Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

442 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése kat, amelyek nélkül kötött forgalmat életbei éltetni nem lehet. Nem akarom itt az összes szabályokat felsorolni és az összes közgazdasági elveket megemlíteni, amelyeket kötött forgalom esetén a közélelmezés terén feltétlenül figyelemmel kell kísérni, csak néhány fontosabb szabályra akarok rámutatni. Itt desorganizálták a kereskedelmet anélkül, hogy megfelelő szervezettel tudták volna helyettesíteni. Nem akarok itt 'Végigmenni az egész kereskedelmen, de egy kicsiséget akarok megemlíteni. Régente a bőrért minden héten vagy minden két hétben megjelent valaki és a gazdaságban a levágott állat bőrét átvette. Most egy marhának a bőrével 40 kilométerre kell menni, hogy az emßer a bőrt a megbízottnak átadja. A nagygazdaság ezt talán meg tudja csinálni, de vegyék tudomásul, nincs rá eset, hogy a kisember 40 kilométerre bejárjon, hogy egy bőrt el tudjon adni. A kereskedelmet tönkretették és helyette újat nem tudtak felállítani. A közélelmezés kérdéseibe politikai szempontokat vittek be és elhanyagolták a gazdasági szempontokat. |A termelést tudatosan és mesterségesen csökkentették a gazdasági intézkedésekkel. Bocsánatot kérek, én tudom azt, a magyar gazda annyira jó gazda, hogy legjobban tudja megállapítani, hogy mit tud termelni az adott körülmények között a birtokán és kétségbevonom azt, hogy miniszteiriális tisztviselők jobban el tudnák rendelni azt, hogy egy gazda mit termeljen. {Helyeslés.) Mi az eredményi Az országban kurták, bogy pl. ricinusmagivakat kell termelni. A hatósági személyek presszionálták a gazdákat, — akár alkalmas volt erre a birtok, akár nem — azok 30—40—50 holdakon termeltek ricinust, s nem lett belőle semmi más, mint kóró. Ráfizetett tehát a gazdaság és az 50 hold — merem állítani — parlagon maradt. így irányítani közélelmezést, így irányítani termelést, nehéz viszonyok között, nem lehet. Ez csak egy példa, de a példáknak egész sorozatát tudnám felsorolni. De még további hibák is voltak; ilyen volt és ilyen a helytelen árpolitika. Nem lehet a kötött forgalomban egy mezőgazdasági cikknek az árát máskép megállapítani, mint úgy, hogy a gazda megkapja a termelési költségeket és a normális hasznot, (Ügy van! Ügy van!) mert akkor nem fognak termelni, vagy a cikk a piacról el fog tűnni. (Gr. Hoyos Miksa: A tej!) Hiba történt ott is, hogy az árpolitika késedelmes volt. Méltóztassék csak (visszagondolni arra, tavaly, midőn a búzának és rozsnak az árát csak novemberben állapították meg, a búza és a rozs ára három hónapon át alacsonyabb volt, mint a zabé és az árpáé, hogy mennyi kenyérmagvat takarmány óztak fel az országban éppen ezen késedelmes árpolitika folytán. En nem tudom az összes hibákat felsorolni, mert akkor talán négy óráig is tudnék beszélni és talán délutánra is átmenne a beszédem, (Derültség.) csak egyes példákat akarok kiragadni. (Halljuk! Halljuk! )

r Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy felszólalásom hiányos. Tisztában vagyok azzal is, hogy vannak gazdák, akik többet tudnak^ e téren, mint én, ezért nem akarom a felsőháznak a türelmét annyira igénybeveinni, hogy minden egyes kérdésre kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen helytelen rendszer a kötött árforgalomban az, ha kiragadok egyes cikket, annak árát maximálom és a maximálási elvet nem viszem keresztül az összes cikkeken. Méltóz19hl* évi december • hó 19-én, pénteken. tassék csak visszagondolni: a csöves tengerit nem maximálták, a szemes tengerit maximálták; a hízott sertést maximálták, a sovány sertést nem maximálták. Ez olyan közgazdasági analfabetizmus, amilyet nagyon keveset láttam a múltban. Mélyen tisztelt Felsőház! Most rátérek egy nagyon fontos kérdésre, és ez a legfontosabb. Erre akarom a közélelmezési miniszter úr figyelmét felhívni, mert az én megítélésem és az én tudomásom szerint a kötött forgalomban a közellátás szempontjából legdöntőbb szerepük van a készleteknek. Ha megfelelő készlettel rendelkezem, akkor az árnívót tudom tartani. Ha pedig tudom az árnívót tartani, ez a pénz elértéktelenedése szempontjából döntő momentum. Ha a publikum tudja, hogy van készlet, nem ijed meg és nem fog feleslegesen árut halmozni. E téren merem állítani, hogy a múltban végtelen nagy könnyelműséggel kezelték ezt a kérdést. Részint elkótyavetyélték az ország értékeit, készleteit, részint az ország készleteit kiárusították. Én felemlítettem azokat az adatokat, amelyek Magyarországnak bizonyos cikkeiben a _ külforgalom szempontjából, a kivitel szempontjából döntőek és ha ezeket az átlagkivitellel összehasonlí; torn, hogy az utóbbi években mit vittünk mi ki, akkor megállapítom, hogy a készleteinket kiárusítottuk és annak, hogy idejutottunk, egyik oka az, hogy ilyen készletkiárusítás volt. Mélyen t. közélelmezési miniszter úr! Ez, amit mondok, nem a közélelmezési miniszter jelenlegi politikájára vonatkozik, majd arra is rá fogok térni. (Derültség.) Kénytelen vagyok azonban ezt felemlíteni és azért említem, hogy felhívjam a közélelmezési miniszter úr ő excellenciájának figyelmét arra, hogy milyen fontos dolog a készletek gyűjtése. Mindaz az intézkedés, amelyet a közélelmezési miniszter úr meg akar csinálni az ország közélelmezése érdekében, a Danaidák hordájába való vízhordás, ha nem fog megfelelő készlettel rendelkezni. 1940-ben a normális 60—70.000 marha helyet kivittünk 105.000-et annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt Magyarországon marhavész volt. 1939-ben a normális átlagos 7 millió métermázsa helyett 19 millió métermázsa kenyérmagvat és lisztet exportáltunk. Itt történt egy fenomenális ügyesség, hogy amikor a háború kiütött, még egy félévig vígan eozináltak, (Ügy van! Ügy van!) 2 millió métermázsa búzát eozináltak fel annak ellenére, hogy én szeptemberben felmentem az illetékesekhez és azt mondtam: hogyan lehet egy háború kiütése után marhával még búzát etetni. Mondom, még egy félévig eozináltak. (Egy hang a középen: Ezért senkisem felelős!) Nincs felelősség. (Egy hang a joboldalon: Nincs bizony!) Ugyanabban az évben a helytelen árpolitika folytán a gazdák feletettek 2 millió^ métermázsa rozsot és rosszabb minőségű búzát, tehát ez jelent egy évben 16 millió métermázsa kenyérmagvat. Ha az ország feleslege átlagban 7 millió mázsa, ne csodálkozzanak az urak, hogy a készletek eltűnnek. Mélyen t. Felsőház! Zsírhiány van. Természetes, hogy van zsírhiány. Ez visszavezethető egyrészt a rossz kukoricatermésre, másrészt a sertésvészre, harmadsorban pedig arra, hogy 350.000 darab sertést exportáltunk egy évben a normális átlagos 170.000 darabbal szemben. Ha így állnak a dolgok, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy itt gabonában, zsír-