkal drágábbá válik egy-egy munka elkészítése, úgyhogy a túlságos ellenőrzés bizonyos mértékig közigazgatásunknak nem hasznára, banem kárára és mindenképpen megdrágítására szolgál. E mellett ez a fokozott ellenőrzés egy különös ímellékhajtást létesített: a felelősségnek teljes megszűnését. Sürgetjük, kívánjuk az egyéni felelősséget a tisztviselőnél. Sajnos, tudom, ihogy ez nehéz. A tisztviselő nem szívesen vállal felelősséget, de azt kérdezem: hogyan vállaljon, ha akar, ba egy rendes akta 8—10 aláíráson megy keresztül, és ha mindegyik felelősséget akar vállalni, mi lesz akkor abból a sok felelősségből? Egy akta nyolc felelősséggel, vagy egyik sem? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Az a baj, hogy egyik sem!) |Az utóbbi. »Lássa számvevőség!«, vagy »lássa ez és az!« Azután amikor a minisztériumban valahogy kialakul az az akta, átmegy a társminisztériumba, a pénzügyminisztériumba, ahol megismétlődik más szempontból az ellenőrzés, felülvizsgálat, bírálat, utalványozás, az akta elkésik, az idő halad, az eredmény: a köz-, igazgatás jóságában való hitnek a csökkenése. Mélyen t. Felsőház! Talán nem igaz, amit mondok, de látszólag feltétlenül igaz, hogy a jogbiztonságot jobban megrendíti a kis ügyek tömkelegében való rossz intézkedés, a jogbiztonságot jobban megrendíti, ha rossz a kihágási bíráskodás, mintha talán a magas Kúria jogi tévedésből egy ártatlant felakasztat. Mert ez száz évben történik egyszer és nagyon kevés embert fenyeget az a veszély, hogy ártatlanul felakasztják, de hogy ártatlanul valahogy a közigazgatás zavarba hozza, ez mindenkit fenyeget. Nem kívánom folytatni, azt feleslegesnek tartom, mert hiszen ő nagyméltósága ezt sokkal jobban tudja, ő nagyméltóságának ez •**felelőssége tudatában — sokkal nagyobb gondja, mint nekem. Arra kérem, hogy ameny^ nyiben nem sikerül azt az intenciót megvalósítani, hogy a közigazgatási reform kérdését, mondjuk teljes egyetemében, a Házak elé hozhassa, akkor ne méltóztassék várni, hogy kialakuljon az egész; inkább kevesebbet, inkább logikus kapcsolatban nemi álló részleteket is tessék hozni, mert ha egyszer azt fogják látni, hogy megkezdődött valami, elhalkul a furor reformandi és ha látunk valamit, nem mi, de az ország közvéleménye, intézményes segítséget, ajmely beválik, annak hatása az lesz, hogy: ha volt valamikor egy nagy, csúnya visszaélés, de egyszerre lecsapott a kormányzat, egy ideig nem volt még kis visszaélés sem, mert nem mertek, megijedtek a példától. Tessék példát statuálni a minisztériumokban, ahol szükséges, de nem keresni, nem lerontani a tekintélyt, mint pár évvel ezelőtt egy irányzat volt a lapokban, amely a miniszteriális és más tisztviselők tógáját beszennyezte, bepiszkolta. Minisztériumok panamájáról beszéltek, pedig nem voltak. Voltak egyes visszaélések, amint lesznek, amíg emberek vannak, az adminisztrációban is voltak, a bíróságnál is voltak, az egyházaknál is voltak, mindenütt, de ezek nem voltak generalizálva. És itt a vádlottak padjára ültették a közigazgatást. Ennél nagyobb destrukció nincs. Tisztelettel kérem és azt hiszem, nemcsak saját nevemben, a belügyminiszter urat és az egész kormányt, hogy a közigazgatást méltóztassék megvédeni, de ne csak megvédeni, hanem felvértezni az ellen, hogy felelőtlen, titkos vagy burkolt napi politikai, vagy egyéb, nemzetiségi.jvagy klikk, vagy mindenféle .érdekszövetségek, csoportok részéről az ország-