Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

444 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése ezen rendkívül csodálkoztak. Én abszolúte nem csodálkoztam rajta, mert tudtam, hogy ez logikai következménye annak, hogy más élelmicikkekben hiány van, másrészről logikus következménye a közönség pszichológiájának, mert hiszen a közönség enni akar és tartalékolni akar télire clyan élelmiszert, -amely szeptemberben rendelkezésére áll. Mélyen t. közélelmezési miniszter úr, a burgonyával kapcsolatban én mást is tapasztaltam és nagyon kérem ő excellenciáját, kegyeskedjék figye lembevenni azt, amit elmondok majd és legyen szíves megtenni a szükséges intézkedéseket avégből, hogy a jövőben ne fordul nosson elő az, ami a burgonyával kapcsolatban legutóbb történt. A miniszter úr ő excellenciája nagyon jól tudja, hogy egy szép napon megjelenj egy rendelet, amelynek értelmében Budapest főváros körzetébe csak igazoltan szabad burgonyiát behozni. Ez az utasítás megjelent, azonban erről az utasításról a községeket csak később értesítették, erről az utasításról tehát a gazdaközönség idejében nem szerzett tudomást, és így az eredmény az volt, hogy Budapest környékein a vámhivatalnokok három-négy napon át sorra utasították vissza azokat a szekereket, amelyek burgonyával megrakottan a fővárosba akartak bejönni. Ha szükséges ilyen intézkedés keresztülvitele, ám jó, de akkor azt mondom, ezt az intézkedést úgy kell megcsinálni, hogy a gazdaközönség idejében szerezhessen róla tudomást. (tJfjy van! Ügy van! i De a burgonyával kapcsolatban még ,egy kérdésre kell felhívnom a t. miniszter úr ő excellenciája figyelmét. Köztudomású, hogy a burgonya árát egy szép napon leszállították, köztudomású, hogy Szabolcs megyében ezen a leszállított, alacsonyabb áron rekvirálták el a gazdáktól a burgonyát, sőt e burgonyakészleitek egy részét el is szállították. Amikor pedig mindez megtörtént, ismét felemelték a burgonyaárakat. Mi volt ennek a következménye? Az, hogy a birtokosok egy része a maga burgonyája után az alacsonyabb árat fogja megkapni, másik része pedig, amelytől történetesen nem rekviráltak, magasabb árat fog kapni. (Mozgás és zaj.) Ez teljesen rendszertelen intézkedés, abszolút igazságtalan és helytelen dolog. Ezeket a jövőben eliminálni kell, el kell kerülni, hogy ehhez hasonló intézkedések a jövőben előfordulhassanak. (Úgy van! Ügy van!) '• T. Felsőház! Rá kell térnem a cselédek gabonája elnekvirálásának kérdésér© is. Bk ismerem, hogy a rekvirálás, amely most országszerte folyik, helyenként talán nem hibás, de merem állítani, hogy vannak olyan vidékek, ahol nagyon nagy hibák történtek. A cselédek gabonájának visszatartásáról és e kérdés szabályozásáról intézkedik a 4500/1941. M. E. számú rendelet, amely júniusban jelent meg, ugyanezt a kérdést szabályozza a 303.800/1941. számú utasítás, továbbá a 3590/1941. M. E. számú kiegészítő utasítás és ennek hetedik paragrafusa. E hetedik szakasz szövege azt mondja, hogy a közélelmezési miniszter oda módosítja intézkedését, hogy községekben a vámőrlésre jogosultak számára átlag 200 kg vámőröltethető fejadagot lehet megállapítani, de, a gyermek kisehb szükségletét figyelemíbe véve, a nehéz testi munkát végző férfiak fejadagja 250 kg is lehet, sőt a gazdasági cselédek részére a konvenció keretén belül még ennél nagyobb vámőröltetés is engedélyezhető fejadagként. Mi, gazdák, nagyon jól tudjuk, mi voít ennek a rendeleti intézke19

Ù1. évi december hó 19-én, pénteken. désnek a következménye. Az egyik rendelet értelmében a gazdának joga volt arra, hogy kimérhesse a mezőgazdasági cselédje teljes konvencióját. Az a cseléd pedig, aki megkapta a konvencióját és az egész mennyiségre őrlési engedélyt kért és kapott, jóhiszeműen járt el, ép a rendeletre való tekintettel. Már most mi történt? Az történt, — nem állítom, hogy általánosságban, de fel kell említenem a szórványosan előfordult anomáliákat is. mert ha valami hiba az egyik községben nem is fordult elő, mégis tudomást kell szereznünk arról, ha más községekben viszont történtek hibák — mondom, az történt, hogy a rekvirálás során elszámoltatták a gazdát, elszámoltatták a cselédeket és elszámoltatás során megállapították, hogy a mezőgazdasági cseléd többet őröltetett fel, mint amennyit a megállapított fejadag szerint szabad lett volna. Azt mondották a gazdának most a januári konvenció kimérése előtt, hogy őt teszik felelőssé azért, hogy a felesleg beszölgáltassék. Bocsánatot kérek, íízt nem lehet megcsinálni. Ennek a következménye az, hogy egy uradalom cselédsége bejött és teljesen jogosan azt mondották a tulajdonosnak, hogy: ha pedig nem tudja kimérni a konvenciót, úgy április 1-én elmegyünk, letesszük az ostort. (Mozgás.) Teljes jóhiszeműséggel járt el a tulajdonos, teljes jóhiszeműséggel járt el a cselédség, teljes jóhiszeműséggel járt el az a jegyző, aki az őrlési tanúsítványt kiadta. Az én megállapításom szerint — és ennek döntő fontossága van— a cselédeknek és a gazdasági, mezőgazdasági munkásoknak az életstandardja, életszínvonala rendkívül alacsony, ez jóformán másra nem irányul, mint hogy legyen tüzelőanyaga, hogy ne fázzék, legyen élelme, hogy ne éhezzen és legyen cipője, hogy rongyokban ne járjon. Ha ezt a három dolgot a közellátási kormányzat nem tudja biztosítani, akkor én a legnagyobb agállyal nézek a jövő évi termelés felé. (Úgy van! Ügy van!) Ezt okvetlenül biztosítani kell, jobban kell biztosítani a mezőgazdasági cselédek cipő- és bakancsellátását, mint a közalkalmazottakét (Ügy van! Ügy van! Taps. — Kállay Miklós: Ez teljesen igaz!), amire rá fogok térni. Rátértem tehát a cipőellátásra és itt nagyon kérem a közellátási miniszter úr ő excellenciáját, legyen szíves e téren a cselédség, a mezőgazdasági munkásság és az erdőmunkásság rendkívül súlyos helyzetén segíteni, mert az a bakancs, az a csizma, az a bőr, amit a községek kapnak, nem fedezi a legszűkösebb szükségletek 50%-át sem. És itt én kénytelen vagyok állástfoglalni egy irányzattal szemben, amely nem általános, de amelyre megvannak a jelek, hogy általános legyen és ez az, hogy a fővárosban megjelent egy polgármesteri szabályrendelet, amely azt mondja, hogy a cipőellátás terén elsősorban a közalkalmazottak igényeit kell kielégíteni. Ez egy egészen helytelen beállítás. Igazságtalanság lenne azzal a gyári munkással szemben, aki reggel ihat órakor ott van a gyárban és négy óráig dolgozik (Mozgás.), igazságtalanság lenne azzal a magánalkalmazottal szemben, aki épp úgy dolgozik, mint a közalkalmazott, igazságtalanság lenne azzal a mezőgazdasági munkással és cseléddel szemben, aki, ha más munkát is végez, de épp úgy becsületesen ellátja a munkáját, mint a közalkalmazott, cil i a £IZ álláspontra helyezkedni, hogy a cipőellátás, a bakancsellátás terén