Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-56
446 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése A miniszter úr azonkívül bejelentette. hogy az igényelt textiliákat számos körzetbe kiküldte. Ezzel kapcsolatban arra kérem a mi- I niszter urat, szíveskedjék intézkedni, hogy az én járásomban több, község gazdái által nan- I goztatot anomália megszűnjék. A tapolcai Járás több községéből jöttek hozzám a gazdák ! azzal a panasszal, hogy a községekben felállított Hangya-üzletek a gazdáknak és feleségeiknek fehérneműre, ruhára, alsóruhára való apyagQt csak azzal a feltétellel voltak hajlandók kiszolgáltatni, ha ugyanolyan mennyiségű selymet vásárolnak. Hogy a falusi gazdák ezzel a selyemmel mit csináljanak, errenézve a szükséges felvilágosítással az illető Hangya-alkalmazatt adós maradt . Ez volt tulajdonképpen felszólalásom tárgya. Még csak arra kérem a miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy az általános vita során felszólalt, de most véletlenül távollévő szónokok közérdekű kérdéseire távollétükbein is szíveskedjék válaszával a Házat megismertetni. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Kíván-e még valaki a fejezethez hozzászólni? (Nem!) Kíván a miniszter úr szólani? (Gyó'rffy-Bengyel Sándor közellátásügyi miniszter: Nem!) Kérem a jegyző urat, hogy m következő fejezet sorszámát felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző: XI. fejezet. Belügyminisztérium. Elnök: Szólásra következik Kaas Albert báró ő méltósága. Báró Kaas Albert: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A költségvetésben a belügyi tárca ezidén bizonyos mértékig más szerepet tölt be, mint rendszerint: nem tisztára tércaköltségvetés, hanem egy Programm megvalósítása és egy másik Programm bejelentése. Az első Programm, amely egy átfogó kormányzati kérdés, az a nagy szociális beruházás, szociális alapok létesítése, a közigazgatásnak szociális térre való kiterjesztése, melynek alátámasztását a költségvetésben immár számadatokban látjuk. Erre a kérdésre feleslegesnek találom kitérni, mert ez mint általános kormányzati probléma, az általános vita tárgya volt és egyébként is a miniszter úr ő nagyméltósága már Döibb ízben tájékoztatta intencióiról az országot. A kérdés tisztán áll előttünk. A szociális útra való áttérést mindenki helyesli, ez ellen kifogást tenni nem lehet, legfeljebb egyet lehet tenni: versengve kutatni a miniszter úr ő nagyméltóságával, hogy milyen legyen ennek a tempója. Szeretnénk ezt minél gyorsabban megvalósítani, de tudnunk kell és nem szabad szemet hunynunk az előtt, hogy határt szab itt az ország teherbíróképessége; a szociális haladás túlságos meggyorsítása a szociális gúlát esetleg totrzképben mutatja és az talán fel is borulhat. Mert láttunk már a történelem folyamán olyan szociális programmot, amely nem szociális haladást váltott ki, hanem felfordulást, mert nem a szükségletekből indult ki, hanem közhangulatok után ment. Arra a szociális programmra, amelyet ő nagyméltósága megvalósít, ez egyáltalában nem vonatkozik. Ez a legreálisabban van megalapozva. Hogy azonban a »közhangulat« szót felhoztam, annak oka az, hogy igenis vannak irányzatok» igenis vannak mozgalmak, szóban és lapokban, felszólalásokban és népgyűléseken, amelyek szeretnék ezt a szociális pro1.9%1. évi december hó 19-én, 'pénteken. grammot irreálissá tenni, megfúrni, — kritizálva vagy dicsérve, mindegy — hogy ez szolgálatába állíttassék azoknak a politikai irányzatoknak, amely irányzatok igájába szeretnék Ők ezt befogni. Azt hiszem, hogy a felsőházban el kell pár szónak hangzania ezek ellen az irányzatok ellen, — hangsúlyozom: nem a belügyi költségvetés ellen — mert a felsőháznak hivatása az, hogy ne politizáljon, hanem politikát csináljon azáltal, hogy tárgyilagosan, szakszerűen, sine ira et studio, sem ellenzékieskedve, sem nézetét talán ihiperlojalitásból eltagadva, megmondja azt a nézetét, amit kötelessége megmondani mindnyájunknak, akik itt vagyunk. A másik témakör, amelyhez hozzá akarok szólni, a költségvetés egyes tételeiből előreveti árnyékát. Nem akarok részletekre kitérni, ennek folytatása azonban már napok múlva előttünk lesz, mert hiszen a miniszter úr bejelentette, hogy túl van már az átfogó közigazgatási reform előkészítésén és ezt a reformot meg akarja valósítani. Mélyen t. Felsőház! A közigazgatási reform már régóta kisért. Nem akarom azt mondani, hogy egy század óta, bár majdnem azt is mondhatnám. Az 1928. évi XXXI. te. indokolása már ezt mondja: a közigazgatás küszöbön álló újjászervezésére való " tekintettel el kellett halasztani a törvényhatósági választásokat. 1928-ban már úgylátszott, hogy egy esztendő múlva lesz valami megoldás. Azóta másfél évtized telt el, folyton dolgoznak az eloiké : szüléteken ,és nem valósult meg. Ennek valami oka van. A közigazgatás újszerű feladatai folytán ma alig lehet megmomdani, mivel nem foglalkozik a közigazgatás; a közület, az állam; nemcsak a születéstől a halálig kiséri végig közigazgatásilag az embert, hanem -azt látjuk, hogy a közellátás ügyébe is mennyire belevág, csak úgy exemplificative felsorolva, azt lehet mondani, hogy koporsót és szemfedőt árul, strandfürdőt tart fenn, fuvaroz, világít, szállít, kereskedő, hentes, mészáros. Amikoi ezek a szükségletek kifejlődtek, ezeket, hogy úgymondjam, reáhárítötták arra a közigazgatási garnitúrára, szervezetre, amely nem _ magángazdaságilag gondolkozott, amely a juris dictionaris közigazgatás elvére volt alapítva. Természetes, hogy ez a szervezet ilymódon nem volt alkalmas feladatainak kiszélesítésére. Gomba módjára nőttek mellette mindenféle újabb és újabb intézmények, s később ezeknek az intézményeknek nagy kiterjedése a közigazgatás terén bizonyos ama bili s konfúziót váltott ki. Azt hiszem, nem kell indokolnom azt az állításo ma t t hogy a közigazgatásiban zavarok vannak. Ismerem egy akta sorsát, amely másfél esztendeje fut egy minisztérium kebelében és a felet százhatszor idézték be. Mondhatnék még ilyet, de nem akarok. Sem kritizálni, sem gúnyolódni nem akarok, csak rá akarok mutatni arra, hogy igenis mindannyian tudatában vagyunk, majdnem úgy, mint a miniszter úr ő nagyméltósága annak, hogy szükség van a közigazgatás átszervezésére. Tudjuk, hogy ezeknek a zavaroknak mik az okai. Ha most az okokat kutatva azt nézem, vájjon mi lehet az orvosság, akkor Örülnék, ha nem volna igazam. Félek azonban, hogy az az optimizmus, amelyet a belügyminiszter úr ő nagyméltósága szavaiból ki kell vennünk, hogy egy átfogó, nagyobb reform már olyan stádiumban van, hogy a közigazgatás sokat szidott, sokszor bűnbakul odaállított .. szervezetiéit átformálja, nem egészen indok oit s nagyon félek,
