Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

438 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése amikor jobb termésünk lesz, amikor nem lesz ilyén korlátozási elkötelezettségünk, akkor majd mindezt meg- lehet szüntetni, de ma még nem tartunk itt, nekem biztosra kell mennem, nekem semmilyen körülmények között nem szabad kiprovoikálnom azt, hogy ne legyen elegendő kenyerünk a gazdasági év utolsó napjáig. (Helyeslés.) Kendezni kívánom a tengeriből készült liszt forgalomba hozatalának módját és az ezzel kapcsolatos árkérdést. Be kell jelentenem, — ami közismert dolog — hogy országunk egyes vidékein a kukoricaliszt a íőtáplálék, ott a nullás lisztet semmire sem becsülik. Ebből kifolyólag^ azt kell ott etetni, amit az odavaló népesség évszázadokon keresztül evett, ott újdonságokat bevezetni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Viszont ameddig odajut az a kukorica, hogy felmorzsolt és felőrölt formában emberi táplálékká válik, addig abból az értékes anyagot ki kell vonnunk olaj formájában. Erre ugyanis más helyen a közellátásnak szüksége vau. Ez azonban nem azt jelenti, mintha az a kukorica a legkisebb mértékben is rosszabb lenne az emberi étkezés szempontjából. A benne lévő olajat ki fogjuk belőle vonni és azt más célokra fogjuk felhasználni. Végül szabályozni kívánom a hüvelyesek forgalmát is. Ezzel tulajdonképpen elmondtam mindazt, amit a kenyérgabonára vonatkozóan akartam elmondoni. Szükséges, hogy a takarmánykészletekről is beszéljek néhány szót, (Halljuk! Halljuk!) mert ezen a téren állunk tulajdonképpen a legrosszabbul. Jelenlegi kukoricatermésünk szűkösnek mondható és ha csak a becslési adatokat vesszük tekintetbe, azt látjuk, hogy körülbelül 7.7 millió métermázsával van kevesebb kukoricánk, mint amennyit remél tünk, illetőleg amennyire a bevetett területek alapján következtetni lehetett. Magának a kukoricának a minősége sem jó, félig érett, éréi len

% hibáscsövű és romlott, defektes csövű kukorica van meglehetősen nagy mennyiségben Ez, sajnos, olyan tényező, amelyet a közellátás szempontjából nem hanyagolhatunk el. Ez* számításba kell vennünk és ez azt jelenti, hogy itt is bizonyos mértékben gazdálkodnunk kell. Ha a szükséges takarmány mennyiség rendelkezésre állna, akkor nem fájna a fejem a két és félmillió hízó disznónak aszerint a rendszer szerint való ellátása miatt, mint amelyet ma gamban elképzeltem. Mivel azonban ennek a. két és félmillió disznónak a kihizlalásához szükséges takarmánymennyiség nincs meg, redukál tabb mértékben kell ezt majd lebonyolítanunk, ami a zsírellátás terén, iha nem is fog zökkenőkre vezetni, de azt jelenti, hogy bizonyos beosztással kell élnünk. Takarmánynehézségekkel küzdünk egyébként a zab, korpa, árpa, kukorica terén egyaránt, ezért az árpának az ipari felhasználását máris korlátoznom kellett. Ez meg történt a sörgyáraknál és a malátagyártásnál. A búza kiőrlési arányának a közelmúltban történt módosításával egyrészt azt akartam elérni, hogy a gazdák több korpához jussanak; így igyekeztem segíteni a takarmányozási nehézségeken, de bejelenteni, hogy akármilyen nehezünkre is esik, tabarmánykérdésünk előbbrevitelére e szükségessé vált az, hogy bülf öFdrőI drága pénzen olajpogácsát és más takarmányokat hozzunk: be, csakhogy ne akadjunk fenn a takarmányellátás terén. Akármilyen nehezen mondom is ki, hogy sokba került, de más út a 19ki. évi december hó 19-én, pénteken. megoldásra nem állott rendelkezésemre. (He lyeslés.) Legsúlyosabb a helyzet a zsírfronton. Ügyszólván máról-holnapra élünk. Budapest szükséglete úgy ahogy biztosítottnak vehető. A pestkörnyéki, a vidéki és a falusi ellátatlanok zsírellátása nem kedvező. Ez a súlyos helyzetet enyhítendő, a parlamentben történt bejelentésem óta eddig a következő intézkedéseket tettem: Méltóztatnak emlékezni, hogy a levágott sertések után 3—6 kg zsír kötelező felajánlását rendeltem el. Ezeket a tételeket az ellátatlanok részére vásároltatom fel, a felvásárlás folyamatban van. az eredmény biztató, és hála Istennek, hogy ezt jelenthetem az igen t. Felsőháznak, mert ez megmutatja azt az utat, amelyen a zsírfront kérdése is megoldásra kerül. A gyűjtési láz ellensúlyozására rövidítettem a tárolható készletek mennyiségét, amelyet, mint méltóztatnak tudni, az önellátóknál 11, a nem önellátóknál 1.5 kg-ban állapítottam meg, vagyis az. aki zsírjegyből él. esak 1.5 kg-ot, az önellátó pedig személyenkint 11 kg-ot tarthat meg. Bevezettem Budapesten a zsiradékváltójegyet, aminek lényege az, hogy mindenütt, ahol a kettős ellátottság de facto fennállott, ezt meg kellett szüntetni (Helyeslés.), mégpedig azért kell megszüntetni, mert nagyban és egészben az tapasztalható ma, hogy igen sok család költözködik be Budapestre közvetlen vidékről és még távolabbi vidékről is, amely családok zsírellátása biztosítva volt. Most eljöttek Budapestre, megkapták lakásukban a zsírjegyet, most hotelba jönnek, a hotelból vendéglőbe mennek étkezni és zsírjegyeiket lassanként készletek gyanánt felgyüjtötték maguknak, ők pedig nagyszerűen megélnek a vendéglői koszton. Ez kettős ellátás volt, amint ez az előírásban meg van mondva. Ezt a, kettős ellátást be kellett szüntetni, és ezért léptettük életbe a zsírváltójegyet, aminek eredménye az, hogy nekem havonta 14 vágón zsírom megmarad a közellátás egyéb szükségleteire, és nem kerül elprédálásra, mint ahogy az eddig fennállott. (Helyeslés.) A rendszer bevált. Az előkészítés három hetet vett igénybe, de az életbeléptetés óta egyetlen panasz sem hangzott el, hogy valaki nem tudna zfírváltójegy alapján megélni. Mindenki olyan ételt ehet a vendéglőben, amilyent akar. (Helyeslés.) Egyébként ki kell jelentenem, hogy sohasem prosperált a vendéglátó ipar olyan nagymértékben, mint most, amikor a legszűkösebben vagyunk, mert minden vendéglőben annyi étkező van, hogy alig lehet helyet kapni. A zsírváltójegy bevezetésével . tehát a készlet csak nŐni fog a közellátás céljaira. A sertéseket összeirattam, sertésnapot rendszeresítettem. A gazdaságok elszámolásával kapcsolatban pedig jelentem, hogy a zsír- és szalonnafeleslegeket felvásároltattam — ez a felvásárlás is bizonyos kedvező képet mutat — mert ebből kell majd ellátnom azokat a szalon namennyiségeket, amelyek aratásra, közmunkákra és miegyebekre kellenek. (Ügy van! Ügy van!) ' \\. , u Korlátoztam a hentesárut. Itt luxus hentesáru ezután nem készülhet (Helyeslés.), csak azoknak a betegeknek számára, akik tényleg betegek, és akik mást nem tudnak enni, mint azt, amit az orvos rendel nekik gyógysonkában, vagy más egyebekben, de egyébként