Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

436 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 1941. évi december hó 19-én, pénteken. mert nincs, vagy nem tudnak rendelkezésre állani. Ez a tanyavidék az ő speciális helyzeténél fogva, minthogy járhatatlan utakkal van össze­kötve, ösztönszerűen kénytelein volt a teljes autarchiás gazdálkodás módszeréhez folya­modni. Minden terményét otthon élte fel, fel­etette jószágaival, mert sokkal könnyebb volt a felhizlalt jószágokat, mint a terményeket a piacra behajtani, a tengely törő utakon beszál­lítani. Ezekben voltam bátor a közellátási tárca részletkérdéseivel foglalkozni. Mély tiszteletlel kérem a közellátási miniszter úr ő excellenciá­ját, hogy azokat, amiket itt felemlítettem, hi­szen ezek az életből vett megfigyelések és gon­dolatok, méltóztassék a szívébe zárni. (Zaj. — Gr. Hoyos Miksa: Egy szót sem értek!) Pedig én hangosan beszélek. (Gr. Somssich László: Méltóztassék a szónoknak a mikrofonhoz menni, de azt a helyet ne tessék elfoglalni.) Most már befejezem. Amilyen mértékben a gazdasági irányítás tárgyában kiadott rende­letek száma esökkenni fog, — méltóztassék el­hinni — olyan mértékben fog a gazdasági élet s egyúttal az ország lakosságának felvirág­zása bekövetkezni. Teljes bizalommal viseltetve a közellátási miniszter őexcéllenciájának áldozatos és fárad­ságos működése iránt, a közellátási tárca költ­ségvetését úgy általánosságban, mint részletei­ben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: A közellátásügyi tárcanélküli mi­niszter úr ő, nagyméltósága kíván szólani. Győrffy-Bengyel Sándor közellátásügyi tárcanélküli miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Őszinte örömmel ragadom meg az első alkál­imat, hogy itt az igen t. Felsőház előtt közellá­tási miniszteri minőségemben bemutatkozzam. (Éljenzés és taps.) Képviselőházi expozémban november 26-án már rámutattam azokra a célkitűzésekre, ame­lyeknek mielőbbi megvalósítását szükségednek tartom. Ezieik közül elsősorban a részletgazdál­kodásnak és a termelésnek olyan rendszerét kí­vánom fokozatosan kiépíteni, amelyre háború­ban lévő nemzetünk szempontjából a közellátás biztosítására feltétlenül szükség van. En a vállalt feladatot hármas irányban lá­tom magamra nehezedni. Először meg kell ál­lapítanom az országos szükségleteket, mert ezeknek fedezéséről az egésA gazdasági év tar­tamára a termelő miniszterekkel egyetemben gondoskodnom kell. Ezekkel a szükségletekké] szemben vannak azok a készletek, amelyek egy­általában rendelkezésre állanak s a szükségle teknek és a készleteknek egymáshoz való irá­nyítása mondja meg nekem azt, milyen mér­tékben tudom feladatomat megoldani. Miután mindenegyes kérdésre a számvetés adja meg tulajdonképpen a biztos báizist, ezért kell nekem lassan és szisztematikusan előre­haladnom, nehogy kellemetlen meglepetések ele kerülhessek. Feladatköröm második része a közellátási javaknak, tehát a meglévő készleteknek bizo­nyos elosztása. Ebben is sürgősségi sorrendet látok magam előtt, mert hiszen ha minden volna, akkor természetesen az elosztás egészen könnyű adminisztratív feladat lenne, de saj­nos, ez a »minden van« nálunk nem áll fenn és ebből kifolyólag egy fontossági és sürgős­ségi sorrendet kívánok betartani, amely az igazságos elosztásnak alapját alkotja. Feladatköröm harmadik része tulajdon­képpen arra kötelez engem, hogy lelkiismeret­len kezek a mostani világháborús nehéz gazda­sági viszonyokat saját gyors meggazdagodá­suk érdekében árdrágításra és áruhalmazásra használják fel. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Ezen utóbbi feladat arra kötelez, hogy az áraknak és a munkabéreknek, illetve a kereseti lehetőségeknek egymáshoz való vi­szonyában egészséges összhangot teremtsek. Ez biztosítja a termelési ágak zavartalan munkáját és a társadalmi rétegek kiegyensú­lyozott megélhetését, másszóval az ipari és mezőgazdasági termelés között mind a terme­lés, mind a fogyasztás tekintetében végre el­fogadható nyugalmi helyzetet kívánok megte­remteni. (Általános élénk helyeslés.) Az árkiárdéssel kapcsolatos belső munkála­tok már bizonyos előrehaladott stádiumban vannak. Ez azt kívánja biztosítani, hogy az egyik oldalon a mezőgazdasági árak, a másik oldalon az ipari árak egymással olyan vi­szonyba kerüljenek, hogy a nyugalmi helyzet lehető hosszú időre biztosítva legyen. (Helyes­lés és taps.) Errevonatkozólag már alkalmam volt sok érdekképviselettel tárgyalni és mó­domban volt megismerni azokat a nézeteket, melyek az egyes érdekképviseletek részéről megnyilvánultak. Ezeket. a nézeteket és felfo­gásokat egyeztetem, korrigálom, és tudom azt, hogy fennáll egy mezőgazdasági árnívó, ame­lyet valamikor 1941. nyarának a vége felé ál­lapítottak meg, de amely ma bizonyos mérték­ben korrekcióra szorul. (Ügy van! Ügy van!) Ez a korrekció is folyamatban van. En úgy látom, hogy ez a korrekció és a most életbe­lépő ipari áraknak egymáshoz való viszonya fogja megteremthetni azt a nyugalmi helyze­tet, melynek elérésére törekszem. T. Felsőház! Ezek azok a nagy szempon­tok, amelyek engem a közellátás irányítása terén vezetnek. Ezeket a magam számára fel­adatul tűztem ki, ezekben kívánom én feladat­körömet betölteni és intézkedéseimet ezek sze­rint óhajtom végrehajtani. Módomban volna, ha idő állna rendelkezésemre, részleteiben is előadni azt, hogy milyen irányban és milyen módon kívánok tevékenykedni... (Halljuk! Halljuk!) — Gróf Semsey László: Halljuk! I Nagyon érdekes!) Nagyon szépen köszönöm I ezt a megtiszteltetést» élni is fogok az alkalom­mal. A bevezetésemben azonban legyen szabad előrebocsátani azt, hogy én azzal kezdem, ami ma tulajdonképpen a legfontosabb élő prob­léma, mégpedig azzal, hogy végrehajtom az egyes gazdaságokkal az elszámoltatásokat. Ezek az elszámoltatások nagyon gondosan el­készített munka alapján fognak megtörténni. Az tudom jelenteni, hogy több mint 800 be­szerző osztag működik az ország egész terü­letén és e 8C0 beszerző osztag parancsnokait egytől-egyig kioktattuk arra, hogy mindegyik tudja a maga feladatát. Ez az útbaigazítás írásban elkészített könyv formájában jelent meg, amely nyomtatott könyvbe foglalt uta­sítások elvileg azt tartalmazzák, hogy a gaz­daságokat a legnagyobb méltányosság alapján kell elbírálni,* egyedenkénti elbírálásnak alap­ján kell a gazdaság elszámoltatását bizonyos precíz, pontosan meghatározott utasítások, minimális teljesítések mellett végrehajtani. Ez azt jelenti tehát, hogy annak a gazdaság­nak az élését, annak a gazdaságnak a további prosperitását egy jottányival sem szabad meg­változtatni (Helyeslés.), vagyis mindent ott

Next

/
Thumbnails
Contents