Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése elsősorban a közalkalmazottak igényeit kell kielégíteni. Itt mindenki egyfomma állampol­gár, itt mindenkinek egyformán van igénye cipőre, itt társadalmi osztályok között osztá­lyozni nem szabad és nem lehet. Mélyen t. Felsőház! Én itt még egy do­logra szeretném a mélyen t. közellátási mi­niszter úr figyelmét felhívni és ez a követ­kező. Itt nem egy rendelet^ jelent meg, de tudomásom szerint egy utasítás és ennek az utasításnak az volt a lényege, hogy bizalma­san értesítik az illetékes közegeket, akik hiva­tottak ezt az utasítást végrehajtani, hogy göbölyökre és hízómarhákra a gazdaságokban tengerit tartalékolni, illetve visszahagyni nem szabad. Ezt az intézkedést bizonyos korlátok között helyesnek tudom elismerni, ez is egy olyan intézkedés azonban, amely incidentaliter történt, mert ha attól a gazdaságtól, amely erre berendezkedett és már három hónap óta beállította a göbölyöket, egyszerre elvonják azt a kukoricamennyiséget, ez megint a ter­melés visszaesésére fog vezetni, mert ott trágyakiesés lesz és ebből az illető gazdaság tiagy gazdasági károsodást szenvedhet. (Ügy van! Ügy van!) Elismerem, hogy ilyen intézkedésre szükség lehet, de akkor méltóztassanak ennek az intéz­kedésnek azt a sokkal helyesebb módozatát vá­lasztani, hogy méltóztassék azt mondani, hogy december hó 1-től vagy január hó 1-től nem le­het a göbölyt beállítani, mert akkor az a gaz­daság be tud erre rendezkedni, de egy folya­matba tett hizlalást nem lehet a hizlalás köze­pén kettétörni. (Ügy van! Ügy van!) Gazdasági szempontból tudatlanságot árul el, aki azt hiszi, hogy ezzel jó dolgot cshinál. Mélyen t. Felsőház! Még csak az árlefélezés kérdéséről szeretnék röviden beszélni és kérem a mélyen t. közellátási miniszter úr támogatá­sát, hogy az árak lefelezése ne legyen mérték­telen. Mert, hogy feleznek az állampénztár ré­szére, vagy bizonyos akciók részére, azzal én teljesen tisztában vagyok, de hogy a lefelezés csaknem száz százalékig menjen, ez a gazda­közönségnek olyan megadóztatása, amely a pénzügyminiszter úr költségvetésében kifeje­zésre nem jut. Azt mondják, hogy a gazda­közönség nincsen megadóztatva és kisül, hogy a lefelezés révén és az ártörlések révén nagyon is erősen meg van adóztatva. Azt én értem, hogy egy bizonyos lefelezést csinálnak esetleg bizonyos mezőgazdasági akciók alátámasztá­sára, de ennek a lefelezésnek nem szabad mér­téktelennek lennie. (Győrffy-Bengyel Sándor közellátásügyi miniszter: Nemén csinálom.) Bo­csánatot kérek, de mindenesetre meg vagyok győződive róla, hogy a közellátási miniszter úr­nak is szava van e téren és kell is, hogy szava legyen, mert nem lelhet indifferens a közellá­tási miniszter úrra nézve, hogyan alakul az árnívó és mit kap az a gazda, miért ha ezt el méltóztatnék hanyagolni, akkor szépen néznénk ki jövő esztendőre a termelés és közélelmezés terén. Mélyen t. Felsőház! Az idő már előrehaladt, az időm már lejárt, (Halljuk! Halljuk!) nem akarom a t. Felsőház figyelmét tovább igényibe venni (Halljuk! Halljuk!) és ezért beszédemet bezárom. Tudom, hogy beszédem rapszodikus volt, tudom, hogy beszédem hiányos volt, tu­dom azt, hogy sok mindent el lehetett volna még mondani e téren, de azt hiszem, nem le­het az a feladatunk, hogy az összes részleteket 19 Ul. évi december hó 19-én, pénteken. 445 elmondjuk, elég a főbb szempontokra rámutat­nunk. Engem, mélyen t. Felsőház, 1922-ben kér­tek fel arra, hogy a közélelmezési minisz­tériumban vállaljam a közélelmezési államtit kárságot. Őszintén bevallom, hogy midőn ezt a megtisztelő felszólátást megkaptam, bizonyos mértékig haboztam, ihogy elvállaljam-e ezt az államtitkárságot, miért az volt a meggyőződé­sem, hogy egy országban, amely a mezőgazda sági teïmelvények terén nagy feleslegekkel és minden téren feleslegekkel rendelkezik, ameny­nyiben ott egy közélelmezési hivatal vagy köz élelmezési minisztérium 'vian, ott valami hiba van. Ez rendkívüli körülmények folytán talán indokolt lehet átmenetileg, de állandóan feltét­lenül felesleges intézmény. Akkor érintkezésbe léptem a közélelme­zési miniszter úr ő excelleneiájával, tárgyal­tam vele ebben az ügyben és megállapodtunk abban, hogy igyekezni fogunk a legrövidebb időn belül ezt a kötöttséget leépíteni és a köz élelmezés terén megint visszaállítani a teljes szabad forgalmat. Ez sikerült is, mert meg­felelő intézkedések révén egy év alatt helyre állítottuk a közélelmezés terén a teljes sza­badforgalmat. Pedig mondhatom, hogy akkor, amikor közélelmezési államtitkár lettem, a lisztellátás, a zsírellátás és egyéb közélelme­zési cikkek tekintetében talán éppen olyan ne­héz volt a helyzet, mint most. Ha a közellátási miniszter úr azzal a prog­rammal jön, hogy ő átmenetileg szükségesnek tartja a közellátási minisztérium fenntartását, mert máról holnapra csodákat csinálni nem lehet, ezt mindenki el fogja ismerni, de ha a közellátási miniszter úrnak távolabbi prog­ramja az, hogy ezt a hivatalt, amely nagyon sokat közigazgat és manapság majdnem semmi szabadságot nem ad a gazdasági életben, a le­hető legrövidebb időn belül le fogja likvi­dálni, akkor azt hiszem, az egézs felsőház a közellátási miniszter urat ebben a tevékeny­ségében enyhangulag támogatni fogja. (Ügy van! Úgy van!) Nagy érdelődéssed hallgattam a közellá­tási miniszter úr beszédét és láttam abból, hogy vannak intézkedések, amelyek a jelen­legi körülmények között feltétlenül szüksége­sek. Én csak egyre kérem a közellátásügyi mi­niszter urat, legyen szíves olyan rendszert életbeléptetni, amely rendszerben kevesebbet közigazgatnak és több szabadságot adnak az embernek, mert meg vagyok győződve, hogy ebben a rendszerben az emberek is többet fognak enni. Bízom benne, hogy a közellátási miniszter úr ezt az utat fogja követni, ezért a költség­vetést elfogadom. (Élénk helyeslés és tans.) Elnök: Szólásra jelentkezett Esterházy János gróf. Esterházy János gróf: Igen t. Felsőház! A felsőház szíves figyelmét csak egy-két per­cig szeretném igénybevenni. Meg kell állapítanom a közellátásügyi mi­niszter úr szavaiból, hogy hosszú időn át táp­lált aggodolmainkat és sokszor hangoztatott kifogásainkat látjuk megerősítve a miniszter úr két újabb rendelkezése által. A miniszter úr tudnillik bejelentette, hogy a gabona kiőrlési százalékát újból megálla­pította és a t birkahús fogyasztását csökken­tette. Az a két rendelkezés, amely a gabona kiőrlési százalékát oly magasra szabta és a birkahús fogyasztását az országban erősen propagálta, kétségkívül erősen káros hatással volt gazdasági életünkre.

Next

/
Thumbnails
Contents