Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 19hl. évi december hó 19-én, pénteken. 441 tartására tenni kényszerült. Ehhez a felelősségteljes és nehéz munkához most tisztelettel kérem az igen t, felsőház megértő és áldozatos támogatását. Meggyőződésem, hogy ha erről a helyről is lelkes megsegítés és bizalom kíséri a közellátási kormányzat tevékenységét, akkor a magyar belső front tömegein semmiféle láthatatlan propaganda befolyása vagy bomlasztó ereje nem fog erőt venni. Kérem benyújtott költségvetésem elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik br. Prónav György ő nagyméltósága. Br. Prónay György: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A^nagyméltóságú közélelmezési miniszter úr szíves elnézését kérem azért, hogy nagyértékű és tartalmas beszéde után a türelmét újból igénybe akarom venni, mert a magam részéről közellátási és közélelmezési kérdésekkel szeretnék beszédemben foglalkozni. Sajnos, hogy a közélelmezési miniszter úr felszólalása után szólalok fel. ez önhibámon kívül történt így, és ezért kénytelen vagyok a közélelmezési miniszter úr elnézését kérni. Midőn a közélelmezési tárca vitájánál szót kérek, úgy érzem, bizonyos erkölcsi alapom van arra, hogy a közélelmezés kérdéseivel foglalkozzam azon oknál fogva, ment csaknem húsz évvel ezelőtt két éven át, mint közélelmezési államtitkár résztvettem a közélelmezés irányításában, másrészről néhánv évvel később mint földmívelésügyi államtitkár figyelhettem meg a szabadforgalomban az ország köz élelmezésének kérdését. Tudom, hogy az a bírálat, amelyet a közélelmezés tárgyában fogok mondani, elsősorban a múltnak a bírálata s másodsorban a jelenlegi kormányzat tevékenységének bírálaíta. és legkisebb mértékben a jelenlévő közélelmezési miniszter úr f működésének bírálata. Tudom, hogy a közélelmezési miniszter úr nagyon terhes örökséget vett át, melynek likvidálása és rendezése igen nehéz terhet ró a vállaira. Sokan talán azt fogják mondani, hogy felszólalásomban közismert gazdasági tételekkel fogok foglalkozni vagy közismert szabályokat fogok elmondani, de szükségesnek tartom ezekre a szabályokra az illetékesek figyelmét felhívni, legfőképpen annál az oknál fogva, mert úgy látom és azt tapasztaltam, hogy a múltban ezeket az elemi gazdasági szabályokat a közélelmezés terén nem vették kellőképpen figyelembe. A magam részéről jobban szerettem volna bizottsági ülésben szóvátenni a közélelmezési kérdéseket, de sajnos, a bizottsági ülésen nem szólalhattam fel, mert erre akkor nem volt módom. A bizottsági üléseken sok olyan , kérdést érintettem volna, amelyeket itt a plénumban nem óhajtok érinteni. Mélyen t Felsőház! Megállapítom, hogy mindazok, akik a múltban az ország élelmezési ügyeit intézték, igen szomorú számadást nyújtottak át a jelenlegi közélelmezési miniszter úrnak. E számadás tartozás-oldalán igen súlyos tételek vannak elkönyvelve a hozzá nem értés és tudatlanság folytán. (Egy hang a JcÖsé/pen: Ügy van!) A követei-oldalon pedig alig látunk valami szakértelmet vagy tudást. Elismerem, hogy ilyen rendkívüli nehéz viszonyok mellett egy ilyen örökséget átvenni és rendezni rövid időn belül nem is lehet. Viszont a múlt bírálatát a jelentől nem tudom FELSŐHÁZI NAPLÓ II. elszakítani, nem tudom pedig elszakítani azért, mert fel akarom hívni az illetékes tényezők figyelmét arra, hogy a jövőben azok a hibák, amelyek a múltban elkövettettek, ne követtessenek el, és a múlt hibáiból a tanulságot a jövőre nézve levonják. A közélelmezés terén rendkívüli tüneménynyel állunk szemben, amely rendkívüli tünemény nem csodálatos, hanem rendkívül aggályos. Magyarország a mezőgazdasági termelés tekintetében Istentől megáldott ország volt. Mindenben feleslegei voltak, sőt merem állítani, hogy a feleslegek értékesítésének kérdése igen nagy gondot okozott, a múltban a mindenkori kormányzatnak. Rá akarok itt néhány adatra mutatni azért, hogy következtetésem e tény megvilágítása folytán minél szembetűnőbb és pregnánsabb legyen. Évenként hétmillió métermázsa kenyér- és gabonamagvat exportáltunk ki, 170 ezer darab hízott sertést vihettünk ki átlagban évenkint. 200 ezer métermázsa élő baromfit, 30 ezer métermázsa vajat, 100 ezer métermázsa tojást és a normális időkben 3—4 ezer vágón cukrot. Itt van a csoda: egy szép napon eltűnik minden: nincs liszt, nincs zsír, nincs tojás, az elsőrendű élelmicikkek teljes egészükben eltűnnek a piacról. Szeptemberben — a termelési év elején — Budapesten sorban állnak az emberek kenyérért és lisztért, s a kenyéirszükségletet nem tudják kielégíteni. Azóta is akárhányszor látta az ember a sűrű sorokat a boltok előtt. Ott álltak a háziasszonyok kora reggeltől kezdve (Egy hang: Most is), kora délutánig és nem tudtak zsírt kapni. Ez az a tünemény, ez az a fenomén, amelyet talán nem lehet megérteni, de meg tudunk érteni, ha a dolgok mélyére nézünk, s ha azok okait kutatjuk és taglaljuk. Talán vannak olyanok, akik azt fogják mondani: igen, a kétévi ^rossz termés ennek a kizárólagos oka. (GyőrffyBengyel Sándor közellátásügyi miniszter: Elsősorban!) Én tagadom, hogy elsősorban, s azt állítom, hogy utolsó sorban és ezt mindenkivel szemben hajlandó vagyok bizonyítani statisztikai adatok alapján. Megállapításaim szerint sem 1940-ben, sem 1941-ben a fő terményekben, a gabonaterményekben nem volt olyan rossz a termés, hogy ne tudta volna az ország teljes szükségletét fedezni és ne maradt volna még bizonyos feleslegünk is kivitelre. Ezt statisztikai adatokkal tudom bizonyítani. Elismerem azt. hogy az idén és tavaly tengeriben tényleg hiány volt, erre vezethető vissza ennek folytán nagyobb mértékben a zsírhiány. Merem azonban állítani, hogy Magyarországon a termelés szintje a mezőgazdaságnál, az egyes birtoktípusoknál, nem változott. A nagybirtok ugyanúgy termel, mint 10 évvel ezelőtt, a kisbirtok is éppen olyan szinten van a termelés tekintetében, mint 10 év előtt. Tehát azt, hogy a termelés szintje visszament volna, és ez az oka a közélelmezési nehézségeknek, tagadásba vonom. Mélyen t. Felsőház! Ha nem ismerem el azt, hogy elsősorban a rossz termésre lehet a közélelmezési bajokat visszavezetni, ha nem ismerem el azt, hogy a termelés szintje annyira csökkent volna, hogy nem tudjuk az ország közéi elm ezését ellátni, akkor kutatni kell azokat az okokat, amelyekkel ez a csodálatos tünemény indokolható. (Halljuk! Halljuk!) Es ez az, hogy az ország közélelmezése terén a múltban nem tartották be azokat az elemi szabály o69