Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

398. Az országgyűlés felsőházának 55. ülése miesetre sem az az oka, hogy az akadémiák ma csak három évig és nem négy évig tanítanak. Kérdem, igen t Felsőház, hogy ma, amikor azt látjuk, hogy a környező államokban sajnálatosan még az orvosi kiképzés terén is rövidebb tanulmányi időt állapítanak meg, akkor kecsegtető-e az elhelyezkedést kereső ifjúságra, ha négyévi akadémia és kétévi katonai szolgálat ntán, tehát hat év után jut csak kenyérkeresethez és azoknak az ifjaknak szülei is örvendenének-e annak, hogy ma ezt a kérdést feszegetjük és nem halasztjuk el a kérdés megoldását inkább jobb időkre, a háború utáni időkre, amikor ezt a kérdést teljes nyugalommal meg lehet oldani. A mezőgazdasági középiskolák kérdésében csak annyit volnék bátor megjegyezni, hogy ennek az intézménynek felállítását igen helyeslem, de ennek az intézménynek csak akkor lehet jövője, ha a mezőgazdasági középiskola elvégzése után az illető bizonyos oklevelet nyer, mert ha ezt nem kapja meg, akkor ismerve a magyar pszichét vagy igenis folytatni fogja tanulmányait a főiskolán, vagy pedig elégé detlen elem lesz, mert oklevél nélkül nem tud elhelyezkedni. Harmadik esetet ne méltóztassanak elképzelni, mert aki gazdasági főiskolát végzett, az önálló munkakört akar, önállósítani akarja magát, de hogv visszamenjen az eke szarvához, erre nem kapható. Ha pedig ezt az oklevelet, ezt az elhelvezkedési lehetőséget nem adjuk meg, akkor tulajdonképpen nem sokat nverünk ezzel a gazdasági középiskolával, mert hiszen a főiskola alapjául a gimnáziumot éppen úgy el tudom kénzelni, sőt talán jobban, mert nagvobb általános műveltséget biztosít, — nem mindegyik gimnázium — mindenesetre nagyobbat, mintha az illető csak egv szakiskolát végzett volna el. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést nagyon megfontolni, nehogv tígy járjunk, mint az erdészeti középiskolákkal, amelyeket, sajnos, beszüntettek; ez is nagyon hasznos intézmény volt. de ma már azonban úgy tudom, nem működik. A legnagyobb sérelem ezzel kapcsolatban az, hogy az erdészeti középiskolát végzett egyének ma a legújabb erdészeti törvény szerint tulajdonkénpen egv nívóra süllyesztettek a née-v vagy hat elemi isk$M. és utána állami erdőőri vizsgát tett erdőőrökkel. A népies szakoktatást melegen üdvözlöm, de nasryon vigyáznunk kell arra. hogy minden tekintetben megbízható és megfelelő tanerők ' is álljanak rendelkezésre. (Helyeslés.) Ezzel kancsolatban arra gondolok, hogy bizonyos előkészítő tanfolyamokat, bizonyos rostáló tanfolvamokat kellene rendezni azoknak a tanerőknek, akik ezt a felada+kört vállalják vagy erre a feladatkörre megbízást kannak -S ezeknek előadása és tanítása ellenőriztessék is, mert nem mindegy, hogy a falun mit és hogyan tanítanak. Hogy a szakoktatás kérdésének rendezése a mai háború q viszonyok között tftb'es mértékben keresztülvihető lesz-e, ez más kérdés, de mindenesetre az alánjait le kellene most fektetni, hogy a békeidőben teljes perészében meg lehessen oldani. Eá akarok mutatni most a, következő címre, amely igen fontos, és ez a vízüe-yi szolgálat, amelv 31 millió pengővel, azaz 24 millió pengővel többel do+áltatik, mint a múlt esztendőben. Ennek; oka mindnyájunk előtt ismeretes:^ múlt évi árvizek és magas talajvizek óriási feladatok elé állítják a földmíve19hí. évi december hó 18-án, csütörtökön. lésügyi kormányt, a gátak erősítése, csatornák, árkolások létesítése nagy összegeket emésztenek fel. Hogy azonban a jövőben ilyen csapás ne érhesse az országot, elsősorban az okot kell megszüntetni. Az árvíz ellen nem Szegeden, hanem már Kárpátalján kell védekezni, ez a védekezés azonban necsak a nagy folyókra, hanem a mellékfolyókba a patakokra és a vízmosásokra is terjedjen ki. A helyes vízgazdálkodást törvényes intézkedésekkel kell megkönnyíteni és előmozdítani.

> E téren nem is új törvényekre gondolok ,mint inkább régebbi törvények és rendeletek kibővítésére, illetve helyes értelmezésére. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy ha valaki önként véderdőt akar telepíteni, akkor az állami kiszállás stb. igen súlyos költségeit előre be kell fizetnie és végeredményben az a szakértő megállapítja, hogy ezt ugyan véderdőnek kellene minősíteni, de miután a törvény betűje szerint véderdőnek csak olyan terület minősíthető, amelynek altalaja sziklás, vagy köves, én ezt véderdőnek nem minősíthetem. Mélyen t. Felsőház! A nyári zápor, a tavaszi hóolvadás vizeinek felfogása nemcsak azért fontos, hogy ezzel az árvizet megakadályozzuk, hanem elsősorban azért, hogy a magyar földnek ezt az áldott termőerejét megtartsuk s és ne a Fekete-tengerbe eresszük. Erre három lehetőség kínálkozik: először, véderdők létesítése, másodszor gyepesítés és le»előtelepiítés, harmadszor pedig a sáncolás. Ezt a három tényezőt egymással összhangba hozva, kell a megfelelő terveket az ország egyes vízrendszereire külön-külön, de sürgősen kidolgozni. (Helyeslés.) Meg kell állapítani, hol célszerű az erdősítés, hol a legelő telepítés ós hol végül a sáncolás. (Ügy van! Úgy van!) De addig is, amíg ezeket a tervekét kidolgozzák, — mert méltóztatik tudni, hogy ilyen tervek kidolgozása hosszú időt vesz igénybe — sürgős intézkedésre van szükség, mert amint már Kund professzor úr — Magyarországon a sáncolás kezdeményezője — igen helyesen megállapította, nyugati gazdálkodási rendszerünk, de kontinentális csapadék viszonyaink mellett, a kapás növények fokozottabb termelésével, a legelők feltörésével, termőföldünk nagymértékű leromlása, lemosása belátható időn belül be fog következni. Igen helyes intézkedést látok az önkéntes véderdősítések, fásítások, legelőtelepítések és sáncolások létesítésének előmozdításában. Aki ilyen önkéntes talajmegkötésre vállalkozik és ennek fenntartását is biztosítja, azt az áldozatoknak megfelelő jutalomban vagy adóelengedésben kell részesíteni. Itt elsősorban a nagyobb birtoktestekre gondolok, amelyek erre sokkal alkalmasabbak, de a feldarabolásoknál, parcellázásoknál és telepítéseknél is nagy figyelemmel kell lenni arra, hogy az egyes parcellákat ne a lejtő hosszában, hane*m a lejtővel derékszög irányban osszák fol. Csatornarendszerünk kiépítésénél figyelemmel kell lennünk arra is, hogy ez necsak a vizek levezetését szolgálja, hanem száraz esztendőkben az aszályos területeknek vízzel való ellátását is. A nedves esztendők után következnek a száraz esztendők és nem szabad nekünk mindent egy kártyára feltennünk, hanem mindkét eshetőségre egyfor-mán r fel kell készülnünk. Aa öntözéseknek kétségtelenül megvan a maga óriási jelentősége, de vannak bizonyos hátrányai is, úgy mint a tálaj^ kilúgozása, a talaj tömítése. Ezért az öntözéssel^ karöltve, fokozottab talajművelésre és talaj jav i-