Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 194-1. évi december hó 18-án, csütörtökön. 399 tásra van szükség. Aki tehát öntözésben részesül, annak a velejáró kötelezettségeket Í3 vállalnia kell és hogy ezeket teljesíti-e. azt ellenőrizni kdl. (Helyeslés.) A földbirtokrendezési szolgálattal kancsó latban nem annyira azzal a pénzügyi gestióval akarok foglalkozni, amelyet az 1936:XXVII. és az 1940:XLIV. te. alapján megindított különböző akciók kerete meghatároz, hanem egyrészt bizonyos észleleteket akarok a földmívt*lésügyi miniszter úrral közölni, másrészt egv kérdést kívánok feltenni. Elsősorban a házhely kérdésével akarok foglalkozni. Az agrárpolitikai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával éppen a gazdaközönség részéről hangzott cl az az óhaj, hogy a mezőgazdasági munkásságot házhelyekhez kell juttatni, mert méltányos és szükséges az, hos^y az a munkás, aki esrész életében a földet munkálja, ott, ahol életének javarészét eltöltötte*, meg is telepedhessen úsry, hogy házát és kertet is vehessen a munkával megsze^zptt uénzen. Ma azonban nem ezt látjuk. Faluhelyen ma boldog-boldogtalan házhelyért jelentkezik. Tudok olyan vidéket, ahol a községben a meglevő régi házakhoz viszonyítva, a házhelyigénylés százszázalékos, vagy még ennél is nagyobb emelkedést mutat. Ez azt jelenti, hogy ezekben a községekben éppen a duplájára pmelkedne

; a házak száma. Enn°k az indokolatlan és káros jelenségnek — hoe*y miért az, arra később rátérek — három okát látom. Először is a falusi gazdalakosság szabadulni akar a pénztől és mintán vásárlási igénveit más téren nem elégítheti ki. itt keres értékálló befektetést: másodszor a mezőgazdasági munkás és cseléd a birtokfelaprÓ7ások folytán részbea már elvesztette kenyerét, részben látva bizonytalan jövőjét, igyekszik magának legalább 6f0 négyszögöl földet szerezni, hogy ennek terméséből némi megélhetési alapot biztosítson magának: harmadszor ped

;

g a minden faluban feltalálható bizonytalan exisztenciáík, a mai itt. holnap ott felbukkanó, alkalmi munkát vállaló elemek ki akarják használni a törvény által nyújtott lehetőséget, nem akarnak elmaradni a többitől és ezért szintén házhelyigénnyel lennek fel. nem törődve azzal. hOTy-képesek lesznek-e kötelezettségüknek eleget tenni, vagy sem. Miben látom e téron a káros jelenségeket? Abban, hogy az igények nagyrésze nem reális. Tudjuk, hogy az igénylők egy része akkor, mikor a vállalt kötelezettségek teljesítésének határideje elkövetkezik, nem fog akarni, vagy nem fog tudni kötelezettségének eleget tenni, miután pár esztendeig a földet nem tudja majd használni. A mezőgazdasági munkásoknak az a része, amely házépítéssel foglalkozik, a produktív munkában nem fog résztvenni. Ha reményei ott, ahol házhelyet és földet is kap, nem fognak teljesedni, elégedetlenkedni fog, megélhetése nem lesz biztosítva, ha pedig másutt talál elhelyezkedést, a házat el kell kótyavetyélnie és így igen sok munka, nónz, fáradság és termőföld vész majd kárba. ? Ezeket a káros következményeket csak úgy lehet lecsökkenteni, ha az igényléseket figyelmesen megrostálják és végül oly községben, ahol az 1940 : XLIV. te. értelmében birtokeiaprózásról lehet szó, a házhelykérdést a birtokelaprózással, illetőleg a kisbérletbe adással egyidejűlek hajtják végre. Ha ez nem lehetséges, akkor a házhely igény lések elbírálásánál legalábbis számba kell venri, hogy hol és mennyi birtok kerül felaprózásra és ennek figyelembevételével kell az igényjogosultakat felszólítani és a házhelyterületeket kijelölni. Ha nem így történik, akkor sokszor csak hiú reményeket fognrk ébreszteni és megtörténhetik az, hogy a házhelyek és a felaprózásra kerülő birtokrészek a közsé<? határának két ellentétes végén fognak elterülni. Az a kérdés pedig, amelyet ez alkalommal a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézek és amelyre nézve felvilágosítást kérek, — hiszen a birtokpolitikai címnél van a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy ezt a kérdést felvessem — az, hogy nrlven álláspontot foglal el a miniszter úr, illetőleg a kormány a visszakerült országrészek földbirtokosainak a megszálló idegen hatalmak által elrabolt ingatlanai tárgyában. (Haljuk! Halljuk!) Néni tudom, hogy azonosítja-e magát a kormány az ellenséges államok eljárásával vagy sem. A magyar kormány t"bb mint egy évtizedisr különböző f-rumok előtt harcolt a kisantant államainak birtokpolitikája ellen, most pedig, úgylátszik, mintha ennek a birtokpolitikánk bizonyos vonatkozásaiban — hangsúlyozom, hogy bizonyos vonatkozásaiban — a kisantant-államok jogutódjának tekintené magát. Azt gondolom, hoffy azokon a területeken, amelyek már polgári közigazgatásilag, de a törvény értelmében is vissz^csatoltattak a csonka országhoz, csakis a csonka országban hozott birtokpolitrjüíti törvények érvényesülhetnek. A mező- és közgazdarág különböző ágaira a földmívelésügyi miniszter úr 40 millió pengőt irányzott elő, ami 250 százalékkal több a múlt évinél, azonban rá kell mutatnom arra, hogy ebből 14 millió pengő a földadó visszatérítésére esik és a mezőgazdasági termelés közvetlen támogatására — amit ismét melegen üdvözlök — 5 millió pengő. Legelőjavításra 1,200.000 pengővel többet fordít a földmívelésügyi miniszter lír, amit szintén örömmel üdvözlök, csak arra kérem, hogy a legelőjavítást necsak foganatosítsák, hanem a leerejők és a közlegelők fenntartását ellenőrizzék ifi. mert különben ezek a befektetések kárba fognak veszni. Igen t. Feteőház! Ezek után a talán kissé túlrészletes fejtegetések után, amelyekért elnézést kérek (Halljuk! Halljuk!), legyen szabad most már bizonyos általános kérdéseket, összefoglalásokat és irányelveket egészen röviden megemlítenem. (Halljuk! Halljuk!) Örömmel üdvözlöm a földmívelésügyi miniszter úr programmját, de úgy vélem, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok köz/Ut egyelőre csak azokat a beruházásokat kell megvalósítani, amelyekkel gyors eredményeket érhetünk el a mezőgazdasági termelés fokozását illetően. (Ügy van! Úgy van!) A vetőgépnél fontoeabb a vetőmag. Gép nélkül tudok vetni, de vetőmag nélkül nem használ nekem a gép. Hitel helyett ne adminisztrációt nyújtsunk, pénz helyett pedis? ne kényszert. Először termelnünk kell, jót és sokat, A törekvő gazdát támogassuk anya s'il ag, ne a restet. Meg kell akadályoznunk, illetve meg kell szüntetnünk a folytonos ellentétek szítását a nagyobb birtokosok és a kisebb birtokosok között (Ügy van! Úgy van!), ami egyeseknek igen alkalmas érvényesülési lehetőséget nyújthat, de állandó nyugtalanságot és bizonytalanságot jelent és csak a termelést és a munkálkodást csökkenti. FELSŐHÁZI NAPLÓ II. 63