Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése nek takarmányozására sem elég, még kevésbbé elég arra, hhogy az annyira óhajtott és áhított sertéshizlalást megindítsa. Tapasztaltam az­előtt az én gazdaságomban, hogy majdnem min­den jóravaló cseléd, aki szorgalmas volt, 2—3 hízott disznót szolgáltatott be eladás végett a községnek. Most hozzánk fordulnak a húsipa­rosok s kérdik, mi az oka annak, hogy most egyáltalában nincs semmiféle hízott sertés a gazdaságban? Azért nincs, mert szalmával és szecskával nem lehet sertést hizlalni. (Ügy van! Ügy van!) Vizes esztendő volt, kevés ten­geri termett, elvitték a korpát és azonkívül igény be vették a tengerit, mert a harmad-feles­leget abból is be kellett szolgáltatni, vizes ten­gerivel szintén nem lehet hizlalást kezdeni. Megismételve szerény kérésemet, azzal az alázatos kérelemünel fordulok a közellátási miniszter úr ő excellenciájához, hogy akár kis törpebirtokosokról, akár gazdasági cselédek­ről van szó, akár olyanokról van szó, akik tá­voli tanyavidékeken laknak, ne a gabonát mél­tóztassék igénybevenni, hanem a felesleges lisztet azért, hogy a korpa maradjon meg an­nak a gazdasági cselednek és annak a távoli tanyai kisembernek az ő kis gazdaságának el­látására. A harmadik kérdéseim a burgonyatermés­nek most már immár a második esztendőben történt sajnálatos zár alá vétele ellen irányul. Ez az intézkedés mérhetetlen károkat jelent nemcsak a kisembernek, hanem megmondom őszintén, a nagytermelőnek is, A burgonya zá­rolása igen kétélű és veszedelmes fegyver, mert a burgonyának van egy hibája: romlandó áru és nem bürokráieiaálló. (Elénk derültség. Szilágyi Lajos: Nagyon jó!) Példával illusztrá­lom: ha az »úr nem fizet, nem siet, nem esu­dálkozik« jelige alatt dolgozó hivatal azt mondja (Halljuk! Halljuk!), hogy igénybeve­szem a burgonyát, akkor mi történik? Tavaly előfordult, hogy 3—4 hónap múlva, amikor ér­deklődtem, mikor méltóztatnak azt a burgo­nyát igénybevenni, azt mondotta az a burgo­nyaosirázásról elmélkedő központi kirendelt­ség (Derültség.), hogy ez őt nem érdekli, ha­nem majd a Közellátási Hivatalból egyszer levelet fognak nekik írni, majd akkor ő ke^ gyeskedik nekem levelet írni, én azonban, aki nőtlen ember vagyok, nem várhatom meg uno­kám leányának názasságát, hogy addigra fel­mentsék burgonyámat. (Derültség.) Megérke­zett a burgonyám felmentése pontosan június táján, de akkorára már körülbelül ezer pengő értékű burgonyát ki kellett hordatni a trágya­dombra. Azonkívül elment rengeteg költség, s a nedves esztendő következtében új szalma­buirkolás kellett és újra átdolgozás. Tehát már itt ennél a kérdésnél a burgo­nya zárolásának mellőzését kell kérnem annál is inkább, mert az árpolitikára is igen előny­telen befolyással van. A burgonya értékesíté­sénél tudni kell s aki nagyobb mennyiségben foglalkozik a termeléssel, tudja is, hogy vasúttól távol lakó termelő nem szállít szíve­sen vasúton, hanem a távolabbi vidékekre, ahol nem termelnek, s ahol szükség van rá, az ember fuvarossal szállíttatja el és adja el. Ne­kem hosszú éveken keresztül egy egész piacot sikerült megszerveznem, azonban ezt az érté­kesítési módot be kellett szüntetni. Be kellett pedig szüntetni ama gazdaellenes korm'ányren­delkezés miatt, amely azt mondja, hogy a ter­melő na burgonyát elad a fogyasztónak közvet­lenül, ha ,.5 mázsás tételben adja egy pengős felárral, ha 5 mázsán álul árulja, két pengős 19ki. évi december hó 19-én, pénteken. 435 felárral, ha pedig 5 mázsán felül, mondjuk két­három kocsi burgonyát beküld egy 20—30 kilo­méter távolságra fekvő faluba vagy városba, akkor joga van a saját költségén ingyen be­szállítani. Erre nézve konkrét példát hozok fel. Az egyik szomszéd községből egy termelő bevitt egy kocsirakomány burgonyát 27 kilométer tá­volságra egy megyei városba. Az ügybuzgó városi rendőr megkérdezte, mi van azzal a burgonyával. Ö válaszolt: »Megrendelésre szál­lítom, eladtam ennyiért és ennyiért maximális áron, ennyi a fuvar«. A rendőr lefoglalta a bur­gonyát és maximális áron kiárusította a pia­con, úgy, hogy ez a szállító az ő burgonyájának beszállításáért az ég világon semmit sem ka­pott. Ennek gyakorlati következménye az lett, hogy ettől kezdve a piacról eltűnt a burgonya. Később jött egy helyesbítő rendelet, amely azt mondotta, hogy nem úgy kell a záralá vételt érteni, hogy nem szabad a szomszéd községbe szállítani, tovább lehet szállítani... (Halljuk! Halljuk!) A községek és általában a kishivata­lok azonban ezt a rendelkezést nem így értel­mezik. (Halljuk! Halljuk! — gr. Hoyos Miksa: Nem hallani semmit. Egy hangot sem! — Egy hang a balközépen: Hangerősítőt kérünk! — A szónok néhány paddal előbbre lépve folytatja beszédét.) Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban arra kérem a közellátási miniszter úr ő excellenciá­ját, minden személyes kritika nélkül, ne méltóz­tassék a burgonyát és általában azoknak az áruknak árát, amelyek piacra kerülnek, maxi­málni. A régi rendszer, a minimális termelői ár megállapítása jobb, mert a termelő nem fog drágítani, ha egyszer meg van határozva, hogy a viszonteladónak mennyiért szabad a burgonyát eladni. így a jövőben nem fog elő­fordulni az, hogy egy kereskedő, sokszor egy zsidónak strómanja, dicsekedhetik azzal, hogy miután maximális áron megvett egy vágón burgonyát az X. C. kocsiosztály fuvardíj levo­nása után a saját autóján elszállítva egy nem messze fekvő városban 6000 pengőt keresett pár óra alatt. (Felkiáltások jobbfelől: Nem hallani semmit! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azelőtt ezt az összeget a termelők keresték meg, úgy, hogy vagy a saját fogataikon, vagy pedig fu­varossal elvitték az illető piacra és eladták úgy, ahogy azt a piaci ár előírta. A jelenlegi rend­szer szerint, miután a termelőnek csak egy pengőt szabad számítani, senki sem viszi tá­voli piacra a burgonyát, ez az oka annak, hogy, nincsenek ellátva a távolabb eső megyei városok piacai. A tőlem nem messze fekvő me­gyei város polgármestere arra kért engem, hogy mivel teljesen burgonya nélkül van a város, lássam el a városát burgonyával. Egy további kérdés, amellyel még röividen foglalkozni szeretnék, amelynek megoldását nagyon kérném a miniszter úr ő excellenciájá­tól, amennyiben lehetséges, az, hogy a köz­ellátás érdekében naponként születő rendelete­ket valamennyire méltóztassék redukálni. Ä tá­volabbi tanyavidékeken lakó emberekre ugyanis elviselhetetlen terhet ró, a' kisgazdákat, a törpebirtokosokat, a 10—25—30 kilométer távol lakó embereket nagy mértékben sújtja az, hogy egy-egy rendelet miatt, hol a cukor jegy, hol a petroleum jegy miatt, hol a vásárlási igazol­vány, hol a cipőjegy miatt folytonosan be kell menni az illető távolfebvŐ , község területére, ahol órákhosszat sorbaállnak és a végén egy­szerűen elküldik őket, hogy menjenek háza, 68*

Next

/
Thumbnails
Contents