Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése nek takarmányozására sem elég, még kevésbbé elég arra, hhogy az annyira óhajtott és áhított sertéshizlalást megindítsa. Tapasztaltam azelőtt az én gazdaságomban, hogy majdnem minden jóravaló cseléd, aki szorgalmas volt, 2—3 hízott disznót szolgáltatott be eladás végett a községnek. Most hozzánk fordulnak a húsiparosok s kérdik, mi az oka annak, hogy most egyáltalában nincs semmiféle hízott sertés a gazdaságban? Azért nincs, mert szalmával és szecskával nem lehet sertést hizlalni. (Ügy van! Ügy van!) Vizes esztendő volt, kevés tengeri termett, elvitték a korpát és azonkívül igény be vették a tengerit, mert a harmad-felesleget abból is be kellett szolgáltatni, vizes tengerivel szintén nem lehet hizlalást kezdeni. Megismételve szerény kérésemet, azzal az alázatos kérelemünel fordulok a közellátási miniszter úr ő excellenciájához, hogy akár kis törpebirtokosokról, akár gazdasági cselédekről van szó, akár olyanokról van szó, akik távoli tanyavidékeken laknak, ne a gabonát méltóztassék igénybevenni, hanem a felesleges lisztet azért, hogy a korpa maradjon meg annak a gazdasági cselednek és annak a távoli tanyai kisembernek az ő kis gazdaságának ellátására. A harmadik kérdéseim a burgonyatermésnek most már immár a második esztendőben történt sajnálatos zár alá vétele ellen irányul. Ez az intézkedés mérhetetlen károkat jelent nemcsak a kisembernek, hanem megmondom őszintén, a nagytermelőnek is, A burgonya zárolása igen kétélű és veszedelmes fegyver, mert a burgonyának van egy hibája: romlandó áru és nem bürokráieiaálló. (Elénk derültség. Szilágyi Lajos: Nagyon jó!) Példával illusztrálom: ha az »úr nem fizet, nem siet, nem esudálkozik« jelige alatt dolgozó hivatal azt mondja (Halljuk! Halljuk!), hogy igénybeveszem a burgonyát, akkor mi történik? Tavaly előfordult, hogy 3—4 hónap múlva, amikor érdeklődtem, mikor méltóztatnak azt a burgonyát igénybevenni, azt mondotta az a burgonyaosirázásról elmélkedő központi kirendeltség (Derültség.), hogy ez őt nem érdekli, hanem majd a Közellátási Hivatalból egyszer levelet fognak nekik írni, majd akkor ő ke^ gyeskedik nekem levelet írni, én azonban, aki nőtlen ember vagyok, nem várhatom meg unokám leányának názasságát, hogy addigra felmentsék burgonyámat. (Derültség.) Megérkezett a burgonyám felmentése pontosan június táján, de akkorára már körülbelül ezer pengő értékű burgonyát ki kellett hordatni a trágyadombra. Azonkívül elment rengeteg költség, s a nedves esztendő következtében új szalmabuirkolás kellett és újra átdolgozás. Tehát már itt ennél a kérdésnél a burgonya zárolásának mellőzését kell kérnem annál is inkább, mert az árpolitikára is igen előnytelen befolyással van. A burgonya értékesítésénél tudni kell s aki nagyobb mennyiségben foglalkozik a termeléssel, tudja is, hogy vasúttól távol lakó termelő nem szállít szívesen vasúton, hanem a távolabbi vidékekre, ahol nem termelnek, s ahol szükség van rá, az ember fuvarossal szállíttatja el és adja el. Nekem hosszú éveken keresztül egy egész piacot sikerült megszerveznem, azonban ezt az értékesítési módot be kellett szüntetni. Be kellett pedig szüntetni ama gazdaellenes korm'ányrendelkezés miatt, amely azt mondja, hogy a termelő na burgonyát elad a fogyasztónak közvetlenül, ha ,.5 mázsás tételben adja egy pengős felárral, ha 5 mázsán álul árulja, két pengős 19ki. évi december hó 19-én, pénteken. 435 felárral, ha pedig 5 mázsán felül, mondjuk kéthárom kocsi burgonyát beküld egy 20—30 kilométer távolságra fekvő faluba vagy városba, akkor joga van a saját költségén ingyen beszállítani. Erre nézve konkrét példát hozok fel. Az egyik szomszéd községből egy termelő bevitt egy kocsirakomány burgonyát 27 kilométer távolságra egy megyei városba. Az ügybuzgó városi rendőr megkérdezte, mi van azzal a burgonyával. Ö válaszolt: »Megrendelésre szállítom, eladtam ennyiért és ennyiért maximális áron, ennyi a fuvar«. A rendőr lefoglalta a burgonyát és maximális áron kiárusította a piacon, úgy, hogy ez a szállító az ő burgonyájának beszállításáért az ég világon semmit sem kapott. Ennek gyakorlati következménye az lett, hogy ettől kezdve a piacról eltűnt a burgonya. Később jött egy helyesbítő rendelet, amely azt mondotta, hogy nem úgy kell a záralá vételt érteni, hogy nem szabad a szomszéd községbe szállítani, tovább lehet szállítani... (Halljuk! Halljuk!) A községek és általában a kishivatalok azonban ezt a rendelkezést nem így értelmezik. (Halljuk! Halljuk! — gr. Hoyos Miksa: Nem hallani semmit. Egy hangot sem! — Egy hang a balközépen: Hangerősítőt kérünk! — A szónok néhány paddal előbbre lépve folytatja beszédét.) Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban arra kérem a közellátási miniszter úr ő excellenciáját, minden személyes kritika nélkül, ne méltóztassék a burgonyát és általában azoknak az áruknak árát, amelyek piacra kerülnek, maximálni. A régi rendszer, a minimális termelői ár megállapítása jobb, mert a termelő nem fog drágítani, ha egyszer meg van határozva, hogy a viszonteladónak mennyiért szabad a burgonyát eladni. így a jövőben nem fog előfordulni az, hogy egy kereskedő, sokszor egy zsidónak strómanja, dicsekedhetik azzal, hogy miután maximális áron megvett egy vágón burgonyát az X. C. kocsiosztály fuvardíj levonása után a saját autóján elszállítva egy nem messze fekvő városban 6000 pengőt keresett pár óra alatt. (Felkiáltások jobbfelől: Nem hallani semmit! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azelőtt ezt az összeget a termelők keresték meg, úgy, hogy vagy a saját fogataikon, vagy pedig fuvarossal elvitték az illető piacra és eladták úgy, ahogy azt a piaci ár előírta. A jelenlegi rendszer szerint, miután a termelőnek csak egy pengőt szabad számítani, senki sem viszi távoli piacra a burgonyát, ez az oka annak, hogy, nincsenek ellátva a távolabb eső megyei városok piacai. A tőlem nem messze fekvő megyei város polgármestere arra kért engem, hogy mivel teljesen burgonya nélkül van a város, lássam el a városát burgonyával. Egy további kérdés, amellyel még röividen foglalkozni szeretnék, amelynek megoldását nagyon kérném a miniszter úr ő excellenciájától, amennyiben lehetséges, az, hogy a közellátás érdekében naponként születő rendeleteket valamennyire méltóztassék redukálni. Ä távolabbi tanyavidékeken lakó emberekre ugyanis elviselhetetlen terhet ró, a' kisgazdákat, a törpebirtokosokat, a 10—25—30 kilométer távol lakó embereket nagy mértékben sújtja az, hogy egy-egy rendelet miatt, hol a cukor jegy, hol a petroleum jegy miatt, hol a vásárlási igazolvány, hol a cipőjegy miatt folytonosan be kell menni az illető távolfebvŐ , község területére, ahol órákhosszat sorbaállnak és a végén egyszerűen elküldik őket, hogy menjenek háza, 68*