Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-55
Àz országgyűlés felsőházának 55. ülése is, a legnagyobb támogatásban részesülünk az iparügyi minisztérium részéről, azt kell mondanom, hogy nincs olyan hét, hogy Kádas államtitkár úrnál ne jelentkezzem es nála mindig, ha nem is teljes, de a mai időknek megfelelően» legalábbis részleges kielégítésben részesülnek kéréseink. Azt kérem az iparügyi minisztérium részéről, hogy ha nekem ott kilincselnem kell, fogadjanak ezután is úgy, amint eddig fogadtak engem, — mert egyetlen igazgatósági tagságot sein fogadtam el ' és zsidó nincs a hátam mögött — s intézzék el azokat a kéréseket, amelyeik a zsidó üzemekben még ma is tömegesen foglalkoztatott magyar munkások részéről az anyagellátás tekintetében minden esetben meg keil, hogy nyilvánuljanak. Melyen t. Uraim! Meg kell állapítanom, hogy a magyar munkás a strómanrendszer ellen tiltakozik, mert megállapítottuk, hogy nagyon sokan nagyjaink hat-hét igazgatósági tagságot foglalnak el s bizony csak a három hónaponkint tartott igazgatósági üléseken jelentkeznek, de akkor is külön felszámolnak nagy ülési illetékeket. Meg kell állapítanom azt is, hogy amikor az év végén tantiémek kiosztásáról van szó, azoknak az igazgatósági tagoknak adnak tantiémeket, akik sem szellemi, sem fizikai értelemben nem folynak bele a munkába és ezt el is fogadják, pedig bizony el kellene állaniok az úgynevezett igazgatósági tagsági díjak felvételétől, mert azon keresztül emelni lehetne az üzemeikben dolgozó magyar munkások életszínvonalát és meg lehetne oldani nagyon sok olyan szociális problémát, amelyben mi teljes mértékben segítségére lennénk az illetékes minisztériumnak. Szomorúan kell megállapítanom, hogy amikor kilincselni kell az iparügyi minisztérium által elrendelt legkisebb munkabéreik betartásáért, akkor nem a zsidókon bukunk keresztül legelőször, hanem saját nagyjainkon, — tisztelet a kivételnek — mert amikor a havi 80 pengős fizetésekre figyelmeztetem őket, mondván, hogy a törvény nem annyit ír elő, akkor mindig azt mondják, hogy ne légy destruktív elem, ne légy felforgató, nem szabad kinyitni a magyar munkás szemét enynyire. Uraim, ez tovább így nem mehet. Amikor a magyar munkás kérte az őt megillető helyet a magyar asztalnál, akkor minden társadalmi rétegnek azt mondták: te magyar vagy, szolgálj rá, légy a becsületes munka embere s igenis, többet nem fogunk elengedni. Akkor mi jelentkeztünk, s ha jelentkeztünk, nem kérünk mi a nehéz időben teljes kielégítést, csak a mai nehéz időknek megfelelő kielégítést várunk az illetékes miniszter urak részéről és vezetőink részéről. Van két zsidótörvényünk is, de nehezen lehet őket végrehajtani; dzsungel az a zsidótörvény, mert a zsidó kitalál belőle, a magyar ember pedig eltéved ebben a dzsungelben. Bocsássanak meg f nekem, de a közellátási minisztériumra szükség van a mai nehéz^ időkben. A közellátási minisztérium és földmíyelésügyi minisztérium két minisztérium, ez két hatáskör, s ezek közül — feltétlenül meg kell állapítanunk — megvan a súrlódás. Ezért külön kell választani őket, el kell határolni azt a vonalat, ameddig a hatáskör tart. A földmívelésügyi minisztérium hatásköre alá tartozik a kitermelt - gazdasági termények piacra szállítása és a oiac helyének megállapítása; viszont nehéz időkben a termékek szétosztása végett feltétlenül szükség van a közellátási minisztéPEfcSÖHÁZI NAPLÓ II. 1941. évi december hó 18-án, csütörtökön. 423 riumra és szükség van arra, hogy a közellátási minisztérium élén megfelelő katonaember álljon s az hajtsa végre a szétosztást» különösen a nagyipari gócpontokon, ahol az ipari munkás a front második vonalán teljesíti a maga kötelességét szerszámmal a kezében. Méltóztattak említeni az előttem felszólalt mélyen t. lelsönázi tag urak, hogy ma két front van: az egyik a külső front, ahol beöltözött magyar testvéreink állandóan harcolnak a barbarizmus ellen, amelyet feltétlenül le kell gyűrni és amelyen a kereszténységnek győzedelmeskednie kell, a második front pedig mi vagyunk, a magyar kisiparosok és magyar üzemtulajdonosok műhelyében kalapácsoló munkások. A külső front győzelme semmit sem fog érni, ha a belső front nem tudja ellátni a tömegeket. A bejső frontban meg kell tartani a rendet, a fegyelmet és a munka folyamatát tovább is. Ha ma szüksége van a honvédségnek bizonyos mennyiségű anyagokra és azokat nem termeli, ki az a belső üzemben dolgozó magyar munkás, csak holnapra, holnap már késő lesz, mert ma-skell kitermelni azt, amire ma van szükség. Ennélfogva a közellátás szempontjából fel kell hívnom a mélyen t. közellátási miniszter úrnak a figyelmét arra, hogy az erdélyi városok bizonyos üzemei, amelyek ma katonai felügyelet alatt állanak és amelyeket feltétlenül szükséges volt katonai felügyelet alá helyezni, — úgy a munkaadók, mint a munkavállalók és a katonai felügyelők megbeszélést tartottak, hogy az üzemeken keresztül legyenek ellátva az ipari munkások azért, mert reggel 8-kor kellene ugyan munkába menniök, de már 6-kor beállnak a sorba kenyérért és még 9-kor sem jelentkeznek munkahelyükön. Ezt nem lehet engedni, mert a munkateljesítménynek meg kell lennie, a munka és az üzemek megbénulását nem szabad megengedni. Feltétlenül a katonai felügyelet kezébe kell átadni —• legalább is t részben — a magyar üzemeket az ellátás kedvéért, hogy a kenyeret és a legszükségesebb életszükségleti cikkeket, amelyekre feltétlenül szüksége van a munkásságnak s amelyeket a közellátási minisztérium a mennyiség és minőség szempontjából meghatározott, összpontosítsák a gyár keretében és úgy osszák ki. Erre megtörtént a megegyezés, p«3 igazgatóságok hajlandók a pénzt is előlegezni az ott dolgozó munkások élelmiszerellátására, sőt vállalják a 30°/o-os károsodást is, csakhogy ne legyen megzavarva az üzem és a közellátás. Hiszem és remélem, hogy a közellátási miniszter úr részéről meglesz a teljes megértés, jó szívvel fogadja ezt és hozzá fog járulni, hogy a húsz munkásnál többet^ foglalkoztató üzemeknél meglegyen a lehetőség az üzemeken keresztül való ellátásra. A második rész, ami a legfontosabb, a hadmentességi adó. Ma kétféle magyar van: az egyik itthon van, dolgozik és keresi maga nak és családjának a kenyeret, a másiknak pedig be kell vonulnia és a harctéren kell, hogy teljesítse a kötelességét. A hadbavonultak itthoni) maradt^ hozzátartozóinak felsegélyezésére a honvédelmi és a pénzügyminiszter > űr hozzájárulásával megtörtént a segélyösszeg megállapítása, de a 24—28 pengő a mai világban nem elegendő sem a hozzátartozó szülőnek, sem pedig a két-három-öt gyerekkel rendelkező hadbavonult munkás családjának. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter : Nem annyit kap az» akinek öt gyereke van! 6Ç