Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése kell hagyni, ami annak a gazdaságnak az élésére kell. (Helyeslés.) Ebben a füzetben, ennek minden egyes részében ez a vezető gondolat dominál és ebben az utasításban pontosan meg van hagyva, hogy a beszerző osztagok milyen készleteket kötelesek visszahagyni. Ha valahol ez nem történnék meg, — azt kell mondanom, hogy 800 ember hibákat követhet el (Ügy van! Ügy van!) — erre a célra külön egy panaszirodát rendszeresítettünk a közellátási minisztériumban és betartottuk azt a katonai rendszerben igen jól bevált panasztevést, hogy ha valahol valami baj van, azonnal módunkban legyen a katonai szervek útján a panaszokat orvosolni. Ez tehát egy szuperplusz, ami nem módosítja azokat a törvényes eszközöket, amelyek eddig is egyébként rendelkezésre állottak. Tehát szuperpluszban adtunk jogot most mindenkinek, abol esetleg sérelmek állottak elő, a maga baját előadni, hogy mi azt orvosolni tudjuk. Én hiszem és tudom is az ország nagyon sok vidékéről beérkezett jelentések alapján, hogy általánosságban panasz nincs. (Ügy van! Ügy van!) A végrehajtó közegeknek egyik-másik helyen netán fellépő atrocitását a legszigorúbban megtoroljuk az azonnali felváltásig menőleg és ahol ilyesmi sajnálatosképpen megtörtént, ott a sérelmet természetesen azonnal orvosoljuk. (Helyeslés.) Azzal kellett volna kezdenem, hogy miért is kellett ez a rekvirálás. Mert minden olyan eszköz, amely — mondjuk — erőszakkal jár, ha ez itt a legsimábban is történik és kioktat.«»« sy.erüleg is a méltányos megbíráláson alapszik, mégis erőszakos eszköz, amelyet nagyon szíve sen elkerültünk volna, ha ennek a lehetősége fcnállott volua. Sajnos azonban azt kell meg állapítani, hogy éppen a gabonaneműekben. amelyek között elsősorban a búzát és a rozsot nézem, volt egy felajánlási kívánság, amely nem hozta meg azt az eredményt, amelyet vártunk tőle és mert nem volt meg az eredmény, kényszerültünk ennek a másik eszköznek az igénybevételére, hogy országunk a gazdasági év kezdetétől a befejezéséig, július végéig, helyesebben augusztus közepéig — más országrészekben ez természetesen kitolódik — telje« mértékben el legyen látva búzaneműekkel az utolsó pillanatig és ne álljon elő az a lehetetlenség, amely tavaly abban nyilvánult meg, hogy a honvédségnek kellett magát élelmezési leg demobilizálnia. hogy az ország lakossága körében az éhség és az ínség fel ne lépjen. Tehát csak ezt a célt szolgálja ez az igénybevétel és a gazdaságok elszámoltatása, mert ha elég felajánlás lenne, akkor erre természetesen nem lett volna szükség. Sajnos azonban, a felajánlás sok millió vagy több millió métermázsával kevesebb, mint ahogyan azzal számoltunk, ebből kifolyólag kell ezzel a bizonyos igénybevétellel ezt a hiányt pótolni, (gr. Hoyos Miksa: Ma is van?) Az eredmények, amelyek eddig rendelkezésünkre állanak, nagyon biztatók (Éljenzés és t^os.), úgyhogy én ma felelősségem tudatában kijelenthetem, hogy ebben az országban baj nem lesz. (Éljenzés és taps.) A kenyérgabonánál maradva nagyon jól tudjuk azt. hogy az elmúlt év rossz termése, az árvizek folytán beállt terméskiesések, továbbá Kárpátaljának és az erdélyi területeknek paszszív volta — nem száz százalékosan passzív, de mégis majdnem passzív volta — továbbá <iz a körülmény, hogy a délvidéki készletek nem álltak rendelkezésre a mi céljainkra, mindezek azt 194-1. évi december hó 19-én, pénteken. 437 a követelményt támasztották, hogy takarékosan kell élnünk. Takarékoskodással biztosan futni fogja a készletekből, de szükséges volt. bizonyos rendelezéseket is kiadni, amely rendelkezéseket a következőkben ismertetek. (Halljuk! Halljuk!) A búza kiőrlési arányát módosítani kellett» két okból. Először azért, mert az ember megette az állat elől a takarmányt korpa formájában. (Úgy v<tn! Ügy van!) Erre nincs szükség, (ügy van! Ügy van!) Vissza kell adni az állatnak, ami az állaté, tehát a kiőrlési arányt meg kellett változtatni sok minden tényezőt figyelembevételével. (Élénk, helyeslés.) Az állat korpa for májában, r jobb korpa formájában kapja meg most az ételét, amit eddig nem kapott. (Helyeslés.) Csak azt jelentem itt be, hogy az eddigi kiőrlési aránynak egyik kellemetlen kihatása az volt, hogy 15.000 vagonnal kevesebb korpánk volt, mint lett volna, ha az új arány szerint dolgoztunk volna. Ez a kiesés a takarmányozásban óriási bajt okozott. Ez most bizonyos mértékben pótolva lesz. Igaz, hogy jobbfajta korpa áll majd rendelkezésre az állatok etetéséhez, de bizonyos idő csak elmúlt, amíg az a másik kiőrlési arány állott fenn, amely kiőrlési arányt, sajnos, csak most tudtuk megváltoztatni. Országos viszonylatban bevezetem a lisztes a kenyérjegyeket. (Helyeslés.) Január közepével fogom a liszt- éis kenyérjegyeket bevezetni éspedig változatlanul úgy, hogy napi 250 gramm jut a normális fogyasztónak, ehhez mérten több jut a testi és nehéz testi munkásoknak, amit meig is érdemelnek, mégpedig 40, illetőleg 60 dekagramm. Biztosítóim továbbá azokat a mennyiségeket is, »amelyeik a szoptatós anyák és a terhes anyák részére szükséges többlet gyanánt kiadhatók. (Élénk helyeslés./ Ezenfelül ott, ahol szükséges, például ahol nagyobb közmunkák folynak, természetesen még több gabonát fogunk kiadni liszt formájában^ hogy a munka úgy végeztessék el, ahogyan annak valóban el kell végeztetnie. (Helyeslés.) De korlátoznom kellett a vendéglátó üzemekben kiszolgáltatható ételek mennyiségét és' mineműiségét is. (Helyeslés.) Az étlapokat revízió alá vettem, mert felmerült az a meggondolás, hogy nekünk igenis, nines elegendő juhunk, mi tehát juhot nem ehetünk addig, amíg nem lesz annyi juhunk, hogy szabadon használhassuk fel a juhot étkezés céljaira. Minthogy pedig a juhnak nem az a főrendeltetése, hogy megegyük, t hanem az, hogy gyapjú legyen belőle, azért a vendéglőkben a juhhús kiszolgáltatását korlátoztam. (Élénk helyeslés.) A továbbiakban bejelentem, hogy ennek ellenében a vadfogyasztást, amely hála Istennek, ezidén megint szépen halad és prosperál, nagyobb mértékben fogom megengedni, mint eddig. (Helyeslés.) Nevezetesen fennáll az őz, •a nyúl és a különféle szárnyasok fogyasztásának, azonfelül a halfogyasztásnak is a lehetősége. Éhezni tehát nem fogunk, csak bizonyos beosztással fogunk élni. Korlátoznom és szabályoznom kell a tésztagyártást és a szárított tésztafélék előállítását, mindezt jegyhez kell kötni, mert arra, hogy valaki a normális lisztfogyasztáson felül még szuperplusz fogyasztást élvezzen szárított tésztából, makaróniból vagy bármi másból, ezidőszerint még nem vagyunk berendezkdeve. (Ügy van! Ügy van!) Lehet, hogy a jövőben.