Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 191^1. évi december hó 19-én, pénteken. 443 ban, búsban hiány van. Természetes és logikus dolog az, hogy ha a fő élelmicikkekben hiány van, a közönség ráveti magát a másodrangú élelmicikkekre és megijedvén, itt próbál tartalékolni s ez a hiány jelentkezni fog az élelmezés, terén az összes fontos cikkeknél. Már említettem — és azért említem mégegyszer, mert ennek rendkívül nagy fontosságot tulajdonítok közélelmezési szempontból — hogy a készleteknek óriási pszichológiai hatásuk van. Ezt nagyon jól tudom. Midőn földin ívelésügyi államtitkár voltam, megfordított viszonylatban láttam ezt. Akkor tudniillik az volt a probléma, hogyan lehet a búza árát tartani. Azon igyekeztünk, hogy a lehetőség szerint lehetőleg kevés készlettel menjünk át az új esztendőbe, az új gazdasági évbe. Igyekeztünk, hogy ne legyen több látható készlet, mint 5—GOO.OMt métermázsa, ami a láthatatlan készleteket beleszámítva 1 millió métermázsát jelent. Kenyéririagvakban kötöítt forgalom mellett nem lehet megfelelő közélelmezési politikát csinálni, ha nines meg az a biztos tudata az ország közönségének, hogy 1—^1.5 millió métermázsa készlelt áll rendelkezésre, amelyet a közélelmezési miniszter úr mindig odadobhat, ahol esetleg hiány vagy árdrágítás van. Ugyanez áll a zsírra, ugyanez áll az egyéb élelmicikkekre vonatkozólag is. Mélyen t. Felsőház! Azt mondtam, azt tapasztaltam, hogy rendszertelenség, kapkodás volt a múltban a közélelmezés terén. Ezt, azt hiszem, mindenki tudja. Kérdem, hogyan lehet elképzelni a kötött forgalomban jó közélelmezést akkor, amidőn a szolgabíró lefoglalja a zsírt és a disznót a járása részére, az alispán lefoglalja a vármegye részére^ a szolgabíró nem engedi ki_ a szomszéd járásba, az alispán nem engedi ki a szomszéd vármegyébe, s a közélelmezési miniszter és minisztérium pe-i dig, vagy az, aki ebben intézkedett, megint más intézkedéseket adott Budapest számára. íBorhy György: ötször is lefoglalják!) Ilyen összevissza intézkedések mellett, mint a múltban voltak, ne csodálkozzunk azon, hogy idejutottunk. Mi mindenben a németeket akartuk utánozni, s megállapításom azt, hogy a rossz dolgokban fényesen utánoztuk őket, a jó dolgokban pedig nem akarjuk utánozni, mert nem tudjuk utánozni. Mélyen t. Felsőház! Talán nem egészen szoros kapcsolatban van a közélelmezési kérdéssel az, amit most újból meg akarok említeni. Már többször említettem fel és talán egyesek előtt unalmas is lesz, (Halljuk! Halljuk!) de akarattal említem fel azért, mert a két utolsó év igazolta közélelmezési szempontból a nagybirtok és a középbirtok döntő szerepét a városok és a hadsereg közélelmezése terén. (Igás! Ügy van!) Kérdezem a mélyen t. közélelmezési miniszter^ úr ő nagyméltóságát, hogyan tudtuk volna ilyen rossz viszonyok mellett a varos, az ipari munkásság és a hadsereg élelmezését biztosítani, ha az egész ország fel lenne pántlikázva. (Ügy van! Ügy van!!) Hogyan tudtuk volna a közhivatalnokoknak, ennek a kolosszus szervezetnek élelmezését biztosítani, ha minden kilogramm gabonát el kellett volna rekvirálni a kisembertől és a kisbirtokostól? (Gróf Semsey László: Ez az!) Mélyen t. Felsőház! A nagybirtok és a középbirtok — és itt egy hasonlatot fogok mondani — azt a szerepet játssza vagy talán játszotta, mint árvíz esetén a csatorna. Ha nincs árvíz, szárazság van, elhanyagolják, hagyják begazosodni. azt mondják: erre nincs szükség. fía azonban jön az árvíz és a csatornák nincsenek rendbentartva akkor százszor nagyobb bajt csinál az a veszedelem, mint abban az esetben, ha a csatornák karban lettek volna tartva. Ez a nagybirtok a közélelmezés terén. Azt mondták, nincs szükség nagybirtokra, nincs szükség középbirtokra, az ország közellátását, az ország termelését a kisbirtok éppúgy elfogja látni. Bebizonyosodott ebben a két utóbbi évben, hogy ha nem lett volna ebben az országban nagybirtok és ha nem lett volna ebben az országban középbirtok, akkor nem lehetett volna az ország közellátását biztosítani. (Ügy van! Ügy van!) Ismétlem, mi a németeket minden rosszban kitűnően tudjuk utánozni, azonban nem akarunk tudomást venni arról, amit ők jól csinálnak. Ezzel kapcsolatban fel kell említenem, hogy a nemzeti szocalista Németország épp a közellátás szempontjából szakított a birtokelaprózással, sőt még Lengyelországban is fenntartja a nagy mezőgazdasági üzemeket, éppen életterének közélelmezése érdekében. (Ügy van! Ügy van!) Ez természetes is. Nem árulok el tehát titkot, amikor azt mondom, hogy a közellátás érdekében már csak azért is szükség van a nagy- és középbirtokra, mert a nagy- és középbirtok feleslegeit mindig meg lehet fogni, mindig igénybe lehet venni; hisz a nagy- és középbirtoknak természetéből folyik, hogy sokkal kisebb lehetőségei vannak a készletek elrejtésére, mint a kisbirtoknak. De ne méltóztassék elfelejteni azt a szempontot sem, hogy a kisember gabonafeleslegéhez hozzányúlni szociális szempontból sokkal veszélyesebb, mint a nagybirtok feleslegéhez. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! Azokról a hibákról, amelyek a közélelmezés terén nálunk a múltban tudatlanságból vagy hozzá nem értésből történtek, nagyon sokáig lehetne beszélni. A gazdaközönség tudja ezt, a saját bőrén tapasztalta. (Gróf Hoyos Miksa: Ügy van!) Én a hibákra azért hívtam fel a közélelmezési miniszter úr ő excellenciájának figyelmét, mert bizom az o tudásában, bizom az ő szakértelmében ßs erélyében és azt remélem, hogy ezeket a hibákat a jövőben elkövetni nem fogják. (Éljenzés.) , (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Ezek után engedje meg nekem a közélelmezési miniszter úr ő exceílenciája, hogy most néhány olyan hibára hívjam fel figyelmét, mely a közelmúltban történt és említést tegyek olyan intézkedésekről, amelyek bizonyos fokig abban az időben történtek, amikor már a közélelmezési minisztériumot a miniszter úr ő exceílenciája vezette. (Halljuk! Halijuk!) Itt van mindenekelőtt a burgonya kérdése. Megint egy csodálatos dolog történt. Az tőrLent, hogy az illetékes körök csodálkoztak rajta, hogy szeptemberben eltűnt a fővárosban a burgonya, annak ellenére, hogy átlagban ugyanolyan nagy volt a felhozatal, mint normális időben. Hát itt van épp a hiba. Rendkívüli időben normális számokkal dolgozni nem iehet. Azt tudni kell, hogy ha hústalan napok vannak, ha a közönség sorbaáll a lisztért - és nem kap lisztet, ha sorba áll a zsírért és nem kap zsírt, akkor természetszerűleg ráveti magát arra az élelmicikkre, amely rendelkezésre all, amely megvásárolható. így- történt az. hogy Budapesten a napi normális 15—20 vagonnal szemben 40 vagon burgonya fogyott el, és 69*